A kulákság megpróbáltatásai: Kollektivizálás és "agrárreformok" 1953 után A 20. század közepén, különösen 1953 után, a kulákság, vagyis a gazdálkodó parasztok csoportja, komoly kihívásokkal nézett szembe a Szovjetunió agrárpolitikájának átalakulása miatt

Suslik Ádám: A tartós átmenet parasztpolitikája: Fehér Lajos kuláktézisei című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 5. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

1953 közepén az "új szakasz" kezdetével a Rákosi-korszak számos ellentmondása feloldhatóvá vált. A kommunista párt agrárpolitikájához kapcsolódó leglényegesebb elméleti kérdések rendezésére azért volt ekkor szükség, mert a hosszabb időre tervezett átmeneti időszakban stabilabbá kívánták tenni az agrártermelést.

A párt- és államapparátusban elkerülhetetlenül felmerült a sztálinista-rákosista politika kritikája, miközben az új irányelvek meghatározására is törekedtek a meglévő hibák orvoslásával kapcsolatban. 1953 őszén a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kulákpolitikájának kidolgozásával Fehér Lajos újságírót bízták meg, aki a Szabad Föld felelős szerkesztőjeként tevékenykedett.

A mezőgazdaság kollektivizálásának folyamata során a "termelőszövetkezetek" kampányszerű létrehozása gyors ütemben haladt előre. Ezzel párhuzamosan zajlott a "kuláknak" bélyegzett parasztgazdák birtokainak felszámolása, akiket kizsákmányolónak tartottak. 1953-ra a "kulákföldek" jelentős hányadát vagy kollektív nagyüzemként hasznosították, vagy állami tartalékfölddé nyilvánították. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a történeti elemzések nagy része csupán az 1953-ig terjedő időszakra összpontosít, beleértve az "új szakasz" intézkedéseit is. Valójában a "kulákság" szenvedései nem értek véget ezzel az évszámmal, és a következmények hosszú távon is éreztették hatásukat.

Az MDP parasztpolitikájának középpontjában a "kulákkérdés" állt, amely a politikai diskurzusban és az elméleti-ideológiai vitákban is jelentős szerepet játszott az "új szakaszban". 1953 októberében egy munkacsoport keretein belül Fehér Lajosnak adták feladatul a kulákpolitikával kapcsolatos egyes kérdések tézisszerű kidolgozását, ezzel is hangsúlyozva a téma fontosságát és aktuális jellegét.

Ez a folyamat egy széleskörű munkafolyamat részeként bontakozott ki, amely az "új szakasz" átmeneti jellegét kívánta agrárelméleti szempontból megerősíteni. Az enyhébb agrárpolitikai irányvonal folytatásaként a "kapitalizmusból a szocializmusba" történő fokozatos áttérés időszakában az elméleti kérdések és témák tézisei alapvető pillérekként szolgálhattak egy jövőbeli, átfogóbb agrár- és szövetkezeti politikai program kidolgozásához.

Miért épp Fehér Lajos készíthette el a párt kulákpolitikájának a téziseit? Mi jellemezte az MDP kulákpolitikáját 1948 és 1953 között, illetve 1953 után?

A kommunista párt 1948-tól nyíltan rátért a "kulákság", mint osztály gazdasági, politikai és kulturális korlátozására. A második fázisban tervezték a tömeges kollektivizálás során a birtokaik gyorsított ütemű likvidálását, vagyis a "kulákok" mezőgazdasági termelőeszközeinek gyakorlatilag kárpótlás nélküli, alapvetően adminisztratív módszerek által történő elvételét a "termelőszövetkezetek" és állami gazdaságok számára.

A szovjet modell már adott volt, így a vidéki osztályharc fokozódása a propaganda szerint az egyik fő indokként szolgált a parasztgazdaságok termelőszövetkezetekké való egyesítésére. A "kulákbirtokok" földjeit és eszközeit a létrehozandó kollektív gazdaságoknak kellett átvenniük és hasznosítaniuk. A kulákpolitika végrehajtása a gyakorlatban szélsőséges formákat öltött, ami súlyos következményekkel járt a mezőgazdasági termelésre és az agrártársadalom egészére nézve. Az ilyen drasztikus intézkedések nemcsak a termelési rendszert rendítették meg, hanem mély sebeket is ejtettek a vidéki közösségek szövetén.

A termelés visszaesése miatt a hiányzó áruk pótlása már nem volt lehetséges a "szocialista szektor" keretein belül. Ezzel párhuzamosan egyre több középparasztot minősítettek "kuláknak", miközben a "kulák" státuszú egyének egy része a birtokuk likvidálása következtében kisebb birtokkategóriába került.