A velencei festő, aki rabul ejtette Magyarország szépségét - Marastoni és az Első Magyar Festészeti Akadémia különleges története.
A Giacomo Marastoni festőről szóló kiállítás igazi különlegesség, amit nem érdemes kihagyni!
A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma most egy időszaki kiállítással tiszteleg Marastoni munkássága előtt, az általa, saját vagyonából alapított Első Magyar Festészeti Akadémiát emelve a középpontba. Ismerjük meg közelebbről eme elhivatott, mégis a saját korában, itthon kissé háttérbe szorított művész áldozatos munkáját!
A kiállítás Marastoni Jakab életének lenyűgöző ívét tárja elénk, Velencétől Pestig, bemutatva családját és tanulmányait is. Az egész anyag kronológiai és tematikus rendben kerül elénk, amelyet már a belépéskor egy látványos, falra festett idővonal segítségével áttekinthetünk. A nyitóképként kiállított önarckép lehetőséget ad arra, hogy a látogatók képet alkothassanak a festő külső megjelenéséről, míg az ecsetvonásokon keresztül felfedezhetjük kapcsolatait feleségével és fiaival is.
Marastoni Jakab a portréfestészet mestereként keresett megélhetést, évtizedeken át nemesi és polgári családok megbízásait teljesítette. Ekkoriban a portréfestmények a fényképezés előfutárának számítottak, így ő volt a korának fotográfusa. A reformkor végén Barabás Miklós mellett őt tartották az ország egyik legkiválóbb portréfestőjének. Érdeklődése a dagerrotípia iránt is figyelemre méltó, amit a Kossuth Lajost ábrázoló, ezüstlemezre készült munkáján is nyomon követhetünk. E különleges elkészítési módról egy izgalmas videó is elérhető, amely bepillantást nyújt a technika rejtelmeibe.
1846-ban, a mai Deák Ferenc utca 21. szám alatt, egy Hild József által tervezett épület harmadik emeletén megnyitotta kapuit híres akadémiája. Az esemény hatalmas érdeklődést váltott ki, és az év végén a művészt Pest díszpolgárává választották.
A kiállításon a főszerepet festmények - különösen portrék - kapják, de emellett grafikák is gazdagítják a tárlatot. A kiállított művek többsége magánszemélyek gyűjteményéből származik, továbbá 28 hazai és nemzetközi köz- és egyházi gyűjtemény is hozzájárult az anyaghoz. Például a Magyar Nemzeti Múzeum a Velencei vízhordó nők című festményt bocsátotta rendelkezésre. A szervezők, Dr. Farbaky Péter és Molnárné Aczél Eszter, nem kis kihívás elé néztek, hiszen a gyűjtés folyamata jelentős feladatot rótt rájuk. A csapat harmadik tagja, Radványi Orsolya, a kiállítás katalógusának összeállításáért felelős. A tárlat összesen közel 240 műtárggyal büszkélkedhet, amelyek a Marastoni művészethez kapcsolódnak, és többek között Budapesten eddig még soha nem látott alkotásokat is bemutatnak, mint például a pozsonyi Scherz család portréját.
Marastoni alulról építkező alkotó volt, saját erejéből küzdötte fel magát, egészen az akadémiavezetői tisztségig, ám sokat köszönhet legfőbb pártfogójának, mecénásának, a jómódú Ferdinand von Lütgendorffnak is. Azonban az akadémia folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küzdött (ezt jelzi, hogy a növendékek nem dolgozhattak élő modellekkel), mivel az állam az intézményt nem támogatta anyagilag. Marastoniék egyrészt úgynevezett gyámolító egyesületet hoztak létre, ami szokás volt a magánintézményeknél, hogy szervezetten pénzt lehessen adományozni, másrészt bálokat szerveztek, szintén adománygyűjtési céllal.
A látogatás során bepillantást nyerhetünk az akadémia oktatási módszereibe, ahol könnyen észrevehetjük, hogy a "görög nő" mint téma különösen népszerű volt a diákok körében, hiszen a délies életstílus gazdag ábrázolása is gyakran felbukkan. Ez lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk a portréfestészet és a korai fényképezés, például a dagerrotípia, izgalmas találkozásáról. A ma festőnövendékeinek is hasznos élményben lesz részük, hiszen a tárlat számos tanulmányrajzot, vázlatot és skiccet vonultat fel, amelyek inspirációt nyújthatnak számukra.
Az akadémia Ferenc József trónra lépése és az abszolutizmus előretörése után kezdett el fokozatosan leépülni: a diákok száma csökkent, és az anyagi nehézségek is fokozódtak. A magánintézmény 1860-ig üzemelt, egészen Marastoni haláláig. Az iskola falai között olyan neves személyiségek tanultak, mint Szemlér Mihály, Lotz Károly és Teleki Blanka. Ez az esemény most az első kiállítás, amely megpróbálja felidézni a mára már szinte teljesen feledésbe merült Marastoni életművét. A festő Fiumei úti sírhelyén végrehajtott közelmúltbeli restaurálás is azt jelzi, hogy e kiváló olasz származású, de szívében magyar művész méltó helyet kaphat a közös emlékezetünkben.
