Ferenc Józsefet sokan egy joviális, barátságos öregúrként és egyben félelmetes zsarnokként is szemlélték, hiszen személyisége és uralkodása ellentmondásos érzelmeket keltett alattvalóiban.

Végül csak negyedjére bizonyult véglegesnek a Habsburg-ház trónfosztása

"Itt van a nap, melyre milliók epedve vártak! Itt az idő, melyben a nemzetnek ismét törvényesen koronázott királya leend! Szent István dicső koronája, ez annyi vészt látott szent ereklye ismét visszanyeri jogát, hogy felkent királyi főn ragyogjon s aranya és drágakövei szétverődő sugáraival hirdesse a világnak, hogy a magyar alkotmány nyolczszázados jogereje régi érvényében áll!"

A Vasárnapi Ujság 1867. június 9-én kiadott számából idézett szövegrészlet példázza, hogy a történelem útjai kifürkészhetetlenek. Ferenc József többszörös metamorfózison ment keresztül a magyarok ítélőszéke előtt: a törvénytelen uralkodótól a véres megtorlóig, a hazánkat felemelő jóságos királytól a háborúba sodródás főbűnöséig számtalan címkét aggattak történelmünk egyik legellentmondásosabb figurájára.

Az 1830. augusztus 18-án született Ferenc Józsefet már a kezdetektől uralkodónak nevelték. A cím nagybátyja, V. Ferdinánd leszármazottait illette volna meg, de a családban nyílt titokként kezelték, hogy a mentális problémákkal küzdő gyermektelen uralkodót testvére legidősebb fia követi majd a sorban. A politikai manőverekben kiemelt szerep jutott Ferenc József állhatatos édesanyjának, Zsófia főhercegnének is, aki még saját férjét, Ferenc Károly főherceget is "lebeszélte" a koronáról, hogy közös gyermekük trónra léphessen.

Csoportkép - a felső sorban I. Ferenc József császár, Miksa főherceg és neje, Lajos Viktor főherceg és Károly Lajos főherceg; az alsó sorban Erzsébet királyné a gyermekekkel, valamint a császár szülei, Zsófia főhercegné és Ferenc Károly főherceg

Ennek tükrében a leendő császár gyermekkorának időtartama rendkívül rövidnek mondható. Már négyéves korától kezdve a tanulás világába vezették, ahol az államtudományok és a nyelvek terén hamarosan ügyességet mutatott. Neveltetése az egyház, a katonaság és az állam szoros együttműködésén alapult, míg a művészetek és az érzelmek világa mindig is távol állt tőle. Bár Zsófia folyamatosan irányította fia pályafutását a háttérből, az anyai szeretet és törődés hiányát semmi sem tudta pótolni.

A reformkor magyar elitje, amely a szellemi, társadalmi és nyelvi megújulás lázában égett, komoly presztízskérdésként kezelte, hogy a jövendő koronás fő mennyire képes elsajátítani a magyar nyelvet. E félelmeket végül egy váratlan és kedvező esemény oszlatta el: 1843-ban, egy sümegi kirándulás során Kisfaludy Sándor társaságában derült ki, hogy Ferenc József folyékonyan beszéli a magyart – ráadásul még hét másik nyelvet is beszél, ezzel is megerősítve uralkodói képességeit.

Felkészülésének időszakát váratlan fordulatok szakították meg. A forradalom szele fújt a magyar nemzet életében, valódi győzelmet arattak, amikor V. Ferdinánd elfogadta az áprilisi törvényeket, mindeközben a bécsi események az udvar vezetőit menekülésre kényszerítették. A forradalom láza szabadságharccá formálódott, és 1848 ősze már a fegyverek zúgásától zengett. Ekkor a birodalmi gépezet beindult, és eltávolították a Habsburg érdekeket gyengén képviselő V. Ferdinándot. Ezzel elérkezett a régóta várt pillanat, amikor Ferenc József átvette a hatalmat gyenge kezű elődjétől.

A leköszönő császár, V. Ferdinánd, aki a történelem színpadán csendesen távozott, sokak emlékezetében él tovább. Uralkodása alatt a birodalom sok kihívással nézett szembe, és míg egyesek számára a stabilitás szimbóluma volt, mások számára a változás hiányának képviselője. Az ő története nem csupán a politikai játszmák és intrikák hálózata, hanem egy emberi dráma is, amelyben a felelősség, a döntések súlya és a történelem szeszélyei mind szerepet játszottak. V. Ferdinánd leköszönése nem csupán egy korszak végét jelentette, hanem egy új kihívásokkal teli jövő kezdetét is, amelyre a következő vezetőknek kellett felkészülniük.

Az 1848-1849-es szabadságharc során az új uralkodót Magyarországon sokan a sátánnal azonosították, ám fontos észben tartani, hogy ő még csak a tinédzserkor küszöbén állt, és válságos időszakban kellett döntenie. Tanácsadói, valamint édesanyja befolyása jelentős szerepet játszott abban, hogyan alakultak a sorsfordító események.

Tanácsadói elveit követve a szabadelvű követeléseket elvetette, miközben arra törekedett, hogy birodalmában megőrizze az erős központi hatalmat. A közjogi különállás, amely a magyar szabadságharc végső céljai közt szerepelt, nem volt megengedhető a birodalom népei számára. Az események alakulása során az uralkodó lépése, hogy II. Ferenc név helyett - a reformer II. József politikájában látva a jövő ígéretét - I. Ferenc József néven lépett a császári trónra, csupán szimbolikus jelentőséggel bír.

V. Ferdinánd törvényeit semmisnek tekintették, így a magyarok kivívott jogait Ferenc József nem ismerte el; erre válaszul az országgyűlés továbbra is V. Ferdinándot tekintette törvényes uralkodónak. A konfliktus eszkalálódásához hozzájárult Windischgrätz eltúlzott diadali jelentése a kápolnai csatáról, aki beszámolójában azt írta, hogy "a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el". A hír hallatán az uralkodó 1849. március 4-én kiadta az olmützi oktrojált alkotmányt, ezzel beolvasztva a centralizált Habsburg Birodalomba Magyarországot is. Az uralkodói döntés heves ellenreakciókat szült, a Kossuth zászlaja alatt egyesülő nemzet válaszul 1849. április 14-én kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

A magyar honvédsereg tavaszi hadjárata valódi dicsőséget hozott, számos győzelemmel fémjelezve a nemzeti önérzetet. Ezen eredmények hatására Ferenc József kétségbeesetten a birodalom megmentéséért az orosz cárhoz fordult, hogy segítséget kérjen. Az intervenciót követően, amely célja Magyarország "pacifikálása" volt, és a világosi fegyverletétel után a megtorlás intézményesítését Haynaura bízta, ezzel lényegében beleegyezett egy véres megtorlásba a magyarok ellen. A legenda szerint Batthyány Lajos kivégzéséért felesége, Zichy Antónia átkot mondott a Habsburg családra. A néphit Skerlecz Borbálára is hivatkozik, aki már több mint egy évtizede nem élt, mint a jövendölés közvetítője. A jóslat, amely szerint 13 Habsburgnak kell felelnie a vértanúk haláláért, részben valóra vált.