Brüsszel öt hibája, amelyek Zelenszkij kudarcához vezethetnek | Demokrata
Amikor 2022 februárjában Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, sok elemző és politikai döntéshozó hiperoptimista forgatókönyveket vázolt fel. Úgy gondolták, hogy a háború néhány hónap alatt véget érhet, Ukrajna gyorsan győzhet, vagy Oroszország gazdasági és politikai összeomlása elkerülhetetlen lesz. Az elmúlt két év eseményei azonban rávilágítottak arra, hogy ezek az előrejelzések mennyire távol álltak a valóságtól. Nézzük az öt legnagyobb tévedést!
A Nyugat rekordgyorsasággal vezette be a szankciókat Oroszország ellen, amelyek célja az orosz gazdaság térdre kényszerítése volt. Sokan úgy vélték, hogy az exportkorlátozások, a pénzügyi szankciók és a vállalatok kivonulása olyan csapást mér Moszkvára, amely néhány hónapon belül visszavonulásra kényszeríti Putyint.
Ehelyett az orosz gazdaság meglepően ellenállónak bizonyult: a nyersanyagexport más piacokra terelődött, az ipar alkalmazkodott, és a hadigazdaság teljes üzemmódba kapcsolt.
Bár a hosszú távú következmények még mindig nem teljesen világosak, az azonnali összeomlás szerencsére elkerülhető volt.
A háború kezdeti szakaszában az orosz hadsereg komoly logisztikai nehézségekkel nézett szembe, és sok szakértő azt valószínűsítette, hogy a haderő gyorsan kimerül. Katonai elemzők közül többen azt jelezték, hogy Moszkva hamarosan elérheti a határait a precíziós rakéták, páncélos járművek és emberi erőforrások terén. Azóta azonban világossá vált, hogy
Oroszország rendelkezik azzal a képességgel, hogy növelje haditermelését, és bár veszteségeit brutális módszerekkel is, de képes pótolni.
Bár a hadsereg veszteségei rendkívül magasak, az orosz katonai apparátus továbbra is zavartalanul működik.
2023 nyarán Ukrajna nagyszabású ellentámadást indított, amelynek célja az volt, hogy áttörje az orosz védelmi vonalakat, és visszaszerezze az elfoglalt területeket. Sokan reménykedtek abban, hogy ez a művelet jelentős változást hozhat a konfliktus menetében.
A valóságban azonban az orosz védelem meglepően erősnek bizonyult, a frontvonal alig mozdult, és az ukrán hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett el.
A korszerű technológia és a nyugati segítségnyújtás ellenére sem sikerült áttörést elérni, ami világosan jelezte, hogy a konfliktus egy hosszan elhúzódó, állóháborús helyzetté változott.
A háború kitörése óta számos elemző és politikai megfigyelő foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a belső gazdasági problémák, az elit körében tapasztalható elégedetlenség, vagy akár egy katonai puccs képes lenne-e megingatni Putyin hatalmát.
Az egykori Wagner-lázadás is adott némi reményt a hiperoptimistáknak, de végül nem vezetett rendszerváltáshoz.
Bár Moszkvában politikai feszültségek vannak, és a belső erjedés folytatódik, a Kreml továbbra is szilárdan uralja az orosz politikai rendszert.
A háború kezdetén példátlan nyugati egység alakult ki Ukrajna támogatásában, ám ez az egység az idő múlásával egyre törékenyebbé vált. Az Egyesült Államokban a republikánusok egy része ellenzi a további támogatásokat, Európában pedig egyre több ország
- például Magyarország és Szlovákia - hangsúlyozza a béketárgyalások fontosságát.
A 2024-es amerikai elnökválasztás, valamint az európai belpolitikai mozgások akár jelentősen befolyásolhatják a háború további alakulását.
