A történelem során számos ünnepély vált híressé, amelyek különleges eseményekhez, kultúrákhoz vagy akár tragédiákhoz kapcsolódnak. Ezek az ünnepségek nemcsak a közösségek összetartozását erősítették, hanem gyakran a társadalmi változások szimbólumaivá is

Az ókori Egyiptomban évente kétszer is hódoltak az istennőknek töméntelen mennyiségű borral. Szahmet, a bosszú és háború oroszlánfejű istennőjének haragját mértéktelen ivászattal próbálták enyhíteni. De a bőség és öröm macskaistennője, Bastet rokonszenvét is italozással próbálták elnyerni. Hérodotosz i.e. 440-ben a részegek ünnepélyéről azt írta: mintegy 700 ezer ember vett részt rajta Az esemény 24 napig tartott, s a Níluson hajózva, énekelve, táncolva és természetesen féktelen vedeléssel ünnepeltek a hívek. A rendezvény inkább emlékeztetett egy őrült karneválra, mint vallási szertartásra.

A római bacchanáliák kezdetben titkos vallási rítusok voltak, kizárólag nők számára, és csak a napfényes órákban zajlottak. Ezt a hagyományt azonban megváltoztatta Paculla Annia, aki Kr. e. 188 körül papnőként új szabályokat hozott: az ünnepségeket éjszakára helyezte, férfiakat és fiatalokat is bevont, és a rendezvényekből orgiákká váló tivornyákat teremtett. A római szenátus gyorsan reagált, és Kr. e. 186-ban betiltotta a bacchanáliákat. Az ünneplőket üldözték, kínvallatták, és sok esetben halálra ítélték őket. Hivatalos indokként az erkölcstelenséget emelték ki, ám valószínűbb, hogy a szenátus a növekvő befolyás és hatalmi struktúrák miatt döntött a szigorú fellépés mellett.

I. Károly francia király felesége, Bajor Izabella 1393 januárjában egy különleges álarcosbálra hívta meg udvarhölgyeit, amely az esküvőjük tiszteletére került megrendezésre. A mulatság szellemében néhány résztvevő vadembereknek öltözött, hogy szórakoztassák a királyt. Azonban a vidámságot egy tragikus esemény árnyékolta be. A későn érkező, részeg orléans-i herceg, Lajos fáklyája meggondolatlanul lángra lobbantotta az egyik jelmezt, amely gyantával és lenmaggal átitatott vászonból készült. A tűz gyorsan terjedni kezdett, és a pánik hatására négy ember életét vesztette. A borzalmas incidens hatalmas felháborodást váltott ki a társadalomban, és a királyt, valamint testvérét kénytelenek voltak nyilvánosan bocsánatot kérni az eseményekért.

1520-ban, Calais közelében, I. Ferenc francia és VIII. Henrik angol király találkozójára került sor, melynek célja V. Károly spanyol császár ellenállásának megszilárdítása volt. Azonban a tárgyalások helyett a rendezvény fényűzése vált a figyelem középpontjává: egy igazi sátorváros jött létre, arannyal hímzett textíliákkal díszítve, szökőkutakból ömlött a bor, míg a vendégeket folyamatosan lakomák és lovagi tornák szórakoztatták. Bármennyire is grandiózus volt a fogadás, politikai újdonságokat nem hozott magával, ám a történelem lapjaira mégis a túlzás jelképeként íródott be.

Edward Russell brit admirális 1694 karácsonyán nem térhetett haza Angliába, ezért az ünnepet a spanyolországi Alicante kormányzói palotájában tartotta meg - meglehetősen sajátos módon. A vendéglista 6000 főt számlált, és a 150 fogást 800 felszolgáló tálalta. A leghírhedtebb részlet: egy mesterséges tó, amelybe közel 3000 liter karácsonyi puncsot töltöttek - és amelyben csónakázni is lehetett. Ez az ünnepség valószínűleg minden idők egyik legnagyobb mértékű hivatalos részegségeként maradt fenn.

Kína leghosszabb ideig uralkodó császára, Kangxi, 66. születésnapját a kínai udvar történetének egyik leggrandiózusabb ceremóniájával ünnepeltette meg, 1720-ban. A méltatás hetekig tartott, delegációk érkeztek egész Ázsiából, színházi előadásokat, ajándékozásokat, banketteket és tűzijátékokat rendeztek. A hatalmas pompa azt a célt szolgálta, hogy a világ minden táján tudják: a Sárkány trónján még mindig ő ül - és a Csing-dinasztia uralkodása alatt Kína egységben és jólétben él.

Ezek az ünnepségek kiválóan tükrözik, hogy a történelem nem csupán a csaták, törvények és uralkodók eseményeiből áll, hanem az emberi érzelmek, hóbortok és szenvedélyek gazdag szövetét is képezi. Legyen szó vallási extázisról, politikai hatalmi játszmákról vagy éppen a hedonizmus örömeiről, a legemlékezetesebb pillanatok gyakran azok, amelyeket talán nem is szándékoztak előre megtervezni – derül ki a Muy Interesante friss elemzéséből.