A dédapám látogatása igazán különleges élmény volt számomra.
Nem másfél, hanem kétmillió ember tántorgott ki Amerikába a 19. és 20. század fordulóján a Kárpát-medencéből. Zömük pénzt akart keresni, hogy hazatérve földet vehessen. Itthoni szomszédok lettek ott is szomszédok, volt, aki maradt, más hazatért. Déd- és ükunokáikat most összehozta a Facebook.
A sajóvadnai S. Szabon József és Gál Erzsébet élete egy szép, de kihívásokkal teli történet. Miután házasságot kötöttek, kisfiuk érkezése új fejezetet nyitott számukra. A fiatal pár hamarosan rádöbbent, hogy az otthoni jövedelmükből nem tudják megvalósítani az álmaikat, így József úgy döntött, hogy barátjával együtt külföldre utazik, hogy jobb lehetőségeket keressen. Az amerikai Pittsburgh mellett, Willockban talál munkát a bányászat területén. Míg József távol van, felesége a kisbabával a szüleinél keres menedéket. József először 1904-ben látogat haza, de véglegesen 1910-ben tér vissza. Hazatérte után építkezésekbe kezd, és nem a hagyományos vályogból, hanem a vadnai hegy lábánál található homokkőből építi álmai otthonát. A falubeliek eleinte azt hiszik, hogy József templomot kíván emelni. Később, a háború viharaiban is helytáll, végigküzdi az első világháborút, és öt fiú után 1921-ben végre megszületik a család első lánya is. 1944 decemberében otthon marad, hogy vigyázzon a jószágokra, amikor az orosz tüzérség bombázása során a feje fölött leszakad a tető, de csodával határos módon megússza a balesetet. József 1951-ben távozik az élők sorából, de az általa épített ház még ma is áll, Borsod-Abaúj-Zemplén megye kazincbarcikai járásának egy apró falujában. A Szabon család már a hatodik generációt képviseli, akik továbbra is használják a családi örökséget, amely nemcsak építészeti, hanem érzelmi értéket is hordoz.
A házépítő dédunokája, Szabon János, a dédszülei bútorai között töltötte gyermekkorát, ahol a múlt emlékei elevenedtek meg. A padlás igazi néprajzi kincsesláda, tele olyan értékekkel, amelyekre mindig vigyáztak. Tavaly február 8-án, a dédszülei eljegyzésének évfordulója alkalmából János megosztotta a család történetét a Facebookon. E bejegyzésre felfigyelt a tatai Bakos Réka, akinek dédapja, Deák József is átkelt az óceánon. Ő azzal a céllal indult Amerikába, hogy pénzt keressen, amivel visszavásárolhatta édesapja kényszerűségből eladott földjeit.
Nem volt rest, sem pedig álmos, mindig készen állt, hogy cselekedjen.
János és Réka online beszélgetésük során felfedezték, hogy a két dédapa ugyanabba a templomba járhatott, ahol magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak. Tavaly február 26-án életre hívtak egy Facebook-csoportot, abban a reményben, hogy hátha mások is megosztanák Amerikába költözött családjuk emlékeit. Az első két nap alatt már hatszáz új tag csatlakozott. Az "Óhazából az Újvilágba - Hungarian Roots & American Dreams" közösség most körülbelül 1100 főt számlál. A csoportban egyre több régi családi fénykép és emlékezetes történet kerül napvilágra.
Oravecz Imre és Jacob D. Foster művei nyomán egy közös történet bontakozik ki a magyar irodalom színpadán, amely most új fényben tűnik fel, hiszen sokakat érint. A csoporthoz csatlakozott Fenyvesi Anna, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének nyelvész oktatója, aki javaslatot tett arra, hogy ezeket a családi dokumentumokat könyv formájában gyűjtsék össze. Alig négy órán belül már kiadót is találtak a projekthez.
