A klasszikus zene és a dzsessz találkozása egy lenyűgöző zenei fúziót teremt, amelyben a hagyományos és a modern hangzás egyaránt megjelenik. E két stílus ötvözése során a szimfonikus dallamok és a szabad improvizációk harmonikus párbeszédet folytatnak eg
„Van egy különös kérésem a komolyzene mestereihez és szerelmeseihez. Arra biztatnám őket, hogy ne tekintsék a dzsesszt a komolyzene riválisának, sőt, még inkább ellenségének. Ez a hozzáállás csupán hátrányosan befolyásolhatja mindkét művészeti ágat. A helyes nézőpont ebben a kérdésben nem az, hogy vagy az egyik, vagy a másik, hanem hogy mindkettő együtt, kiegészítve egymást.”
Íme az évadzáró hangverseny címének jelentése. Közben kiderült, hogy nem is évadzáró, mert tartogatnak a szervezők meg három-négy meglepetést. Az Anton Shaburov által dirigált műsor első részében a dzsessz felől, a második részben a komolyzene oldaláról végezte az ismertetést ,,nem középiskolás fokon". Az első rész repertoárján L. Bernstein: 3 tánc A város című musicalhez és G. Gershwin: Szimfonikus képek a Porgy és Bess jazzoperából szerepelt, majd a második részben a szovjet zeneszerzők, Iszaak Dunajevszkij Grant kapitány gyermekei c. nyitánya és Sosztakovics nyolc részből álló Szvit varieté zenekarra című műve került sorra, Shaburov elegáns, de aprólékos zenei és színpadi beállításában teljes pompájában bontakozott ki a művek előadása.
A korai dzsessz rendkívül népszerű volt a Szovjetunió területén, ami jól mutatja, hogy 1934-ben zeneszerzői pályázatot írtak ki a dzsessz műfajának kávéházi zenéből való "komoly" státuszra emeléséért. Ekkor született meg Sosztakovics első igazi dzsesszes hangzású műve, a háromtételes 1. jazz-szvit. A 2. jazz-szvit története sokkal bonyolultabb, hiszen két különböző Sosztakovics-mű is viseli ezt a címet. Az "eredeti" 2. jazz-szvit 1938-ban készült el, négy évvel az első után, Viktor Knusevickij állami jazzzenekara számára, de sajnos a kottája a második világháború alatt elveszett. A 2. jazz-szvitként ismert változat nyolc tételének sorrendje a zeneszerző utasítása szerint szabadon variálható, és egyes tételek akár el is hagyhatók. A mű zenekara szaxofonokat és harmonikát is tartalmaz, ezt a verziót hallgattuk mi is. Érdekesség, hogy Dunajevszkij műve, amely ugyanezen a címen ismert film nyitánya, szintén a dzsessz világába vezet bennünket. Ennyit a tisztázásról.
Az első rész hatalmas sikert aratott, fergeteges élmény volt. A második rész viszont már nem hozta ugyanazt a szintet, de a második keringőt vastaps kísérte, ami mindent elmondott a közönség lelkesedéséről.
