90.000 tonna nukleáris hulladék - Hol és hogyan tárolják, és mi vár rá a jövőben? A nukleáris hulladék kezelése komoly kihívás elé állítja a tudományt és a társadalmat. Jelenleg körülbelül 90.000 tonna nukleáris hulladék halmozódott fel világszerte, és a
Az Egyesült Államokban több mint 90.000 tonna nukleáris hulladék halmozódott fel, amelyet 39 államban, több mint 100 különböző helyszínen tárolnak. Ezeket a veszélyes anyagokat különféle konténerekben és létesítményekben őrzik. A hulladék döntő része atomerőművek működtetése, valamint a hidegháború időszakában folytatott nukleáris fegyvergyártás következményeként jött létre.
1987-ben a kongresszus a nevadai Yucca-hegyet jelölte ki a nukleáris hulladék végleges elhelyezésére. Azonban a projekt politikai és jogi akadályokba ütközött. Bár az építkezés megkezdődött, 2011-ben megszűnt az állami finanszírozás, és azóta gyakorlatilag leállt minden előkészítés.
Jelenleg az Egyesült Államokban 94 atomreaktor működik 54 különböző telephelyen, folyamatosan termelve a nagy aktivitású radioaktív hulladékot. Az atomenergia iránti megújult érdeklődés, amelyet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelés és a kisebb, decentralizált reaktorok bevezetése generál, még sürgetőbbé teszi a végleges és biztonságos tárolás problémájának megoldását.
2025 márciusában a Legfelsőbb Bíróság ülést tartott az ideiglenes tárolás lehetőségei kapcsán, és az ítéletre várhatóan június végén derül fény. Szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy a végleges megoldásra valószínűleg még évtizedekig kell várnunk.
A nukleáris hulladék két fő kategóriába sorolható
2024 végére az Egyesült Államokban több mint 315.000 kiégett fűtőelem-köteg és több mint 3.800 száraz tárolókazetta volt nyilvántartásban.
A legtöbb atomreaktor vízforrás közelében található, hiszen a víz kulcsszerepet játszik az energiaátvitelben és a hűtési folyamatokban. Azonban ez a közelség korróziós kockázatokat is magában hordoz, különösen a tengerparti létesítmények esetében. A sós permet, amely a part menti levegőben terjed, súlyosan károsíthatja az acél tárolóedényeket, főként, ha ezek évtizedeken át ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.
Bár a rozsdamentes acél jellemzően ellenáll a korróziónak, mégis előfordulhatnak rajta lokális sérülések, repedések vagy üregek. Szakértők véleménye szerint ezek a problémák önállóan nem okoznának radioaktív szivárgást, mivel a konténer mellett a cirkónium rudak és a bennük tárolt urán is sértetlenek kell, hogy maradjanak ahhoz, hogy szivárgás lépjen fel.
A végleges tárolóhely kiválasztása során elengedhetetlen, hogy geológiai szempontból maximálisan biztonságos legyen, akár évezredekre előre. Emellett fontos, hogy a helyi közösség és a döntéshozók számára is politikailag elfogadható legyen. Ráadásul logisztikai szempontból is komoly kihívást jelent: több ezer tonna hulladékot kellene biztonságosan szállítani az ország különböző részeiből, vasúton vagy közúton, az új tárolóhelyre.
Jelenleg nem egyértelmű, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság elfogad-e ideiglenes tárolási alternatívát. Ennek ellenére a hulladék továbbra is ott lesz, ahol most található: a reaktorok helyszínein, betonbunkerben, elzárva figyelmeztető táblák mögött.
Egy dologban biztosak lehetünk: amíg a végleges megoldás még várat magára, addig a biztonságos ideiglenes tárolás és a korrózió elleni védelem kiemelkedő szerepet tölt be az Egyesült Államok energia- és környezetvédelmi stratégiájában.
