Akik számára a hazai szabályozás problémát jelent, azoknak nyártól érdemes elkerülniük Horvátországot.

A labdarúgás világában az állami támogatások elosztása a legtöbb szomszédos országban hasonló irányvonalat követ: a fiatal tehetségek pályára állítása kulcsfontosságú cél. A Magyar Labdarúgó Szövetség és az állami sportirányítás 2025-2026-os idényre vonatkozó, az utánpótláskorú és hazai játékosok szerepeltetését ösztönző intézkedéseit most a környező országok szabályozásaival és ösztönző programjaival vetettük össze. Érdemes figyelembe venni, hogy azok a szakemberek, akik az NB I-ben dolgoznak, jövő nyáron valószínűleg jobban teszik, ha elkerülik a horvát példát. Ugyanakkor a hazai klubvezetők számára megnyugtató lehet, hogy Ausztriában és Romániában is hasonló nehézségekkel küzdenek a kollégák, akik egyúttal nemzetközi szinten sikeresebbek a magyar csapatoknál.

"Az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan hangoztattam, hogy szeretném, ha több magyar játékos kapna lehetőséget a pályán. Mivel kötelező szabályozásokat nem tudunk bevezetni, a pénzügyi ösztönzés marad az egyetlen lehetőségünk" - nyilatkozta Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség újraválasztott elnöke a májusi közgyűlésen. Bejelentette, hogy a korábbi támogatási rendszert átdolgozzák, és a médiában fiatalszabályként emlegetett kritériumok helyett egy új, négy plusz egyes elv, úgynevezett "hazai szabály" bevezetésével kapcsolják össze az anyagi támogatásokat az NB I labdarúgó klubjai számára.

A jövőbeli futballszabályok szerint azok a klubok, amelyek nem állítanak ki legalább öt magyar játékost, köztük egy huszonegy év alatti fiatal tehetséget, súlyos pénzbírsággal néznek szembe, ami körülbelül ötszázmillió forintot jelenthet.

- A nyári átigazolási időszakra a magyar labdarúgók árának drámai megugrását előrevetítő kijelentés hangzott el, amely alaposan felkavarta az állóvizet – számoltak be róla több sportvezető.

Az együttesek szempontjából a teljesítéskényszert tetézte a sportállamtitkárság májusi megkeresése, mely lényegében kötelezővé tette az ajánlás tartását a kiemelt akadémiák mellett működő NB I-es kluboknak. Ennek szakmai hátterét a 2019-es törvénymódosítással létrehozott kiemelt akadémiák produktivitását idényről idényre vizsgáló Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (a továbbiakban NSMI vagy egyszerűsítve csak Sportintézet) külön sajtótájékoztatón mutatta be július végén.

Az intézkedést korábban két neves budapesti klub, a Ferencváros és az Újpest is határozottan elítélte. Az Újpest elnöke, Ratatics Péter nyíltan kijelentette, hogy a jutalomként felajánlott plusz forrástól inkább elállnak, és nem kívánják figyelembe venni az irányelveket. Miközben a többi tizenegy csapat hallgatólagosan benne van a "játékban", a magyar labdarúgás színfalai mögött az indulatok azóta is fokozódnak. Kubatov Gábor, a Ferencváros korábbi elnöke, az Indexnek adott interjújában kifejtette véleményét, amely alapján már elemeztük, miként változott a fiatal magyar labdarúgók játékperceinek aránya az NB I-ben az intézkedés következtében, és milyen reális célszámokat tűzhetünk ki a teljes szezonra vonatkozóan. Ezen kívül azt is megvizsgáltuk, hogy a kiemelt akadémiával rendelkező csapatok (mint például a DVTK, DVSC, ETO FC, Ferencváros, MTK Budapest, Honvéd, Kisvárda, Puskás Akadémia, Szombathelyi Haladás és Vasas) az utóbbi években hány fiatal játékost tudtak eljuttatni a profi szintre.

Ezúttal azt néztük meg, az MLSZ és a Sportintézet támogatási rendszerének feltételei miként viszonyulnak a szomszédos országokéban alkalmazott hasonló ösztönzőkéhez. Egyáltalán mennyire "légből kapott" az egész elképzelés, hogy a jelentős részt közpénzből fizetett támogatásokat az élsportban megjelenő, saját nevelésű fiatalok szerepeltetéséhez igyekszik kötni egy szakszövetség vagy épp az állam.

Ausztriában azok az élvonalbeli klubok kaphatnak jelentős központi támogatást, amelyek a 18 fős meccsnapi keretbe legalább 12 hazai nevelésű és/vagy osztrák állampolgársággal is rendelkező futballistát jelölnek - ha kiszámoljuk ez is annyit tesz, hat vásárolt légiósnál több nem lehet a pályán. Azaz öt osztrák (vagy osztrák nevelés) fixen játszik, ám még szigorúbb is mint a magyar, hiszen ha hat légiós pályán van, a cserék közül már csak "futballosztrák" jöhet. (A példa kedvéért, mivel 19 éves kora előtt huzamosabb ideig szerepelt az osztrák utánpótlás-nevelésben, Szoboszlai Dominik anno a Red Bull Salzburg színeiben megfelelt a kritériumoknak osztrák állampolgárság nélkül is...)

Az utánpótláskorú játékosok szereplését külön számolják, a végső kifizetéseknél a 2004. január 1-je után született futballisták játékpercei négyszeres szorzóval esnek latba az úgynevezett "osztrák alap" szétosztásánál.

Romániában is legalább az öt hazai játékos szerepeltetése klubonként a szövetség célja ("regula 5+6"). Igaz, ezt csak átlagolva nézik, és a találkozók háromnegyedén kell, hogy meglegyen az arány. Itt 150 ezer eurót, mintegy 600 millió forintnak megfelelő összeget kell visszafizessenek a klubok, ha nem sikerül teljesíteniük a célszámokat. Akik viszont megfelelnek minden kitételnek, azok közt további 1 millió euró bónuszt osztanak szét.

Egy U21-es korosztályú futballista, azaz 2005. január 1-je után született labdarúgó szerepeltetése kötelező (amennyiben nincs meg, bírságot kell fizetni, korábban viszont még szigorúbbak voltak: az ellenfél automatikusan 3-0-s gólkülönbség mellett vitte a pontokat), egy újabbé két idősebb játékost vált ki. Amiben rugalmasabb a romániai szabályozás a hazainál: ha egy csapat például három utánpótláskorú románt szerepeltet, akkor a másik nyolc játékos lehet akár mind légiós.

A Horvát Labdarúgó-szövetség már korábban bejelentette, hogy a 2026-2027-es szezon kezdetével új szabályozást vezet be a fiatal tehetségek integrálása érdekében. A nyári időszaktól kezdődően az élvonalbeli csapatoknak kötelezően legalább egy, míg a másodosztályban szereplő együtteseknek minimum két olyan játékost kell az összecsapások során szerepeltetniük, akik az adott versenyév július 1-jéig még nem töltötték be a 21. életévüket.

A versenykiírás 53. cikkelye értelmében jelenleg legfeljebb hat légiós szerepelhet a pályán, de a következő szezontól kezdődően a szabályok még szigorúbbak lesznek: csak öt külföldi játékos léphet pályára egyszerre. Érdekesség, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező sportolók nem számítanak idegen labdarúgónak. Ráadásul a kiírás figyelembe veszi az ukrajnai háborús helyzetet is, és lehetőséget biztosít arra, hogy az ukrán válogatott játékosok, akik a konfliktus miatt kényszerültek elhagyni hazájukat, korlátozások nélkül szerződhessenek a horvát élvonal csapataihoz - ideiglenesen futballhorvátnak számítanak.

Szlovéniában, hasonlóan hazánkhoz, idén nyártól újabb szigorításokat vezettek be a labdarúgásban. Az élvonalbeli mérkőzéseken kötelezően szerepeltetni kell legalább egy olyan játékost, aki potenciálisan képviselhetné a szlovén utánpótlás-válogatottat. A mérkőzések keretében – amely akár 23 főt is tartalmazhat – minimum tíz, a hazai nevelésű futballistának kell lennie, akik megfelelnek a helyi szabályozásoknak. Ezen felül a pályán egyszerre legfeljebb négy olyan játékos szerepelhet, akik nem az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség tagországának állampolgárai.

A szerb élvonalbeli labdarúgásban a szabályok értelmében minden bajnoki mérkőzésen kötelező két utánpótláskorú játékost pályára küldeni, akiket bónuszjátékosként emlegetnek. A magyar szabályozással összhangban azonban, ha valamelyiküket kiállítják, a csapatnak nem kötelező U21-es játékost cserélnie a helyére. Ebben az esetben a kiállított játékos mérkőzése automatikusan 90 percre vonatkozik. Amennyiben egy csapat nem tartja be ezt a szabályt, automatikusan elveszíti a mérkőzést.

A 2025-2026-os bajnoki szezonban a mérkőzések során legfeljebb négy külföldi játékos léphet pályára egyszerre, miközben nincs megszorítás arra vonatkozóan, hogy hány légiós szerepelhet a hivatalos mérkőzési jegyzőkönyvben. A helyi szövetség egy külön pontban hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és a gazdasági térség állampolgárai egyenrangúak a hazai játékosokkal. Emellett a versenykiírástól függetlenül plusz pénzügyi támogatást is nyújtanak annak érdekében, hogy a csapatok minél több szerb állampolgárt foglalkoztathassanak. Érdemes megjegyezni, hogy ez az anyagi támogatás a klubok költségvetésében jelentősen kisebb szerepet játszik, mint ahogyan azt nálunk megszokhattuk.

A szomszédos országok közül csupán a szlovák és az ukrán bajnokság emelkedik ki a többi közül, mivel ezekben egyelőre nem alkalmaznak hasonló korlátozásokat vagy irányelveket. Az ukrán labdarúgásnak azonban most sokkal sürgetőbb problémái vannak, mint hogy a fiatal tehetségek integrálására koncentráljon. Talán békeidőben más megvilágításba került volna ez a kérdés.

Összességében elmondható, hogy bár a magyar klubok egy része jelentős ellenállásba ütközött, és némelyek ezt "ostobaságnak" titulálták, az MLSZ, valamint a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Sportállamtitkárság és annak háttérintézménye, az NSMI, megújult támogatási rendszerét végül mégis bevezették. Ez a lépés azonban nem tűnik ki különösebben a környező országok hasonló intézkedései közül. Ráadásul, a szigorodó tendencia egyértelműen megfigyelhető az elmúlt évek román, szerb és horvát példáiban is.

Emlékezetes kirohanást intézett az újságírókhoz Robbie Keane, a Ferencváros vezetőedzője, miután csapata 1-1-es döntetlent játszott a Viktora Plzennel az Európa-ligában. A fentiek alapján kijelenthető, akár a Sturm Graz, akár az FCSB Bukarest kispadján ülne, európai kupaszereplőként hasonló kihívásokkal szembesülne. Nyártól egy horvát élcsapatnál még nagyobbal is...

Eközben, a teljesség igénye nélkül, a román bajnokságot a már említett FCSB képviseli az Európa-ligában, míg a Craiova a Konferencialigában indul. Az osztrák ligában a Red Bull Salzburg és a Sturm Graz szerepel az El-ben, míg a Rapid Wien a Kl-ben versenyez. A horvát bajnokságot pedig a Dinamo Zagreb képviseli a második számú európai kupasorozatban, míg a Rijeka a harmadik ligában próbál szerencsét. Ezek a ligák mind különböző, de bizonyos szempontból szigorúbb hazai szabályokkal működnek a régióban.