A legújabb orosz-ukrán fegyverkezési verseny akár a háború kimenetelét is megváltoztathatja.
A drónokkal szembeni védekezés nem olyan egyszerű, mint ahogy sokan gondolják – vagy mégis? Az ukrán légteret most hatalmas versenyfutás jellemzi, ahol mindenki a fölény megszerzésére törekszik.
Aki csak kicsit is figyelemmel kíséri az orosz-ukrán háború eseményeit, az jól tudja, hogy a drónok szerepe kulcsfontosságú a konfliktus alakulásában. Ezek a repülő eszközök mára gyakorlatilag forradalmasították a hadviselést az ukrajnai frontvonalakon. Nem túlzás azt állítani, hogy a gyalogság mellett a drónok lettek a legdominálóbb fegyverek, még a tüzérségi egységeket is háttérbe szorítva. A modern hadviselés új dimenziókat nyitott meg, ahol a technológia és a taktika szorosabb összefonódása határozza meg a harci stratégiákat.
Jelenleg az ukránok főként a drónjaikra építve próbálják megfékezni, ha nem is teljesen megállítani, de legalább jelentősen lelassítani az orosz előrenyomulást. Ezen technológiai eszközök segítségével képesek támadni az orosz hátországot, akár több ezer kilométerre a frontvonalaktól.
A másik oldalon az orosz erők szintén jelentős pusztítást végeznek a frontvonalak környékén, kisebb FPV (First Person View) drónjaik segítségével. Azonban talán még fontosabb szerepet játszanak azok a megfigyelő drónok, amelyek az ukrán állások feltérképezésére szolgálnak, és amelyek célpontokat biztosítanak a tüzérség, a légierő és a rakétarendszerek számára. Eközben a korábban csupán figyelemelterelésre és a légvédelem túlterhelésére alkalmazott nagy hatótávolságú támadó drónjaik – különösen az iráni eredetű Sahedek, valamint azok továbbfejlesztett orosz verziói – egyre fontosabb szerepet játszanak az ukrán hátország elleni támadások során.
Az ukrán és orosz felek egyaránt figyelemre méltó eredményeket könyvelhettek el az elektronikus hadviselési technológiák alkalmazásában. Ezek az eszközök nem a hagyományos értelemben vett megsemmisítést célozták meg, hanem inkább a drónok működésének zavarására összpontosítottak. Azonban a drónok technológiai fejlődése — beleértve a zavarással szembeni ellenálló elektronikát, az autonóm navigációt és a száloptikás vezérlést — jelentősen csökkentette a zavarás hatékonyságát. Így elengedhetetlenné vált olyan új megoldások kidolgozása, amelyek fizikailag is képesek lebontani a drónok fenyegetését.
A drónok fő "erejét" olcsóságuk és ebből is fakadó számuk és elérhetőségük jelenti. A ma létező dróntípusokat bőven semlegesíteni lehet a meglévő légvédelmi eszközökkel (sőt még akár évtizedes technológiákkal, vagy némi ügyességgel és szerencsével esetleg kézifegyverekkel is), csakhogy többmillió dolláros légvédelmi rakétákat lőni ki néhány ezer vagy tízezer dolláros drónokra nem kifizetődő, ráadásul a rakéták jóval hamarabb el is fogynak, mint a drónok.
Az ukrajnai fronton számos innovatív (szükség)megoldás került alkalmazásra: géppuskák, helikopterek és légcsavaros repülőgépek mellett még a viszonylag költséghatékony levegő-levegő rakétákkal felszerelt vadászgépek is részt vettek a drónok elleni harcban. Azonban ezek a megoldások sem bizonyultak elegendőnek vagy fenntarthatónak – például az ukrán erők múlt hónapban elveszítettek egy F-16-os vadászgépet, valamint egy tapasztalt pilótát, akik drónvadászat közben álltak helyt.
A drónokkal szembeni védekezéshez elengedhetetlen, hogy gazdaságos, vagy legalábbis kedvező költségek mellett előállítható, nagy mennyiségben gyártott és a drónokhoz hasonlóan könnyen mozgatható fegyverek álljanak rendelkezésre. Ezeknek a fegyvereknek bármely frontvonalon vagy a hátországban gyorsan bevethetőnek kell lenniük, hogy hatékonyan válaszolhassunk a drónos fenyegetésekre.
Ráadásul a probléma nemcsak az ukránokat (vagy az oroszokat) érinti. Jelenleg egyetlen haderőnek sincsenek ilyen eszközei. A támadó drónok technológiája rohamléptekkel fejlődik, és potenciálisan egyre inkább hozzáférhető akár nem állami szereplők, például terrorszervezetek vagy lázadó milíciák számára is. Ez veszélyesen sérülékennyé teszi akár a világ legerősebb haderőinek sokszázmillió dolláros eszközeit, katonáit is a drónok számára, nem is beszélve a polgári célpontokról.
Nyilvánvaló, hogy sürgősen új megoldásokra van szükség. Az egyik ígéretes irányvonal az irányított energiájú fegyverek fejlesztése. A lézer- és mikrohullám-technológiák elméletileg képesek lennének arra, hogy viszonylag alacsony energiafogyasztással tucatnyi vagy akár több száz drónt semmisítsenek meg. Azonban ezek a technológiák még gyerekcipőben járnak, és várhatóan korlátozott hatótávolsággal bírnak. Míg a működtetésük költséghatékony lehet, maguk a rendszerek - különösen a kezdeti fázisban - meglehetősen drágák és bonyolultak lesznek. Képzeljük csak el, milyen kihívást jelentene, ha például az egész ukrán frontvonalat le kellene fedni 3-5 kilométeres hatótávolságú lézeres vagy mikrohullámú drónellenes rendszerekkel!
De mit is mondtunk a drónok előnyeiről és az ellenük felhasználható eszközök kívánt tulajdonságairól? Olcsó, könnyen gyártható, könnyen hozzáférhető, nagy számban bevethető - mi van akkor, ha a drónok ellen maguk a drónok a leghatékonyabb fegyverek?
Természetesen nem itt, e sorok között találjuk meg a legújabb találmányokat: az ukránok és az oroszok is régóta felfedezték már ezeket. Kezdetben, ahogy maguk a támadó drónok, úgy a drónokat semlegesítő, vagyis elfogó drónok is meglehetősen primitív, kisipari megoldások voltak. Tanúi lehettünk olyan videóknak, ahol egy drón hálót dobál a másik drón rotorjaira, vagy ügyes pilóták cseleznek ki egy kisebb, mozgékonyabb drónt, hogy aztán egy nagyobb, drágább felderítő drónba vezessék.
Az ilyen típusú akciók hatékonysága sajnos erőteljesen korlátozott. Ahhoz, hogy egy drón megbízhatóan el tudjon fogni egy másik drónt, specifikus és célzott fejlesztések szükségesek. Akárcsak a légvédelmi rakéták esetében, amelyeknek lényegesen gyorsabbnak és mozgékonyabbnak kell lenniük a célpontként kiválasztott repülőgépnél, úgy az elfogó drónoknak is rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy közel kerüljenek a célhoz.
A célpontok rendkívül sokféleséget mutathatnak. A sokszáz kilométeres hatótávolsággal és akár több kilométeres magasságból operáló nagyméretű támadó drónok, amelyek gyakran sugárhajtással és viszonylag nagy sebességgel repülnek, teljesen eltérnek azoktól a megfigyelő drónoktól, amelyek az ellenséges légtérben hosszú órákon át képesek tartózkodni. Ugyanígy, a néhány kilométeres hatótávolságú, levegőben fürgén cikázó és csupán néhány kilogrammos FPV-drónok is más jellemzőkkel bírnak, amelyek a feladatkörük szempontjából elengedhetetlenek.
Márpedig, ahogy minden repülő tárgy esetében, úgy a drónoknál is hatványozottan érvényesülnek a fizika kegyetlen törvényei: minél magasabbra akarunk valamit feljuttatni, és minél gyorsabban akarjuk ott mozgatni, annál több üzemanyagra van szükség - de a több üzemanyag több súlyt jelent, amit megint csak meg kell emelni, amihez ugyebár üzemanyagra van szükség... Nagyon gyorsan lehet ebben az ördögi körben eljutni a néhány ezer dolláros, kicsi, egyszerű szerkezetektől a vadászgépek méreteit, bonyolultságát és árát közelítő monstrumokig.
Mindenesetre a fejlesztések zajlanak, és az ukrán oldalon mindenképpen prioritásként is kezelik ezeket. Erről maga Zelenszkij elnök is beszélt, illetve az "Magyar" hívójelű Robert Brovdi, aki sikeres drónegység-parancsnokból immár az ukrán fegyveres erők pilóta nélküli rendszerekért felelős parancsnokává is kineveztek.
A harctéri felvételek világosan mutatják, hogy számos innovációval találkozunk, és ezek – akárcsak a drónok esetében – rendkívül gyors ütemű, a valóságos körülmények által formált fejlődésen mennek keresztül.
A tervek valóban merésznek mondhatók. Egy ukrán jelentés szerint az elfogó drónok tervezett célpontjai között szerepelnek az FPV drónok mellett a Sahedeket, valamint az 6000 méterig repülni képes Orlan felderítő drónok. Ráadásul a Ka-52-es harci helikopterek is figyelembe vannak véve, amelyek 5-6 ezer méteren akár 350 kilométeres sebességgel is haladhatnak, ezzel messze túllépve a hagyományos drónok elérhetőségi határain. Éppen ezért a tervek között olyan innovatív megoldások is szerepelnek, amelyek lehetővé tennék, hogy az elfogó drónokat nagyobb drónok vagy akár léggömbök emeljék magasba. Így azok csak akkor aktiválódnának, amikor valódi fenyegetés közelítene, így elkerülve a felesleges energiafogyasztást a járőrözés és az emelkedés során.
Az ukrán drónfejlesztés helyzetét két alapvető tényező segíti elő. Először is, az ország területén számos kisebb és nagyobb gyártó foglalkozik drónok fejlesztésével, ami lehetővé teszi, hogy széles spektrumú innovációs irányokat próbáljanak ki. Az élénk versenyhelyzet gyorsan kiemeli a legígéretesebb megoldásokat, így a legjobbak kerülnek a középpontba. Másodsorban, az orosz haderő központosított fejlesztési struktúrája miatt az elsődleges célpontok világosan meghatározottak, ami az ukránok számára előnyt jelent a tervezés és a támadások irányítása során.
Jelenleg a Sahed drónok, valamint az orosz megfelelőik, a Geranok (továbbá a csalidrón-változat, a Gerbera) jelentik a legnagyobb fenyegetést Ukrajna hátországára nézve. Az utóbbi hónapok során ezek a drónok kiemelkedően veszélyessé váltak. Az ukrán hatóságok becslése szerint az orosz hadsereg naponta körülbelül 170 ilyen drónt gyárt, míg a sokkal nagyobb pusztítást okozó ballisztikus rakétákból és robotrepülőgépekből havonta csupán kétszáz körüli számot állítanak elő. Júniusban összesen 5337 Sahed kategóriájú drónt indítottak el Ukrajna irányába, és volt olyan éjszaka, amikor egyetlen támadás során több mint 700 drón támadt egyszerre.
Ez a tempó nyilvánvalóan túllépi a sokmillió dolláros légvédelmi rakéták, sőt még a vadászgépek képességeit is. Ráadásul az oroszok az utóbbi időben jelentős fejlődést értek el a Sahedek drónok sebessége, repülési magassága, robbanófeje, találati pontossága, valamint az elektronikus hadviseléssel szembeni ellenálló képessége terén.
Az ukránok számára egy új reménysugár csillan fel: a Sahed-gyilkos drónok már nem csupán képzelet szüleményei. Az első, Sahed elfogására tett kísérletet 2023. május 19-én hajtották végre, egy Sting nevű ukrán drón segítségével. Azóta az ukrán fegyveres erőkben megalakult egy külön egység, amely kifejezetten drónvadász feladatokra specializálódott. Eddig már olyan eredményeket értek el, hogy egyetlen éjszaka alatt 15 Sahed drón megsemmisítését tudták jelenteni. Persze, a hasonló beszámolókat érdemes némi kétkedéssel fogadni, de a tendencia világosan kedvező.
A kulcskérdés most az, hogy melyik fél képes gyorsabban előre lépni a technológiai versenyben. Az ukránoknak sürgősen el kellene jutniuk odáig, hogy a meglévő, több párhuzamosan fejlesztett (tudomásunk szerint 4-5) Sahed-elfogó modell közül legalább egyet rendszeres gyártásba állítsanak, havi több száz, esetleg ezres mennyiségben. Az oroszok viszont folyamatosan figyelemmel kísérik a helyzet alakulását, és emellett aktívan dolgoznak a Sahedek továbbfejlesztésén, valamint a gyártás hatékonyságának növelésén. Az ukrán elemzések szerint jelenleg nincs komoly akadálya annak, hogy az oroszok napi ezres nagyságrendben indítsanak támadásokat Ukrajna ellen.
Ha addigra a Sahedek mondjuk legalább egyharmadával az ukrán elfogódrónok tudnak végezni, akkor a többi védekezőeszközzel együtt van reménye Ukrajnának arra, hogy a Sahedek ne váljanak egyeduralkodóvá légterében. Ráadásul a megmentett célpontok mellett ezzel az ukránok olyan szempontból is visszadobnák a labdát az orosz térfélre, hogy ezek az elfogó drónok minden bizonnyal olcsóbbak lennének, mint az általuk elpusztított Sahedek (különösen azok legújabb, sugárhajtású, minden fejlesztéssel felszerelt változatai). Míg jelenleg az ukrán erőforrásokat csapolja meg jobban a Sahedek elleni védekezés, egész más lenne a matematika, ha egy-egy lelőtt Sahed az oroszoknak kerülne többe.
Az @wildhornets.bsky.social által kifejlesztett Anti-Shahed interceptor drónok forradalmi új megoldást kínálnak a légi védelem terén.
[image or embed] -- Special Kherson Cat (
@specialkhersoncat.bsky.social) 2025. július 20. 13:37
Közben az orosz oldalon is folytatódik az elfogó drónok fejlesztése, bár eddig csupán prototípusokat láthattunk, és még nem mutatkozik jele annak, hogy az Orlanok, Lancetek vagy Sahedek mintájára egy adott típust kiválasztottak volna, amelyet tömeges gyártásra szánnának. Az orosz fejlesztők helyzete nehezebb, mivel az ukrán támadó drónok folyamatosan változó formákban jelentkeznek. Még ha sikerül is kifejleszteniük egy hatékony elfogó drónt, az ukránok gyorsan átállhatnak egy új verzióra, mindössze néhány hét leforgása alatt.
Nem kizárt, hogy a technológiai fejlődés olyan szintre jut, ahol a támadó drónokhoz kifejlesztett, elfogó drónokból álló kíséret csatlakozik. Ez a helyzet egyfajta légiharcot idéző párbajt eredményezhet, amely emlékeztet a második világháború légi összecsapásaira, és új dimenziót adhat az ukrajnai frontokon zajló konfliktusoknak.
Mindenképpen figyelemre méltó, hogy amikor olyan ötletek kerülnek elő, amelyek szerint Ukrajna a legújabb, harctéren kipróbált dróntechnológiával kívánna fizetni a nyugati fegyverekért, akkor érdemes alaposan szemmel tartani az elfogó drónokat is. Jelenleg ugyanis ezen a fronton folyik a háború talán leglényegesebb innovációs versenye.
