Büszke nosztalgiával idézzük fel azokat az idős magyar teherautókat, amelyek nemcsak az utakat rótták, hanem a szívünkben is nyomot hagytak.
Pár éve még tele voltak az utak magyar gyártmányú teherautókkal, a Csepelek, Rábák még nemzetközi szinten is megállták a helyüket, strapabíró szerkezetek voltak
A XX. század folyamán Magyarországon készült teherautók – a Rába Super, a Csepel és az "Ede" becenévre hallgató Rába 831 – nem csupán a hazai közlekedés alapköveit képezték, hanem nemzetközi piacokra is eljutottak. Ezek a járművek bizonyították, hogy egy kis európai nemzet is képes olyan kiváló minőségű járműveket gyártani, amelyek exportra is alkalmasak, még a legnehezebb történelmi időszakokban is. A hazai tehergépjárművek kiemelkedő darabjai, mint például a Rába és a Csepel, máig emlékezetes példái ennek a teljesítménynek.
Büszke nosztalgiával idézzük fel ezeket a különleges típusokat, amelyekről most az Arcanum Újságok archívumában kutattunk fel hiteles korabeli leírásokat.
Mielőtt rátérnénk a különböző típusok részletes bemutatására, érdemes egy pillantást vetni a Rába-üzem 1931-es állapotára. Ez az időszak érdekes betekintést nyújt a gyár működésébe és fejlődésébe.
A gyár legmodernebb német, angol és amerikai gépekkel lett felszerelve, összesen több mint egymillió pengő értékben. Ez a jelentős beruházás hamarosan megmutatta jótékony hatását. Az autógyártásra fordított idő drámai mértékben csökkent, így ma már egy Rába AF-kocsi legyártása mindössze 800 munkaórát igényel, míg egy Rába-Krupp teherautó – figyelembe véve a méretét – 1000 és 1400 munkaóra között készül el Győrben.
A tökéletes gépi berendezés tehát a munkaidőnek leszorítása révén olcsóbbá tette a termelést. A hatalmas gépóriások egymás mellett sorakoznak a gyárban. Embert alig látni a precíziós gépek között. Van olyan terem, ahol tíz gépóriás munkájára csak egy ember ügyel fel. Embercsoportok csak az öntödékben vannak, a foglalkoztatott nyolcszáz munkás és ötven mérnök elvész a hatalmas csarnokok tömegei között.
A Magyar Waggon- és Gépgyár minden kétséget kizárólag Magyarország legtökéletesebben felszerelt teherautógyára, ahol a legújabb és a legjobb típusú teherautókat és mezőgazdasági traktorokat állítják elő. A tökéletes felszerelés révén elérték, hogy az itthon gyártott RábaAF és a Rába-Kruppautók árai nemcsak hogy nem magasabbak, mint a külföldön készült hasonló típusoké, hanem azokénál alacsonyabb árakon kerülhetnek forgalomba." - Magyarság, 1931. július (12. évfolyam, 146-172. szám)
A győri Magyar Waggon- és Gépgyár 1933-ban mutatta be a Rába V-t, amely a magyar járműgyártás történetében mérföldkőnek számít, hiszen ez volt az első, polgári felhasználásra készült teherautó, amit nagy sorozatban gyártottak. A 2,5-3,5 tonnás teherbírású modell hegesztett létraalvázzal készült, és egy soros négyhengeres benzinmotorral volt felszerelve, amely körülbelül 70 lóerő teljesítményre volt képes.
A "Super" (1936) és a továbbfejlesztett "Speciál" (1940) kivitel már ötfokozatú váltóművet, megnövelt hűtőkapacitást és korszerűsített fékrendszert kínált, így a maximális sebesség elérte a 60 km/h-t.
A három altípusból összesen körülbelül 2 500 jármű gördült ki Győrből; ezek nemcsak a malomipar lisztjét és a postát szállították, hanem a hadsereg felszerelését is a második világháború kezdeti időszakában. A modern hegesztett vázszerkezet és a bolygóműves hátsó tengely innovatív megoldásai később közvetlenül hozzájárultak a Botond fejlesztéséhez, amelyet a gyár kifejezetten katonai igényeknek megfelelően alakított ki.
A győri Waggongyár híres a Rába teherautóiról és autóbuszairól. A hivatásos fuvarozók körében kiemelkedő népszerűségnek örvend a Rába-Super és a Rába-Speciál néven ismert 3 tonnás gépjármű, ami különösen figyelemre méltó, hiszen a vásárlók lehetőséget kaptak arra, hogy összehasonlítsák ezeket a járműveket a legelismertebb külföldi márkák termékeivel.
A Rába-autóbuszok népszerűségét az utazóközönség is felfedezte, hiszen ezek a megbízható és kényelmes járművek számos város és falu közötti összeköttetést teremtenek. A főváros impozáns, kékszínű buszaival szinte mindenki találkozott már. Fürgeségük és teherbíróképességük szinte legendás. Minden egyes alkatrészük a magyar ipar büszkesége: a LÁNGMÁVAG és az IKARUS szakembereinek hozzáértése nyomán születtek meg.
A II. világháború utáni időszakban a gazdasági újjáépítés kulcsfontosságú feladatává vált a megbízható és strapabíró teherautók tömeges előállítása. E felismerés nyomán a Nehézipari Központ vezetősége úgy döntött, hogy a már bizonyított, nemzetközi színtéren sikeres teherautók gyártási jogát szerzi meg, hogy ezzel támogassa a hazai ipar revitalizációját.
Így a Csepel D‑350 a Steyr 380 licenc alapján született, de gyorsan önálló fejlesztéseket kapott. A 3,5 t hasznos terhű járművet 85 LE‑s, öthengeres D 413 dízel hajtotta (később 90 LE‑re erősítve), ötfokozatú manuális váltóval és 65 km/h‑s csúcssebességgel. 1950. április 3‑án gördült ki az első három példány, és az évtized végéig mintegy 10 000 darab épült. 1975-ig 281 620 darab készült, 2-4-6 hengeres motorok különböző felhasználási változataiban.
A D‑350‑zel indult a magyar export: Lengyelországban teherautó‑versenyt nyert, Egyiptom pedig százszámra rendelt belőle az 1956‑os Szuezi‑válság után. A modell modernizált változata, a D‑352 már szinkronizált váltót és hidraulikus féket kapott, de a 350‑es név maradt a "Csepel" fogalom alapja a köztudatban.
A Tervgazdaságunk kiemelkedő teljesítménye a CsepelAutógyár, amely elindította a 3,5 tonnás dízelmotoros tehergépkocsik sorozatgyártását. A Csepel D-350-es modell egy modern, gyors teherautó, amely a legfrissebb műszaki innovációk figyelembevételével készült.
A jármű szívét egy négyhengeres, 85 lóerős Diesel-motor adja, amely csupán 370 kg-ot nyom, így könnyedén mozgásba lendül. Az ötfokozatú sebességváltója révén a vezetés rendkívül egyszerű és intuitív, lehetővé téve, hogy bármilyen emelkedőn a motor teljesítményét maximálisan kihasználva érhessük el a legnagyobb sebességet. A hegesztett alváz és a precízen méretezett hajtómű együttesen garantálja a jármű hosszú távú megbízhatóságát. A karbantartás során fontos elemek könnyen hozzáférhetők, így a szervizelés sem okozhat gondot. A kocsi kiemelkedő jellemzői közé tartozik a tágas raktér, a magas vonóerő, a kedvező üzemanyag-fogyasztás, a nagy átlagsebesség és a masszív, robusztus felépítés.
A tágas vezetőfülke kényelmesen három személy számára biztosít helyet. A műszertábla áttekinthetősége kiemelkedő, és a két csavar eltávolítása után könnyedén kibillenthető a megfelelő pozícióból. A rakodószekrény masszív, sajtolt profilacél kereten helyezkedik el, amely nemcsak stabilitást, hanem tartósságot is garantál. Az oldalsó és hátsó falak praktikus lebillentési lehetőséget kínálnak, megkönnyítve ezzel a rakodást. Az akkumulátortelep egy különálló szekrényben található a vezetőfülke alatt, míg a tartalék járókerék a rakodószekrény alatt, a vezetősíneken van elhelyezve, így a karbantartás és a csere egyszerűen megoldható.
1955-ben lépett színre a Csepel D344-es, amely a teherautók között a legsikeresebb modellek közé tartozik. Ez a dízelmotoros, összkerékhajtású jármű 3 tonnás teherbírásával a honvédségi flottát gyarapította, ahol elterjedten a „Csepzont” becenevet kapta. Ezt a típust a D-350-es utódjaként álmodták meg, és értelemszerűen katonai zöld színben pompázott, de a civil felhasználásra szánt Csepel teherautók többsége is e jellegzetes árnyalatot viselte. Az alapmodellből számos speciális verzió készült, amelyek a világ különböző tájaira is eljutottak. A jármű motorja, egy 5,5 literes négyhengeres D 414H dízel, 95 lóerőt produkált, miközben 270 mm-es hasmagassága és 82 km/h végsebessége révén kedvelt választássá vált a különféle feladatokhoz.
A katonai kivitel egyedülálló jellemzői között szerepel a beépített csörlő, a vízálló elektromos rendszer, valamint a lenyűgöző, 800 mm-es gázlóképesség. Ezzel szemben a civil verzió egy még nagyobb, 4 tonnás hasznos teher szállítására képes. A típus 1963-ban debütált a lipcsei vásáron, és 1975-ig több mint 20 000 példány készült belőle. Ezek közül több ezer jármű került Algériába, Irakba és Vietnámba, ahol a gép hírnevet szerzett megbízható futóművének és a 44%-os emelkedőkön való stabil mászóképességének köszönhetően.
"A gépkocsi terepen három tonnával terhelhető, és két tonna súlyú vontatványt üzembiztosan szállít. Épített úton a gépkocsi terhelése 3,5 tonna, utána kapcsolható vontatmány súlya 4,5 tonna. A gépkocsi terhelőképességének a gumik terhelhetősége szab határt.
A gumiabroncsok maximális terhelhetősége 1500 kilogramm, így a gépjármű összsúlya nem haladhatja meg a 9000 kilogrammot. Az önsúly, amelyet az osztómű, a csörlő és a hajtott első híd is növel, 5500 kilogrammra rúg. Ennek következtében a hasznos terhelés, figyelembe véve a biztonsági előírásokat, 3500 kilogramm. A gépkocsi különböző bejáratú próbautakon kiválóan teljesített, és jól viselte a fizikai megpróbáltatásokat, valamint a műszaki és technikai követelményeket. Kiváló műszaki jellemzőinek köszönhetően a polgári szervek távoli afrikai expedíciós utakra is igénybe vették. — Forrás: Honvédségi Szemle 1962/2
A Rába 831 (később 832) nyerges vontató a magyar távolsági fuvarozás fénykorának szimbólumaként vonult be a köztudatba. Ez a 16 tonnás nyerges vontató a Rába-Made MAN D 2156 HM6U sorhatos dízelmotorral volt felszerelve, amely 215 lóerős teljesítményével kiemelkedett a versenytársak közül.
Az 1969-ben megkezdett gyártás első tíz prototípusát 1970-ben mutatták be Győr városában. A Hungarocamion azonnal integrálta őket a flottájába, mivel a 800 Nm-es nyomaték és az egymillió kilométert meghaladó tervezett élettartam lehetővé tette, hogy versenyezzenek a nyugati riválisokkal. A ZF által licenszelt tizenegyfokozatú váltó, a Rába által kifejlesztett 831-es merev tengely, valamint a tárcsafékes pótkocsi együttesen 80 km/h sebességet biztosítottak 36 tonnás szerelvénysúly mellett.
A Rába teherautók zöme az egyiptomi, kínai és egyéb nemzetközi fuvarozókhoz jutott el. A győri vállalat a vezetőfülkék jelentős részét az MAN-től, később pedig a DAF-tól szerezte be. Az MAN által gyártott motorokat, valamint az első- és hátsóhídakat nem csupán saját teherautóikhoz használták fel, hanem más cégek, mint például a Csepel Autógyár, az Ikarus, valamint számos egykori szovjet, csehszlovák, lengyel, román és jugoszláv teherautó- és autóbuszgyár is vásárolt belőlük.
Az itthonrólhaza.hu információi szerint több mint 18 000 "Ede" jármű készült; ezek a zöld-fehér ponyvás konvojok a nyugat-európai autópályákon a magyar ipar vándorló hirdetéseiként vonultak fel. A típus 1987-ben adta át a helyét a Rába-MAN F90-nek, de a "Ede" név már korábban legendás státuszra tett szert a fuvarozók világában.
A Hungarocamion Vállalat nemrégiben jelentős mértékben frissítette flottáját, új Rába 831 típusú teherautók és 571 típusú pótkocsik beszerzésével. Az 215 lóerős motorral ellátott, 7,5 tonna teherbírású 831-es tehergépkocsi a IV. ötéves terv keretein belül sorozatgyártásra kerülő Rábatehergépkocsi család első képviselőjeként lépett be a magyar közúti közlekedés világába.
A vezetési élmény kényelmét fokozza a 45 °-os szögben előre billenthető vezetőfülke. Az ülések nemcsak állíthatók, hanem hidraulikus lengéscsillapítókkal is felszereltek, így optimális komfortot nyújtanak. A háromtengelyes pótkocsival kombinálva a kamionszerelvény összgördülősúlya eléri a 38 tonnát, amit a hidraulikus szervokormány jelentősen megkönnyít. Abban az esetben, ha a szervóhatás nem működik, a kormánymű lehetőséget biztosít a közvetlen és precíz kormányzásra is.
A Rába járműszerelvényeinél a sebességváltó és a futóművek tökéletesen összehangoltak, ami kedvezően befolyásolja a menetellenállási jellemzőket. Járműveink egyik legfontosabb tulajdonsága a gazdaságos üzemanyag-felhasználás, amely az üzemeltetők számára kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezt a szempontot a modern gyártási folyamatok, technológiák és konstrukciók innovációjának is tekintjük, hiszen célunk a hatékonyság és fenntarthatóság maximális biztosítása.
Járműveink forgalomba helyezése előtt a Közúti Közlekedési Tudományos Intézet alapos vizsgálatnak veti alá őket, kiemelve a közlekedésbiztonságot, a munkavédelmet és a balesetvédelmet. A balesetbiztonsági szempontból legfontosabb elem a járműveinkben alkalmazott Knorr-rendszerű fékberendezés, amely garantálja, hogy megfeleljünk az EGB szigorú előírásainak.
A gépjármű vezetőjének hatékony munkavégzéséhez elengedhetetlen a modern vezetőfülke, amely optimális kényelmet és irányítást biztosít. A kis erőigényű, precíz kormányberendezés, valamint az igényekhez igazítható különböző típusú vezetőülések mind hozzájárulnak a felhasználói élmény javításához. Emellett a kiváló fűtési és szellőzési megoldások is fontos szerepet játszanak a komfortos munkakörnyezet megteremtésében. A járművek rakfelületei és ajtónyílásai úgy lettek megtervezve, hogy ideálisan támogassák a modern rakodólapos áruszállítást. A vontatók és pótkocsik összekapcsolása pedig az innovatív félautomatikus kapcsolóberendezések segítségével gyors és hatékony folyamat.
Az MVG által gyártott járművek műszaki jellemzői maradéktalanul megfelelnek a vásárlók elvárásainak. A tehergépkocsik gyártását egy együttműködési megállapodás keretében valósítják meg, amely biztosítja, hogy a MAN‑kivitellel azonos minőségben készüljenek.
A Rába járművek korszerű konstrukciójukkal, megbízhatóságukkal és nagy élettartamukkal világpiaci szinten vannak, és ez a tény a járművek árát alapvetően meghatározza. A felhasznált tőkés importegységek az előállítási költségeket lényegesen növelik, ezért még így is elmondható, hogy a Rába járművek beszerzési ára jóval kedvezőbb, mint a hasonló kategóriájú külföldi járműveké." - Műszaki Élet, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-13. szám)
A bemutatott modellek története lenyűgöző utazásra invitál, amely a magyar járműipar hőskora óta egészen a KGST-idők nemzetközi fuvarozási színteréig terjed. Ezek az emblematikus járművek nemcsak a magyar mérnöki zsenialitásnak és a kiváló hazai gyártású technológiának állítanak emléket, hanem a globális ambíciók előtt is tisztelegnek. E példaértékű örökség inspirációt nyújthat a hazai járműipar jövőbeli fellendítéséhez, segítve a kreativitás és innováció új hullámait.
