"Az étvágyfokozók alkalmazása szakmai mulasztásnak számít." Egy szakértővel folytattunk eszmecserét az evészavarok kezelésének módszereiről.
Az evészavarok, mint például az anorexia nervosa, bulimia nervosa és a túlevés, a társadalom egyre szélesebb körét érintik. A nemzetközi adatok riasztó képet festenek: 2000 és 2018 között ezeknek a zavaroknak a gyakorisága globálisan 3,5%-ról 7,8%-ra emelkedett. E betegségek nemcsak súlyos fizikai egészségügyi következményekkel járhatnak, hanem gyakran társulnak pszichés problémákkal is, mint például depresszió és szorongásos zavarok; sőt, az öngyilkosság kockázata is jelentős. A pszichiátriai betegségek között az evészavarok halálozási aránya a második legmagasabb, csupán az ópiátfüggőség után. A betegség felismerése gyakran hosszú időt vesz igénybe, és a kezelés megkezdésétől a gyógyulásig is komoly kihívásokkal kell szembenézni. Cikkünkben a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóját, Dr. Purebl György pszichiátert kérdeztük az evészavarok kezelésének lehetőségeiről.
Az evészavarok legfőképpen a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében jelentkeznek, különösen a 12-25 éves korosztályban. Ennek hátterében részben a testkép alakulása áll, hiszen ebben az életkorban gyakoriak az identitáskeresési és önértékelési nehézségek. A közösségi média által generált megfelelési kényszer tovább súlyosbítja a helyzetet. Az anorexia nervosa a legmagasabb halálozási arányú evészavar, hiszen a diagnosztizált esetek 8%-a 10 éven belül halálos kimenetelű, míg 20%-uk 20 éven belül életét veszti a betegség szövődményei miatt. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan ismerhetik fel az evészavart, és mit tehetnek ezután. Dr. Purebl György azonban hangsúlyozza, hogy a helyes lépések követése nem annyira bonyolult feladat:
- Első lépésben családorvoshoz vagy gyermekorvoshoz kell fordulni, mert ők tudják megmondani, hogy a lakhelyhez legközelebb milyen ellátók érhetők el, illetve hogy kell-e sürgős kórházi kezelés.
Az evészavarok enyhébb formáinál általában nincs szükség kórházi kezelésre, azonban a helyes támogatás érdekében elengedhetetlen az orvos, pszichiáter vagy pszichológus, valamint dietetikus szoros együttműködése. Amennyiben viszont életveszélyes szövődmények lépnek fel – például a napi többszöri hányás következtében kialakuló szérum-kálium hiány, 45/min alatti bradycardia, vagy más szívritmuszavarok –, valamint öngyilkossági gondolatok merülnek fel, vagy ha a beteg testtömeg-indexe 16 alatt van, akkor a kórházi ellátás indokolt lehet. Ilyen esetekben a beteg állapotának és a kórház szakmai ellátottságának függvényében pszichiátriai vagy intenzív osztályra helyezik. A kezelés során elengedhetetlen lehet a belgyógyászati vizsgálatok elvégzése, illetve a pszichiátriai állapot részletes felmérése is.
Az evészavarok terápiája a kórházi ellátás során is team-munkát igényel: az orvosi szakértelem mellett szükség van pszichológus vagy pszichiáter segítségére, valamint dietetikusra.
A pszichoterápia területén számos módszer áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek a különböző problémák kezelésében. Evészavarok esetén a szakemberek gyakran a kognitív viselkedésterápiát, a sématerápiát és a dialektikus viselkedésterápiát részesítik előnyben. Ezen megközelítések mellett érdemes megfontolni a csoportterápiát, valamint a mozgás- és táncterápiát is, amelyek kiegészítő jelleggel támogathatják a gyógyulást. Különösen fontos a kamaszok esetében a családterápia, amely segíthet a családi dinamikák megértésében és javításában.
A család támogató és segítő erejének maximális kihasználása a leglényegesebb. Gyakran előfordul, hogy a családtagok szívből szeretnének segíteni, de nem tudják, hogyan tegyék ezt hatékonyan. Sok esetben a próbálkozások, mint például a kedvenc ételek elkészítése vagy az evés erőltetése, éppen ellenkező hatást válthatnak ki: a beteg még inkább elzárkózhat az étkezéstől. Ennek oka, hogy az evészavar nem csupán egy szokásbeli probléma, hanem egy komplex betegség, amely eltérő gondolkodást és reakciókat kíván meg a betegektől, mint amit egy egészséges személy tapasztalna. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegek nem szándékosan viselkednek így, hiszen ez a betegség egyik tünete – emeli ki Dr. Purebl György.
Az orvos szerepe a teljes testi kivizsgálás, a tápláltsági állapot felmérése. Amennyiben a beteg állapota életveszélyes, sürgősségi kezelést indít - pl. infúzió, elektrolitpótlás, szívmonitorozás. Szondán keresztül történő táplálásra csak a legvégső esetben kerül sor. Az orvos a dietetikussal együttműködve meghatározza a napi kalóriaszükségletet és a fokozatos újratáplálás ütemét. Fontos az úgynevezett refeeding - újratáplálási - szindróma elkerülése: hosszas éhezést követően a megszokottnál magasabb kalóriabevitel hatására felborulhat a szervezet folyadék- és elektrolit-háztartása, ami negatívan hat a vérkeringésre, a szív- és a légzőrendszer működésére, de neurológiai és veseproblémákhoz is vezethet, végül pedig akár halálos kimenetelű is lehet.
Az evészavarok kezelése nem elsősorban dietetikai kérdés. A betegek nagy része pontosan ismeri az ételek kalóriatartalmát - mitől hízik, mitől fogy. Ugyanakkor a dietetikus segít a súlygyarapodáshoz szükséges étrend összeállításában, illetve megnő a szerepe abban az esetben, ha ételallergia, cukorbetegség, gluténérzékenység társul az evészavarhoz.
Az evészavarok kezelése során a gyógyszeres terápia szerepe minimális, és jellemzően csak akkor merül fel, ha valamilyen társbetegség, például a gyakran előforduló depresszió is jelen van. A valóban hatékony megoldások között a pszichoterápia különböző irányzatai emelkednek ki, mint például a családterápia, a kognitív viselkedésterápia, a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia. Érdemes megjegyezni, hogy étvágyfokozók alkalmazása nem csupán helytelen, hanem kifejezetten káros is lehet, mivel csak fokozza az evés elutasítására irányuló magatartást – hívja fel a figyelmet Dr. Purebl György.
A kórházi kezelés befejezése után a szakorvos felelőssége, hogy megállapítsa, mikor engedheti haza a pácienst. Dr. Purebl György véleménye szerint ennek alapvető feltétele, hogy a beteg állapota stabil legyen, és ne álljon közvetlen életveszélyben.
- Legyen meg az ehhez szükséges testsúlya, rendben legyen a szívműködése, ne hánytassa magát gyakran, és legyen nyitott a további javulásra. Az anorexiában a legnagyobb csapda az, hogy a betegen - azon túl, hogy nagyon sovány - nem látszik, hogy súlyos beteg lenne: jár iskolába, akár még jó tanuló is, a sportolástól erőszakkal is alig lehet visszatartani, tevékeny. Életveszélyben lévő beteget nem így képzel el a közvélemény. Ez azonban nagyon csalóka. Bizonyos testsúly és pulzusszám alatt a beteg bármikor meghalhat, bármennyire is nem látszik súlyos betegnek - különösen akkor, ha hánytatja is magát.
Az evészavarok komoly és hosszú távú következményekkel járhatnak, ezért elengedhetetlen a gyors beavatkozás. A falászavar, ami a kontrollálatlan túlevést jelenti, számos szövődményt vonhat maga után, például elhízással összefüggő egészségügyi problémákat, mint a mozgásszervi panaszok. Emellett a szív- és érrendszeri betegségek, valamint anyagcsere-rendellenességek – például a cukorbetegség következményei – miatt is kórházi ellátásra lehet szükség. A helyzet súlyossága miatt a megfelelő segítség időben történő igénybevétele létfontosságú.
Az anorexia nervosa súlyos szövődményei közé tartozik a csontritkulás és a szívizom sorvadása, amelyek a tápanyaghiány következményeként alakulnak ki. A csontfejlődés kritikus időszakában a szervezet nem kap elegendő ásványi anyagot, vitamint és tápanyagot, ami gátolja a normális fejlődést. Az éhezés következtében az ösztrogénszint jelentősen csökken, ami a menstruációs ciklus megszűnéséhez vezethet. Az alacsony ösztrogénszint a menopauzához hasonló állapotot idéz elő, ami tovább fokozza a csontritkulás kockázatát. A csontritkulás megelőzése és a már megkezdődött folyamat megállítása érdekében fontos a kalcium- és D-vitaminpótlás, valamint az ösztrogénkezelés alkalmazása is javasolt lehet.
A bulimia nervosanál a gyakori önhánytatás miatt a fogzománc eróziója, a fogak többségét érintő szuvasodás jellemző. Szintén gyakori ennél a betegségnél a reflux, nyelőcsőgyulladás. A felborult elektrolit-háztartás miatt alacsony vérnyomás, illetve szívritmuszavar - súlyos esetben szívmegállás - következhet be. A folyadék- és elektrolitvesztés miatt a vesefunkciók működése is zavart szenved.
Az orthorexia esetében a kóros egészségesétel-függőség következtében az érintett számtalan ételcsoportot kizár az étrendjéből. Ennek következtében tápanyaghiány - pl. fehérje, vas, B-12-vitamin, kalciumhiány - alakul ki nála. Az anorexia esetében gyakori csontritkulás is jellemző lehet a betegségre, illetve anyagcsere problémák, valamint pajzsmirigyműködési zavarok is előfordulnak az orthorexiásoknál. Pszichológiai szempontból pedig tipikus a kényszeresség, az étkezési szokások túlzott kontrollja miatt gyakori a társas izoláció.
