Donald Trump súlyos vádakkal illeti elődjét, Barack Obamát, ám éppen Trump miatt Obama nyugodtan hajthatja álomra a fejét.

Az elmúlt napokban ismét terítékre került az amerikai politikát évekig leuraló és megosztó "Russiagate". Donald Trump hírszerzési igazgatója, Tulsi Gabbard két részletben nyilvánosságra hozott olyan dokumentumokat, melyek a kémfőnök állítása szerint azt támasztják alá, hogy Barack Obama "lényegében egy évekig tartó puccsot vezetett" republikánus utódja 2016-os megválasztása után. Gabbard közölte, egy "hazaáruló összeesküvés" keretében a volt elnök és tisztviselői "fabrikálták" és "átpolitizálták" azokat a hírszerzési információkat, melyek arra engedték következtetni az amerikai titkosszolgálatokat, hogy Oroszország Trump javára beavatkozott az elnökválasztás folyamatába. A Trump-adminisztráció kilátásba helyezte az érintettek büntetőjogi felelősségre vonását is, miközben a republikánus zászlóvivő nyíltan kimondta: Barack Obama hazaárulásban bűnös. A korábbi elnök a megszokottól eltérően éles hangnemben szólt vissza a vádakra, de vajon tényleg lehetséges, hogy - egy Trump által posztolt AI-generált videóhoz hasonlóan - bilincsbe verhetik és rács mögé zárhatják Obamát? És valóban csak egy demokrata "hoax", hogy Vlagyimir Putyin Trump javára befolyásolta a 2016-os amerikai választást?

A hétfői események során, amikor Donald Trump az Egyesült Királyságban tartózkodó Keir Starmer brit kormányfővel együtt állt a sajtó elé, az újságírók szüntelenül bombázták őt kérdésekkel a Jeffrey Epstein-üggyel kapcsolatban. Trump ezekre reagálva határozottan kijelentette, hogy az ügy "aránytalanul felnagyított átverés", és hangsúlyozta, hogy az Epstein-akták, amelyek a nyilvánosság számára továbbra is rejtve maradtak, "a lehető legrosszabb emberek kezében landoltak". A volt amerikai elnök említette James Comeyt, a korábbi FBI-igazgatót, valamint demokrata riválisait, Joe Bident és Merrick Garlandot, az igazságügyi minisztert, mint akik felelősek a történtekért.

Ha lett volna bármilyen terhelő információ, valószínűleg már régen nyilvánosságra került volna.

- Osztotta meg véleményét Trump.

Az amerikai elnök arra is utalt, hogy politikai riválisai "egyszerűen elhelyezhettek valami hamisítványt az iratok között". Ezt a jelenleg kézzelfogható bizonyítékokkal nem alátámasztott sejtést pedig...

a 2016-os elnökválasztás idején összeállított, hírhedt Steele-dosszié körüli perpatvarhoz hasonlította 2017 elején,

Mondván, hogy az élet tele van meglepetésekkel, néha csak annyira van szükség, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és felfedezzük a rejtett szépségeket. Minden nap új lehetőségeket kínál, és csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e őket. Az apró részletek, a mindennapi pillanatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hétköznapokban is megtaláljuk a varázslatot.

Christopher Steele például megjelentetett egy könyvet, amelyet sokan csak "fake news dossziénak" hívnak. Az egész anyag tele volt hamis információkkal. Valójában az egész egy illúzió volt. Az Epstein-aktákba is kerülhettek hamis adatok, de ezeket a dossziékat olyan emberek kezelték, akiknek a szándékai meglehetősen zavarosak voltak.

Trump nem először állít párhuzamot a két, rendkívül eltérő körülmények között keletkezett, ám mégis hasonlóan nagy port kavart dokumentum között. Körülbelül két héttel ezelőtt a "radikális baloldali" demokratákat azzal vádolta meg, hogy...

az egész Epstein-ügy egy általuk fabrikált "kacsa", pont mint az úgynevezett "Russiagate".

Miközben az Epstein-akták körüli ellentmondás csak gyűrűzik és gyűrűzik, Tulsi Gabbard, Trump hírszerzési főnöke július 18-án lépett, és nyilvánosságra hozott olyan, eddig titkosított iratokat, melyek tükrében

Az Obama-kormányt azzal vádolta meg, hogy egy "hazaáruló összeesküvést" szőtt.

Céljuk az volt, hogy megingassák az amerikai nép akaratát, és gyakorlatilag egy hosszú távú puccsot valósítsanak meg.

Gabbard közleményében hangsúlyozta: „A törvény teljes erejével kell vizsgálni és felelősségre vonni mindenkit, aki részt vett ebben az összeesküvésben.”

A korábbi demokrata kongresszusi képviselő, aki tavaly a republikánus táborba lépett, július 23-án újabb titkos dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Ekkor került napvilágra egy 2018-as jelentés, amelyet a washingtoni képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus tagjai készítettek.

Megcáfolhatatlan bizonyítékok sorakoznak fel, amelyek bemutatják, hogyan irányította Obama elnök és nemzetbiztonsági csapata egy olyan hírszerzési értékelés kidolgozását, amelyet tudatosan hamisnak minősítettek. Ez az értékelés a kitalált narratívát támasztotta alá, miszerint Oroszország beavatkozott a 2016-os választásba, hogy Trump elnök győzelmét elősegítse.

- fejtette ki Gabbard, aki hozzátette, hogy a bizonyítékokat már eljuttatták az igazságügyi minisztériumhoz, ahol büntetőeljárás indítását javasolták. Bár a döntés nem az ő kezében van,

akár az állítólagos összeesküvés vélt vezetője, Barack Obama ellen is nyomozás indulhat.

Vasárnap John Ratcliffe, a CIA volt igazgatója, a Fox News műsorában kifejtette, hogy felmerülhet a vádemelés lehetősége Hillary Clinton, a 2016-os demokratikus elnökjelölt, valamint John Brennan, a CIA egykori vezetője és James Comey, az FBI korábbi igazgatója ellen.

Az Obama letartóztatásával kapcsolatos spekulációkat keltő Trump múlt kedden az Ovális Irodában úgy foglalta össze a lehetséges gyanúsítottak listáját, hogy...

Barack Hussein Obama volt a középpontban, ahogy Hillary Clinton, az álmos Joe Biden és a többiek is ott sertepertéltek körülötte. James Comey, James Clapper és a csapat többi tagja mind részt vettek egy titkos tervben, amelynek célja a választások manipulálása volt, ám végül lelepleződtek. Azonban 2020-ban a helyzet megváltozott, és a vádak szerint a választásokat mégis sikerült elcsalniuk.

Az eddig említetlen James Clapper Obama hírszerzési igazgatójaként szerepel, de a dokumentumokban feltűnik más prominens személyek neve is, mint Andrew McCabe, Comey volt helyettese; Susan Rice, az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó; John Kerry, a korábbi külügyminiszter; és Loretta Lynch, Obama egykori igazságügyi minisztere.

Milyen új információk láttak napvilágot a Gabbard által nyilvánosságra hozott dokumentumok révén? Mi is pontosan a Steele-dosszié, és hogyan viszonyulnak a jelenlegi vádak ahhoz a széles körben elfogadott hírszerzési állásponthoz, amely szerint Oroszország beavatkozott a 2016-os választásokba?

A Gabbard által nyilvánosságra hozott, részben még mindig módosított iratcsomag elsősorban az Obama-adminisztráció tisztviselői közötti kommunikációt tárja fel. Az iratok középpontjában az áll, hogy a távozó demokratikus elnök a nemzetbiztonsági csapatát egy átfogó jelentés készítésére utasította egy decemberi találkozón, amelyen a korábban említett személyek többsége részt vett – kivéve az éppen hivatalban nem lévő Clintont és Biden alelnököt. Gabbard arra utal, hogy gyanús, hogy a decemberi megbeszélés előtt nem mutatták be Obamának egy orosz kiberműveletekről készült korábbi jelentést, egy ismeretlen "új iránymutatásra" hivatkozva.

Gabbard véleménye szerint a 2017 januári riport, amely egy hónappal később jelent meg, kétséges módon "nyíltan ellentmondott" az azt megelőző hat hónap során készült hírszerzési értékeléseknek, amelyek az orosz beavatkozás témáját érintették. Állítása szerint ez a jelentés olyan "fabrikált" információkra támaszkodott, mint a Steele-dosszié.

Ez volt az a politikai szempontból megkérdőjelezett hírszerzési adat, amely számos rágalom táptalajául szolgált, hogy aláássák Trump elnöki győzelmét.

- nyilatkozta Trump hírszerzési vezetője.

A kémfőnök által megfogalmazott vád, miszerint a hírszerzés december és január között váratlanul ellentmondott volna önmagának, nem találja megerősítést az általa bemutatott dokumentumokban.

A washingtoni hírszerzés megállapítása, miszerint a választások előtt nem állt fenn olyan jel, ami Oroszország közvetlen fenyegetését jelezte volna a szavazatszámlálásra vonatkozóan, helytálló. Fontos azonban megjegyezni, hogy a januári jelentésben nem történt lényeges változás ezzel kapcsolatban; akkor is hangsúlyozták, hogy az orosz érdekeltségek által érintett vagy manipulált rendszerek nem játszottak szerepet a szavazatok összesítésében.

Gabbard állításaival ellentétben az Obama adminisztráció által kérvényezett új jelentés is megerősítette, hogy az orosz beavatkozás nem a konkrét szavazógépek feltörésére irányult, hanem sokkal inkább a közbeszéd manipulálására összpontosított.

Bár közismert, hogy a Fehér Ház aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Kreml akár kísérletet is tehet a választások befolyásolására, Obama szeptemberben nyíltan felszólította Putyint ennek megakadályozására. Ned Price, aki a demokratákhoz köthető, Obama egykori nemzetbiztonsági tanácsadójaként, majd később Biden külügyi szóvivőjeként tevékenykedett, ennek tükrében kritizálta Gabbardot. Szerinte a politikus "többször és valószínűleg szándékosan összekeveri a 'hackelés' és a 'befolyásolás' fogalmait".

A januári Obama-riport részletesen bemutatta azokat a közvetett befolyásolási módszereket, amelyek között szerepelt a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) szervereinek és más demokrata vezetők eszközeinek feltörése. A hackelt dokumentumokat többek között a WikiLeaksen tették közzé, míg az orosz médiában sugárzott propagandaműsorok és az orosz trollfarmok aktivitása a közösségi platformokon is jelentős szerepet játszott. A hírszerző ügynökségek 2017-ben arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek az akcióknak az volt a célja, hogy fokozzák a társadalmi feszültségeket az Egyesült Államokban, valamint aláássák Hillary Clinton kampányát Donald Trump javára, mivel Putyin "nyilvánvalóan" az utóbbit támogatta.

Gabbard most azonban teljesen megkérdőjelezte, hogy valóban Trump támogatására törekedett volna Moszkva.

A szövegben hivatkozott belső informátor "tiszta lelkiismerettel" nem tudott egyetérteni a hírszerző közösség értékelésével. A kémfőnök emellett az Obama-kormányzatot is bírálta, mondván, hogy "hamis" információkat "szivárogtattak ki" a médiának Putyin preferenciáival kapcsolatban, valamint azt állította, hogy az orosz elnök személyesen rendelte el a demokraták hackelését. A két idézett cikk tartalma egyébként összhangban van az Obama-jelentés következtetéseivel, bár az egyik címében szereplő "választási hackelés" kifejezés néhány olvasót félrevezethet. Ugyanakkor Gabbard másodjára közzétett riportja is hiteles kijelentésként kezeli, hogy Putyin utasította a kiberakció végrehajtását.

A kémfőnök tehát második körben erre, a képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus tagjai által készített jelentésre mutatott, Mondván, hogy az élet tele van meglepetésekkel, néha csak annyira van szükség, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és felfedezzük a rejtett szépségeket. Minden nap új lehetőségeket kínál, és csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e őket. Az apró részletek, a mindennapi pillanatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hétköznapokban is megtaláljuk a varázslatot. e szerint is "hamis" az, hogy Putyin Trump segítésére törekedett. A riport - mely összeállításában bizottsági segédként Trump mostani FBI-igazgatója, Kash Patel is részt vett - azt állítja, hogy Putyin célja alapvetően az amerikai demokrácia aláásása volt, nem pedig Trump győzelme, hiszen a Kreml nem hozott nyilvánosságra bizonyos Clintont lejárató anyagokat, mivel valószínűleg arra készült, hogy a demokrata fog a Fehér Házba kerülni.

A jelentésben a korrupciós gyanúk mellett olyan, feltört dokumentumok alapján megfogalmazott személyes vádakról is szó esik, amelyek Clintonnal kapcsolatosak. Ezek közé tartozik az állítólagos "pszichológiai és érzelmi nehézségek", amelyek miatt lehetséges, hogy nyugtatószereket használt. Ezen kívül említést nyer, hogy a "hatalom iránti vágy" miatt aggódott a vereség lehetősége miatt.

A republikánus bizottsági jelentésben az is szerepel, hogy az Obama-kormány hírszerzési tevékenysége alapvetően gyenge minőségű információkra támaszkodhatott a januári megállapításai során – ideértve a Steele-dossziét is. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a hírszerzés sietett a dosszié közzétételével Trump beiktatása előtt, és "szelektíven" válogatta meg, illetve értelmezte a forrásait, hogy megerősítse azt a narratívát, miszerint az oroszok a republikánus jelölt támogatására törekedtek.

Azt tehát még a republikánusok eddig titkosított bizottsági riportja sem vonta kétségbe, hogy Oroszország - Putyin személyes utasítására - hackelésekkel és szivárogtatásokkal befolyásolta az amerikai közvéleményt.

Bár a bizottság republikánus tagjai az értékelés jelentős részét megalapozottnak tartották, szakmai és analitikai szempontból kétség merült fel azzal kapcsolatban, hogy Putyin valóban Trumpot, vagy akár bármelyik másik jelöltet akart-e győztesként látni. Ahogy az AP is hangsúlyozza, az eddigi eseményekből világosan kirajzolódik, hogy a hírszerzési és kongresszusi viták túlnyomórészt Putyin feltételezett szándékai körül forogtak, nem pedig azon, hogy történt-e bármiféle befolyásolás. Ezenkívül Gabbard állítása, miszerint a hírszerzés Obama utasítására más értékelést adott volna ki az orosz "Project Lakhta" akciójáról, szintén kétségeket ébresztett.

Mi az a Steele-dosszié?

A híres-neves dossziéról, mely a 2016-os választás idején Washingtonban keringett, a Mother Jones nevű magazin számolt be először, majd azt teljes egészében a Buzzfeed publikálta 2017 januárjában.

A 35 oldalas iratot Christopher Steele, az MI6 egykori orosz szakértője állította össze a Fusion GPS számára, amelyet a Clinton-kampány bízott meg azzal a céllal, hogy feltárják Donald Trump múltját és potenciálisan lejárató információkat gyűjtsenek róla. Steele dokumentuma "nyers" adatokat tartalmazott, melyek között a legmegdöbbentőbb vád az volt, hogy Vlagyimir Putyin arra törekedett, hogy Trumpot beépítse az orosz hírszerzésbe, és ezt egy zsaroló videóval, kompromittáló anyaggal kívánta elérni. Az iratban szereplő állítások egy széleskörű összeesküvést sejtetnek, amely komoly kérdéseket vetett fel a politikai befolyásolás és a nemzetközi kapcsolatok terén.

A Clinton-kampány, a demokraták és az amerikai média, kiváltképp annak liberális elhajlású szegmense, évekig ütötte a "Russiagate"-ként elhíresült sztorit - jórészt a Steele-dossziéra hivatkozva, amit Trump kezdetektől fogva hamisnak nevezett. Fokozatosan azonban kiderült, hogy a dosszié legerősebb állításai (például a fentiek) valóban nem bizonyítottak, Steele forrásai között pedig volt Clintonhoz közeli és csak "pletykákat" közlő személy is.

Nem Gabbard mostani nyilatkozatai vetették fel ezt legelőször.

Az orosz beavatkozás és annak kormányzati reakciója az elmúlt években számos alapos vizsgálat tárgyát képezte. Trump gyakran "átverésnek" minősítette a felmerült vádakat, míg a Kreml szintén határozottan tagadta a vádakat. Az FBI 2016 júliusában indította el nyomozását a "Crossfire Hurricane" fedőnév alatt, miután Trump egyik tanácsadója, George Papadopoulos egy szórakozóhelyi italozás során - még a titkos információk kiszivárgása előtt - elárulta a londoni ausztrál nagykövetnek, hogy az oroszoknál "piszkos ügyletek" folynak Hillary Clintonról. Az ausztrál hatóságok nem haboztak, és azonnal megosztották ezt az információt a megfelelő amerikai szervekkel.

Gabbard friss vádjai tehát nagyrészt szembemennek a korábbi, több éven át folytatott minisztériumi, ügyészi és kongresszusi vizsgálatok eredményeivel, melyek egy részét republikánusok vezették.

Ezek az események megerősítik, hogy az orosz befolyásolás ténye nem csupán spekuláció, hanem Putyin valódi szándékát tükrözi, miszerint Trump esélyeit kívánta növelni az amerikai demokrácia gyengítése érdekében. Ugyanakkor az FBI és a CIA nyomozásai során felmerültek szakmai mulasztások, sőt, esetleges elfogultság kérdése is. A lehallgatási kérelem keretében valóban a vitatható Steele-dossziéra támaszkodtak, de érdekes módon még a republikánusok által irányított, illetve Trumpot támogató előző vizsgálatok sem cáfolták meg a hírszerző ügynökségek 2017-es megállapításait. Ráadásul nem találtak arra utaló jelet, hogy Obama vagy bárki más politikai befolyással lett volna a nyomozás menetére.

Legalábbis eddig.

A jövő zenéje azon dokumentumok körül forog, amelyeket Gabbard nemrégiben hozott nyilvánosságra, és amelyek potenciális nyomozásokhoz vezethetnek. Pam Bondi, Trump egykori igazságügyi minisztere – akit az Epstein-ügy miatt még a MAGA tábor is a célkeresztjébe állított – azt ígérte, hogy „minden követ megmozgatnak”, miközben Lindsey Graham és John Cornyn republikánus szenátorok különleges ügyész kinevezésére szólították fel. Érdekes módon tavaly Trump jogi csapata, köztük Todd Blanche, a jelenlegi igazságügyi miniszterhelyettes, sikeresen érvelt egy floridai szövetségi bíróság előtt, hogy a különleges ügyészek kinevezése alkotmányellenes. Bár a republikánus politikai tábor egy része nem merészkedett odáig, hogy konkrétan Obama letartóztatását követelje, kétségtelenül örülhetnek annak, hogy a megosztó Epstein-akták helyett egy olyan ügyet bonthatnak ki, amely egyesíti a bázisukat, miközben a demokratákra mutogatnak.

Ha bármilyen bizonyíték napvilágra kerül, akkor is erősen kétséges, hogy Obamát büntetőjogi felelősségre lehetne vonni. Ennek a helyzetnek pedig Donald Trump az oka.

A legfelsőbb bíróság konzervatív többsége tavaly júliusban, Trump büntetőpereinek következtében, egy jelentős döntést hozott:

Az elnöki hatalom sajátos jellegéből adódóan egy korábbi elnököt teljes körű immunitás védi a büntetőjogi felelősségre vonástól, amennyiben az alkotmányos felhatalmazásán belül végzett tevékenységeiről van szó.

Egy egykori elnök - például Trump és Obama - jogi szempontból "legalábbis vélelmezett büntetlenséget" élvez minden hivatalos döntése kapcsán. Az immunitás kiterjed a hivatali tevékenységekre, de a nem hivatalos cselekedetek esetén az elnök ténylegesen felelősségre vonható. A bíróságok valószínűleg az elnöki hatáskörbe tartozónak tekintenék például egy hírszerzési jelentésről szóló utasítást. Ted Cruz republikánus szenátor is elismerte a Fox News műsorában, hogy hazaárulással kapcsolatos büntetőper valószínűsége csekély, ugyanakkor ő arra figyelmeztetett, hogy Obama volt munkatársainak a hamis tanúzás vétsége miatt aggódniuk érdemes.

Trump maga is elismerte, hogy Obama nem könnyen vonható bíróság elé.

Ahogyan Obama fogalmazott, „tartozik neki”, hiszen...

valószínűleg sokat segít neki az immunitási döntés, de a körülötte lévő embereknek egyáltalán nem segít.

A hazaáruláshoz kapcsolódó kijelentésre, ami szokatlanul Obama szájából hangzott el, ő is kifejtette véleményét.

Ezek az állítások elég felháborítóak ahhoz, hogy választ érdemeljenek. Ezek a bizarr vádak nevetségesek és még figyelemelterelési kísérletnek is gyengék

- utalt a volt elnök szóvivője arra, hogy számos demokrata az Epstein-ügyről való elterelésnek minősítette az Obama elleni vádaskodást.

A múlt héten publikált dokumentumban nem található olyan állítás, amely megkérdőjelezné azt a széles körben elfogadott véleményt, miszerint Oroszország kísérletet tett a 2016-os elnökválasztás befolyásolására, azonban a szavazatok manipulálására nem voltak sikeresek.

A 2009 és 2017 közötti időszakban az országvezető hivatala nyilatkozott: "A kétpárti szenátusi hírszerzési bizottság 2020-as jelentése megerősítette ezeket a megállapításokat, amelynek elnöki teendőit Marco Rubio látta el" - emelik ki, utalva Trump külügyminiszterére és nemzetbiztonsági tanácsadójára.

(A Washington Post erre reflektálva egyébként provokatív módon felvetette, hogy Gabbard Rubiót nem vádolhatná-e meg hazaárulásban elkövetett bűnrészességgel az általa elnökölt hírszerzési bizottság jelentése miatt, miszerint Putyin segítette Trump kampányát.)

Hamarosan fény derülhet arra, hogy a Trump-adminisztráció vajon Obamát nem, de más tisztviselőket vagy jelentős demokratákat hajlandó-e perbe vonni.

Mindenesetre, bármennyi fenyegetés is érkezett ezzel kapcsolatban, még a Joe Biden "helyett" döntéseket aláíró autopen ügyében is csak júniusban indult el a hivatalos nyomozás. Trump már hónapok óta emlegeti ezt az esetet, amit Amerika történelemkönyveiben valaha volt egyik legjelentősebb politikai botrányaként emleget.

Bár a "Russiagate" felelevenítése a MAGA-híveket tűzbe hozza, nem minden Trump-támogató tartja ezt jó stratégiának: a magát "balos trumpistának" valló újságíró és kommentátor, Batya Ungar-Sargon úgy véli, az ügy hazaárulással összemérhető szintre emelése, ami nehezen bizonyítható, pont hogy aláássa a botrány komolyságát, az elnöknek pedig nem kellene a demokratákhoz hasonló "boszorkányüldözésbe" kezdenie, mivel - ahogy Trump is mondta a kampányban - a legjobb bosszú a kormányzásának sikere lenne.

A demokraták részéről arra továbbra is számíthatunk, hogy az egész hazaárulózó vádaskodást csak az Epstein-ügyről való figyelemelterelésnek fogják nevezni. Bár vannak olyan demokrata politikusok is, akik ezzel sem értenek egyet: ők már a pedofíliával vádolt, 2019-ben meghalt milliomossal sem foglalkoznának legszívesebben, azt ugyanis a gazdaságról, az egészségügyről és Trump nem túlzottan népszerű, "nagy, gyönyörű törvényéről" való terelésnek tartják.

Igaz, már követni is nehéz, talán hamarosan kiderül, lesz-e a "figyelemelterelésről való elterésnek" bármilyen végkifejlete.