**Embermesék (12) - A Gyáva Nyúl Bátorsága** Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén élt egy nyúl, aki nem volt éppen a legbátrabb. Mindenki ismerte őt, hiszen a legkisebb zajra is megijedt, és inkább elbújt a fák alá, mintsem szembenézett volna a kih

Ez akkoriban történt, amikor a póznáról leverték a gólyafészket, mert nem ő hozza a gyereket, hanem a gyerek az születik, akkor pedig a fránya madara is szálljon csak le a földre. Az illúziókkal együtt. Akkor elkezdődött a szentek gyalázása, hitek és eszmék rombolása, ember és emberség megcsúfolása. Amikor az Istent Vaszibának nevezték, na akkor volt, hogy Mikulás Miklós és Nyúl Béla is hatályon kívül helyeztetett, sok egyébbel egyetemben. S akkor a két gyalogos földönfutó összebútorozott. Hosszú ideig bizonytalan volt a helyzetük, miközben gőzerővel folyt a tisztogatásnak nevezett pucoválás a nagy ideológiai seprűvel. Mondván, a gyereknek nem álomvilágban kell kóvályognia, tévelyegnie, hanem a rögvalóságon állnia két lábbal, s építenie a sokoldalúan boldog jövendőt. Mi az, hogy karácsony, és mi az, hogy húsvét? A gyermek ünnepeljen csak november hetedikén, meg augusztus huszonharmadikán, az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadítási forradalom évfordulóján! Igen.

Közben a két kétes egzisztencia önsajnálattal és némi belső konfliktussal töltötte az időt, várva a sorsuk beteljesedésére. Az pedig elkerülhetetlenül megérkezett. Az ideológiai főmufti ráébredt, hogy nem szükséges új ötletekben gondolkodnia, hiszen a Nagy Testvér már rég kitalálta a téli ünnepet Télapóstól, puttonyostól, szánkóstól, mindennel együtt – mindössze át kell venniük kreatívan ezt az egészet. Íme, itt a jó öreg Télapó, aki megajándékozza a gyerekeket, míg a karácsonyt el lehet felejteni minden angyali díszletével, sejtelmes függönyeivel és csengőhangjaival. Erre a szerepre – mármint a Télapóéra – Mikulás Miklóst kis ideológiai átképzéssel remekül fel lehet készíteni.

Nyúl Bélát pedig leveszik a naptárról a húsvéttal együtt. Maradjon legfennebb a főtt tojás és a füstölt sonka, mert zabálni, azt azért az elvtársak is szerettek.

Nyúl azonban nehezebb tészta volt. Közismert vakmerőségével ellenállt az ajánlatnak, hogy tavasz ünnepen lépjen fel amolyan másodhegedűsként, mondjuk egy népművészeti kiállításra álljon be tojást festeni. Pirosra, sárgára és kékre. A pirostojást. Mindezt ő, a húsvéti nyuszi? Hát nem!

- De uraim! - mert azt hitte, hogy urakkal van dolga. - Hiszen én tojom a húsvéti tojást!... - Mit csinál maga szerencsétlen? Tojik? Hát akkor a tyúk mire való?

- A tyúk tojik, de az más... - kiáltotta kétségbeesetten Nyúl Béla. - Ő minden nap hozza a tojásait, míg én csupán húsvétkor készítek egy különleges, piros tojást. Csak a gyerekek örömére. Hát ezt nem értik?...

Természetesen, hogy nem fogták fel, csak nevetgéltek, és kissé megdöbbentek az arcátlan bátorságán, aki fittyet hány a következményekre. Hiszen már sokkal félelmetesebb hősökkel is elbántak, hát mit számít nekik egy rettegő nyúl, aki mégis bátran kiáll? De hát, mindegy is.

- Nézze, Nyúl elvtárs - mondta a főokos. - Maga tojást fog festeni. Szép népi motívumokat. Ezzel hozzájárul a népművészeti szövetkezet anyagi prosperitásához, egyben pedig szeretett hazánk sokoldalú felvirágoztatásához, megértette?... Vagy nyúlpaprikást csinálok magából, rohadt mezei szabotőr!

Az évek lassan, de biztosan teltek ebben a se veled, se nélküled állapotban. Mikulás Miklós, aki már régóta Télapóként ismert, keserves kenyerét kereste. Az év során Nyárittyenbe járt, ahol jeget aszalt, miközben próbálta vigasztalni Nyúl Bélát, hogy egyszer elérkezik az a nap, amikor újra szükség lesz a húsvéti pirostojásra. Azonban Nyúl Bélának, úgy tűnik, elfogyott a tojhatnékja. Ahogy teltek a hónapok, egyre inkább úgy érezte, hogy hiába közeleg a tavasz, s a húsvét, amelyet szinte már elfelejtett, számára már nem jelentett izgalmat – a tojóképessége eltűnt, és vele együtt a remény is.

Eljött azonban törvényszerűen az ünnepek újjászületésének ideje, amikor az emberek újra gyermekként örülhettek a megváltozott világnak: a tévé három nyelven kívánt boldog karácsonyt, és libbent a függöny, megszólalt a csengő, és újra az angyal hozta a karácsonyfát a gyerekeknek és a gyermeteg felnőtteknek, mennyből az angyal, eljött hozzátok pásztorok, pásztorok...

Ez történt december hónapban. Tavasszal azonban Nyúl Béla váratlanul élénk és nyüzsgő lett. Egy húsvét előtti napon pedig ezzel a meglepő hírrel toppant be közös otthonukba Mikulás Miklóssal:

A két, hatályon kívül helyezett figura diadalmas táncba kezdett, ám ez az öröm nem tartott sokáig, mert Nyúl hirtelen kirohant, és az izgalomtól összecsuklott. Bokorról bokorra ugrálva, mindenütt piros tojásokat hagyott hátra, volt köztük hagymahéjjal festett csodák és sima, ragyogó piros tojások – mindaz, ami a csövön kifért… Így reggelre csodálatos meglepetés várta a gyerekeket és a gyermeki szívű felnőtteket, akik örömmel ujjongtak a színes tojások láttán.

Hát - itt a vége, fuss el véle, holnap, és ezentúl mindig, minden ünnepen, legyen a te vendéged: kellemes húsvétot kívánunk!