A gyümölcstermő bokrok metszése egy olyan művelet, amely jelentősen hozzájárul a növények egészségéhez és terméshozamához. A megfelelő időben végzett metszés nemcsak a bokrok formáját javítja, hanem serkenti az új hajtások növekedését is, amelyeken a gyüm

Vidékünk kerteiben a gyümölcstermő cserjék népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen ide tartozik többek között a ribiszke, a málna, a köszméte (más néven egres) és a szeder. Ezek a bokrok évente rendszeres, úgynevezett felügyeleti metszést igényelnek, amely segít megőrizni egészségüket és terméshozamukat.

A termő ribiszkebokrok ágainak sűrűsége néhány év alatt jelentősen megnő, ami a gyümölcsök apróságához vezethet, és különféle kártevők, valamint kórokozók megjelenéséhez is hozzájárul. Ennek elkerülése érdekében évente, kora tavasszal elvégezzük a bokrok ritkítását. Első lépésként a sötétebb színű, többszörösen elágazó, elöregedett ágakat távolítjuk el, hogy helyet biztosítsunk a fiatal vesszők számára, amelyek így szabadabban fejlődhetnek. Ezen kívül a kereszteződő ágakat is metszeni szükséges, hogy a növény egészségesebben növekedhessen.

A köszmétebokrok termése a 2-3 éves gallyakon fejlődik ki. Emiatt a régebbi, idősebb ágakat érdemes tőből eltávolítani. Az elöregedett ágak gyakran elterjednek, így a bokor formája ellaposodhat. Ezen kívül a gyenge sarjakat is meg kell szüntetni, hogy a növény egészséges maradjon. A törzses köszmétefácskák koronáját évente érdemes megritkítani, és a letermett részeket vissza kell vágni. Fontos, hogy a fácskákon ne ejtsünk túl nagy sebeket, mivel ezek nehezen gyógyulnak be, és hosszú távon károsíthatják a növényt.

A málna az egyéves vesszőkön terem. Egy-egy málnabokron ezért csak 5-8 erőteljes vesszőt hagyjunk meg, a többit tőből távolítsuk el. Eltérően a többi gyümölcstermő cserjétől, a málnát ősszel metsszük, ezzel a vesszőket károsító gombás betegségek fertőzését mérsékelhetjük. Nagy a jelentősége annak a fertőzés elkerülése érdekében, hogy a metszés során ne maradjon csonk. Gyakori szokás a málnavesszők hegyének visszametszése. Erőteljes fejlődésű töveken ez semmivel sem csökkenti a várható termés mennyiségét, sőt szebb, jobb minőségű gyümölcsöt eredményez. Legjobb, ha a metszést 130-140 centi magasságban hajtjuk végre. Alacsonyabbra azonban ne vágjuk vissza a málnavesszőket, mert ezzel a termés mennyiségét is csökkentjük. Házikertekben sövényt is kialakíthatunk málnából, ilyenkor az egymás mellett levő tövek sarjai folyamatos, összefüggő sort képeznek. Ügyeljünk azonban arra, hogy a sövény ne legyen 50 centinél szélesebb. A málna messze elkúszó sarjait kapával vágjuk le, mert ez az agresszív növény képes az egész kertet elgyomosítani. Egyrészt nehéz kiirtani a hol itt, hol ott kibukkanó sarjakat, másrészt a sarjak csökkentik a málnatövek termőképességét is.

A szeder is az egyéves, jól fejlett vesszőkön terem. Ezért tövenként 4-5 sarjat hagyjunk meg, a többi sarjat, különösen a gyengéket tőből - csonk nélkül - távolítsuk el. A letermett vesszőket lehetőleg még ősszel vágjuk vissza, mert ezzel jobb feltételeket teremtünk a sarjak növekedéséhez és beéréséhez.