A 2024-es év legizgalmasabb videójátékai, amelyeket eddig még nem fedeztünk fel!

A Telex nem gémerszaklap, többnyire csak a legfontosabb videójátékokról írunk. Pedig a kisebb, általában független fejlesztők által készített játékok között is akadnak nagyon jók, olyanok is, amikkel sokszor jobban lehet szórakozni, mint egy aktuális AAA-csodával. Akárcsak tavaly, idén is pótoljuk év végén a mulasztásainkat: ajánlunk tíz remek 2024-es indie játékot az ünnepek közti belassulásra, ilyenkor úgyis van idő játszani, és több játék ekkortájt kerül bele valamilyen téli akcióba.

Vannak azok a játékok, amelyekbe az ember belemerül, hogy 80-100 órát eltöltsön, felfedezve egy grandiózus történetet, miközben emlékezetes karakterekkel találkozik. Aztán ott vannak a Vampire Survivors-szerű digitális addikciók, amelyek szintén elvarázsolják a játékost, de más úton. 2024-ben a Balatro volt az a cím, amelyet egy titokzatos fejlesztő alkotott. A játékmenet a pókert újraértelmezi, ötvözve a pakliépítős mechanikát számtalan különleges jokerlappal, amelyek mind különböző módon formálják a paklinkat. Az eredmény egy izgalmas és ötletes kártyajáték, ahol könnyedén létrehozhatunk öt ászt. Azonban ahogy egyre több időt töltünk a játékkal, a tükörbe nézés egyre nehezebbé válik.

A Balatro nem csupán egy játék, hanem az év legújabb trendjének megtestesítője is. A sikere nyomán egyre több olyan program látott napvilágot, amelyek a szerencsejátékok világát taktikai elemekkel és roguelike mechanikákkal fűszerezik. A Balatrohoz hasonló játékok között felfedezhetjük a rulettre építő Bingle Bingle-t, a blackjack alapú Dungeons and Degenerate Gambleurs-t, sőt, a Buckshot Roulette-t is, ahol shotgun használatával játszhatunk orosz rulettet. A legújabb szenzáció, a Ballionaire, már-már drogprevenciós figyelmeztetést érdemelne, hiszen flipperjátékos alapjai mellett a Balatro és a Peggle elemeit ötvözi. Igazán zseniális, de ajánlott elkerülni, ha valaki a saját jólétére vigyáz.

Platformok: Gyakorlatilag mindenre kijött: Windows, macOS, iOS, Android, Xbox One, Xbox Series X/S, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch

A Cryptmaster ránézésre egy jó öreg dungeon crawler, vagyis olyan szerepjáték, mint amilyen a Dungeon Master vagy az Eye of the Beholder volt: az ember négyzetháló alapú labirintusban mozog, szörnyeket csap le, tárgyakat szed fel. De a két kanadai fejlesztő játéka valójában inkább szórakozás a betűkkel. Kalandozócsapatunk négy hőse mindenféle harci és mágikus kunsztokra képes, de ezeknek a képességeknek a nevét sorra ki kell találni. Ez úgy fog menni, ha az ellenfelek legyőzésével és fejtörők megoldásával betűket gyűjtünk - ilyenkor megtudjuk, hogy a megszerzett betű szerepel-e valamelyik képesség nevében. Vagyis akasztófajátékot játszunk, de mindez egy szerepjáték keretein belül történik, amiben minden fontosabb játékelemet betűkkel oldottak meg. Például a csapattagok neveinek betűi egyben életerőpontok, de a labirintus kincsesládáit is megfelelő szavak kitalálásával és bepötyögésével lehet kinyitni. A harc pedig folyamatos gépeléssel történik, ahogy sorra beírjuk a már megismert képességeket. A Cryptmaster egy ezerszer lerágott műfaj remek és eredeti újragondolása - kontroller NEM ajánlott az irányításhoz.

Operációs rendszerek: Windows

Tower defense - a két szó tökéletesen leírja a stratégiai játékok egyik alműfaját. Egy vagy több kanyargós útvonallal ellátott pályán az út mellé okosan kell lövegtornyokat telepíteni, hogy az úton több hullámban elvonuló ellenséget lelövöldözzük - mindenki látott már ilyet. A zsáner egyik legszínvonalasabb sorozata az uruguayi Ironhide által fejlesztett Kingdom Rush széria, ami még flashjátékként indult, de a folytatásból már saját jogon lett fizetős mobiljáték. A játék ötödik része már nem az eredetiségével nyűgöz le, hanem a kicsiszoltságával: benne van a korábbi részek minden ötlete, egy jól belőtt játékmenet és a jól megszokott rajzfilmes, humoros stílus. Az év egyik legjobb mobiljátéka volt.

Operációs rendszerek: Windows, macOS, Android, iOS

Az Odd Meter által megálmodott Indika műfaja igazi kihívás a kategorizálás szempontjából. Ez a játék egyedülálló módon ötvözi a fejtörős kalandjátékokat a 2D platformerek világával, mindezt egy cseppnyi túlélő horrorral fűszerezve. Az igazi különlegessége azonban nem csupán a játékmenet sokszínűségében rejlik, hanem a mélyre ható, komoly témákat boncolgató narratívában is. A főszereplő, egy közutálatnak örvendő apáca, szürreális utazásra indul a 19. századi Oroszország sötét és misztikus tájain, míg kísérője nem más, mint maga az ördög. Ez a felállás már sejteti, hogy az Indika cselekményének középpontjában teológiai és filozófiai dilemmák állnak, amelyek a hit, az erkölcs és a szabad akarat mélyebb megértésére ösztönöznek. A kaland során számos váratlan fordulattal találkozhatunk, és a történet végére egy elborult művészfilmes élmény vár ránk, lenyűgöző vizuális világával és kiemelkedő színészi teljesítményeivel. Bár nem a legkönnyebben befogadható cím a piacon, kísérleti jellegének és egyedülálló stílusának köszönhetően az Indika igazi csemege az ínycsiklandó játékélmények és az orosz irodalom kedvelői számára.

Operációs rendszerek: Windows, PlayStation 5, Xbox Series X/S

Ez a szöveg valójában egy izgalmas rejtvénygyűjtemény bemutatása: több mint 150 különböző fejtörő vár ránk, köztük könnyed asszociációs kérdések és olyan kihívások, amelyekhez több képernyőn át kell gondolkodni és összefüggéseket keresni. Első blikkre egy klasszikus agytornáztató mobiljáték is lehetne, de a Lorelei and the Laser Eyes egyedi kontextusa igazán kiemeli a műfajból. A rejtvények egy titokzatos kúriában és annak környékén bontakoznak ki, ahol a főszereplő, egy különös karakter, a virtuális világokat is érintő nyomozás során oldja meg a bonyolult feladatokat. A játék atmoszférája egy kis horrorral is fűszerezett, amit a látványvilág is tükröz: a fekete, fehér és szürke színek dominálnak, ám néhány kulcsfontosságú helyszínen megjelenik a ciklámen is, amely különleges hangulatot teremt. Az Annapurna kiadó, amely eddig számos indie kedvencet bemutatott, idén nem volt szerencsés, hiszen kulcsemberei távoztak, de ezzel a szokatlan játékkal mégis sikerült öregbíteniük a hírnevüket.

Operációs rendszerek: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch

A Disco Elysium már mostanra igazi kultuszjátékká nőtte ki magát, holott csupán öt éve debütált. A játékot készítő stúdió sajnos összeomlott, és a munkatársak három különböző helyszínen próbálnak újra életre kelteni hasonló élményeket, míg más fejlesztőcsapatok is a Disco Elysium egyedi receptjének tökéletesítésén fáradoznak. A Sovereign Syndicate mögött álló Crimson Herring csapat volt az egyik első, akik gyorsan reagáltak a piaci igényekre. Játékuk egy viktoriánus steampunk fantasy univerzumba kalauzol minket, ahol három különböző karakterrel kell navigálnunk a mindennapi élet viharos tengerén. Ebben a lenyűgöző világban találkozhatunk küklopszokkal, törpékkel és kentaurokkal is. A történet középpontjában egy sötét múltú minotaurusz, egy egykori örömlány és egy törpe feltaláló-szörnyvadász áll, akik mindannyian egyre bonyolultabb helyzetekbe keverednek, miközben saját belső démonjaikkal is meg kell küzdeniük.

A Sovereign Syndicate világában, akárcsak a Disco Elysiumban, a játék lényegi eleme az érzéseink és a személyiségünk által formált interakciók. Itt is a karakterünk belső világának árnyalata határozza meg, hogyan reagálunk a párbeszédek során. Diplomatikus megközelítéssel, vagy éppen ellenkezőleg, szarkasztikus stílusban is kifejezhetjük magunkat; a döntéseink súlyát a karakterek jellemvonásai és némi szerencse is befolyásolja. A Sovereign Syndicate grafikai szempontból és mélységében talán nem éri el a Disco Elysium tökéletességét, de mégis képes egy lebilincselő történetet mesélni, tele élő karakterekkel és gondolatébresztő dialógusokkal. Itt minden beszélgetés mögött érzelmek húzódnak meg, ami még inkább fokozza a játékélményt.

Operációs rendszerek: Windows

Bár a Suzerain 2020-ban debütált, az idei évben megérkezett az első jelentős DLC, amely annyira lenyűgöző, hogy érdemes újra felfedezni az alapjátékot. Ráadásul a DLC-t csak akkor lehet elkezdeni, ha legalább egyszer végigvittük a fő történetet. Aki esetleg nem ismerné, a Suzerain egy német fejlesztésű politikai szimulátor, amelyben a legtöbb hasonló játék mikromenedzselési részletekbe fullad. Ezzel szemben itt egy kivételesen jól megalkotott rendszer révén valóságosan átélhetjük egy ország vezetőjének szerepét egy politikai ciklus során.

A Suzerain egy olyan fiktív világban játszódik, ahol különböző, kitalált országok és birodalmak osztoznak a földrajzi tájon, mindezt a valós történelem ihlette. Történetünk a '30-as, '40-es és '50-es években játszódik, és a középpontjában egy autoriter vezető helyét átvevő elnök áll, aki a polgárháború után próbálja irányítani az országot, Sordlandot. A főszereplőnk feladata, hogy eldöntse, milyen irányba haladjon tovább az ország sorsa. Az események folyamán minden egyes döntésünk hatással van Sordland jövőjére: választhatunk katonai diktatúra, liberális utópia, kommunista mintaállam vagy éppen szélsőjobboldali oligarchia között – sőt, ezeknek a kombinációi is lehetségesek! Fő taktikánk a manipuláció, amely lehetővé teszi számunkra, hogy befolyásoljuk a környező országok kormányait, saját kabinetünket, családtagjainkat, és természetesen a közvéleményt is. Ez a játék páratlan módon képes ötvözni a politikai dráma mechanikai aspektusait egy izgalmas, sok irányban továbbvihető narratívával. Már jó néhány alkalommal végigjátszottam az alapjátékot, és mindig más-más kimenetelt kaptam, attól függően, hogy gazdasági, geopolitikai, társadalmi vagy katonai kérdésekben hogyan döntöttem. Minden játékélmény új kihívásokat és meglepetéseket tartogat, amely folyamatosan fenntartja az érdeklődést.

Mindehhez jött négy év után az első rendes kiegészítő, amelyben egy Rizia nevű királyság uralkodóját játsszuk, ráadásul az események párhuzamosan és összehatóan történnek az alapjátékunkban történtekkel, tehát nem is lehet a DLC-t először külön játszani az alapjátéktól. A kiegészítőben egy több területét elvesztett királyságot vezethetünk át a modern korba, vagy éppen építhetjük tovább a dinasztiánkat.

Operációs rendszerek: Windows, macOS, Nintendo Switch, Android, iOS

Képzelj el egy olyan Tesz-Vesz várost, amely a hatvanas évek Nagy-Britanniájában elevenedik meg, és ahol a Jamie és a csodalámpa kreatív elméi adtak inspirációt a rajzolóknak! A város hangulata tökéletesen hasonlít a fiktív Barnsworth településre, ahol mindenki yorkshire-i akcentussal beszél, és ahol a lakosok mind különös, sőt, bizarr karakterekkel rendelkeznek. Az alkotók, akik természetesen a Yorkshire-ból származnak, megalkották a slapformert, egy olyan játékot, amelyben a szereplők ügyes mozdulatokkal és ugrálásokkal próbálják megoldani a városka furcsa és szórakoztató kihívásait. A játék lényege nem csupán a pofozkodás, hanem az a határtalan abszurditás és brit humor, ami végigkíséri a történetet, már a címképernyőtől kezdve! A játékos, aki egy véletlenül Barnsworthbe tévedt utazóügynök bőrébe bújik, folyamatosan kapkodja a fejét a helyiek szokatlan kérései és szeszélyei miatt, miközben a rajzfilm stílusú grafika elbűvöli. A szórakozás garantált, és ebben az évben nem sok más játék tudott ennyire felhőtlen nevetést okozni. Az abszurd helyzetek és a színes karakterek megjelenése igazán emlékezetessé teszi ezt a különleges világot!

Operációs rendszerek: Windows, macOS, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch

A Thronefall egy játéktervezői csoda. Két német fiatal - akik gyakorlatilag úgy fejlesztették a játékot, hogy közben nem találkoztak - a stratégiai játékok műfaját egyszerűsítette le úgy, hogy mindent belepakolt, amit a stratégiai játékok tudnak. Van benne körökre osztott agyalás és valós idejű csata, tower defense-es toronypakolgatás, közvetlenül irányítható hős és klasszikus egységtoborzás, erőforrás-menedzsment és már-már Civilizationt idéző fejlesztési lehetőségek. Az opciók száma szédítő, de közben minden szabály nagyon egyszerű és világos, ehhez a szemlélethez pedig igen jól passzol a minimalista grafika. Aki kicsit is szereti a stratégiai játékokat, annak kötelező darab.

Operációs rendszerek: Windows, Nintendo Switch

A Spelunky két alkotója, Derek Yu és Jon Perry egy padlás mélyén bukkant rá egy régi dobozra, amely tele volt 50 különböző, már kész és kifinomult, mégis kiadatlan nyolcvanas évekbeli videójátékkal. Ez a történet a UFO 50 születéséről talán hihetőbb, mint az, hogy Yu, Perry és csapatuk évekig dolgozott 50 fiktív retro játék megalkotásán, mindezt a 1982-től 1989-ig terjedő időszakra vonatkozóan elképzelt évszámokkal. A minijátékok a régi mikroszámítógépek, játéktermi gépek és konzolok varázslatos világát idézik meg, tele nosztalgiával. Minden, az adott időszakban népszerű műfaj képviselteti magát, és egyik sem dominál túlzottan a másik felett. Közöttük akadnak pár perces, szórakoztató apróságok, valamint hosszabb szerepjátékok és multiplayer élmények is, amelyek órákra lekötnek. Két közös jellemzője van mind az ötven játéknak: mindegyikben fellelhető egyedi ötlet, így egyik sem klasszikus másolata a valóságnak, valamint mindegyiket addig csiszolták, amíg igazán élvezhetővé vált. Ebből a széles skálából mindenki találhat magának kedvencet, amelyhez visszatérhet, de érdemes mindegyiket legalább egyszer kipróbálni. Igazán páratlan és különleges gyűjteményről van szó.