Felesége volt az a különleges személy, aki megóvta a zsenialitás határvonalán egyensúlyozó Salvador Dalít az őrület csapdáitól.

Firenze lakói szinte varázslatos elragadtatással szemlélték Hugo van der Goes által alkotott oltárképet, amely lenyűgöző szépségével és különleges részleteivel mindenkit magával ragadott.

Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech 1904. május 11-én látta meg a napvilágot a katalóniai Figueres festői városában. Jómódú polgárcsalád gyermekeként nőtt fel, ahol a családi légkörben feszültséget okozott az édesanya mély vallásossága és az édesapa materialista szemlélete közötti éles ellentét. Ez a belső konfliktus már fiatal korában megalapozta Dalí különc és provokatív művészi világát.

Katalán származása iránti büszkesége határtalan volt, és sok különleges vonását e gyönyörű vidék örökségének tulajdonította. Szülei, akik kétéves korában veszítették el első kisfiukat, úgy tekintették őt, mint a gyermekük reinkarnációját, ezért gyerekkorát szinte teljesen szabadon élhette. A tilalmak szinte ismeretlenek voltak számára, hiszen minden kívánságát teljesítették, így fejlődése igazán különleges utat járt be.

Dalí már fiatal korában lenyűgöző tehetséggel rajzolt, miközben apja, aki jogász volt, egy hatalmas könyvtár kincseivel körülvéve nevelte. A rajziskolába járó fiú egy nyári vakáció alkalmával felfedezte az impresszionizmus varázslatos világát, amely örökre megformálta művészi pályafutását. Az élmény olyan mély hatással volt rá, hogy később is folyamatosan visszatért ezekhez a színekkel és fényekkel teli alkotásokhoz.

Első alkotásait mindössze 14 évesen mutatták be, és ekkor már az írás világában is kísérletezett. A madridi San Fernando Szépművészeti Akadémia hallgatójaként találkozott a neves filmes, Luis Buñuellel, valamint a költői zsenivel, García Lorcával, akik jelentős hatással voltak művészi fejlődésére.

Az intézményből, bár rendkívüli tehetséggel rendelkezett, botrányos ügyei miatt nem sokkal a diploma megszerzése előtt eltanácsolták, és egy rövid időre börtönbe is került, miután a katalán szeparatizmus támogatásával vádolták.

Korai alkotásain a futurizmus és a metafizikus festészet vonásai jól megfigyelhetők, hiszen számos különböző stílust sajátított el. Azonban saját egyéni irányzata csak az 1920-as évek végére formálódott meg. E folyamatban kulcsszerepet játszott Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete, amely a tudattalan képek erotikus jelentésére irányította a figyelmet.

1926-tól kezdve rendszeresen látogatta Párizst, ahol találkozott Picassóval. Ekkoriban kezdte el növeszteni azt a jellegzetes bajuszát, amely később védjegyévé vált.

Dalí csatlakozott a szürrealista mozgalomhoz, ahol az "értelemnél valóságosabb tudattalan" kifejezésének felfedezésére törekedtek. Művészeti látomásait a "paranoid-kritika" technikájával hozta felszínre, amely révén tudatosan provokálta saját hallucinációit, hogy felfedezhesse a mélyebb valóságot, ami mögött a hétköznapi világ rejtőzik.

A francia fővárosban találkozott Paul Éluard költővel és feleségével, az orosz származású Galával, ami nemcsak a magánéletére, hanem művészi pályafutására is meghatározó hatással volt.

A nála tíz évvel idősebb Gala, aki "megmentette az őrülettől", és részt tudott venni férje excentrikus bolondozásaiban is, egy egész életre társa lett.

Dalí 1929-től festett képeivel a világ legismertebb szürrealista alkotója lett. Műveinek álomvilágában a hétköznapi tárgyak alakja megváltozik, gyakorlatilag képtelen, fogalmilag mégis követhető átváltozásokon mennek keresztül.

Luis Buñuel két emblematikus szürrealista filmet jegyzett: 1928-ban bemutatta Az andalúziai kutyát, míg 1930-ban az Aranykor született meg. Munkáit a szigorú művészi rend és a "felügyelt véletlen" izgalmas feszültsége, valamint a képzelet határtalanságával való folyamatos küzdelem jellemzi. Művei révén a nézők egy olyan világba léphetnek be, ahol a logika és a valóság határai elmosódnak.

Leghíresebb képei: Az emlékezet állandósága (ezen láthatók a legendás elfolyó órák), A lángoló zsiráf, A polgárháború előérzete.

Képein gyakran többféle nézőpontot is felfedezhetünk: messziről egészen más képet mutatnak, mint amikor a részletek alapos vizsgálatának szenteljük figyelmünket. Az 1930-as évek végén stílusa Raffaello hatására egyre inkább akadémikus irányba mozdult el, elhagyva a szürrealista mozgalom világát, és ekkor már egyre inkább érezhetővé vált benne a pénz utáni vágyakozás.

Ámítás vagy valóság? Philippe Halsman világhírű felvétele, a Dalí Atomicus (1948)

Az 1930-as évek második felében a politikai életbe is aktívan bekapcsolódott, és a polgárháború alatt Franco fanatikus támogatója lett, annak ellenére, hogy a diktátor csapatai brutálisan végeztek barátjával, García Lorcával. Sőt, még Hitler dicsőítésére is vállalkozott, ami végleg elidegenítette őt a szürrealista közösségtől, és Bunuel barátságát is elveszítette e merész lépései miatt.

1940-ben Spanyolországot hátrahagyva az Egyesült Államokba költözött, ahol 1955-ig tartózkodott. Ekkorra már nemzetközi hírnévre tett szert, mint művész. A Metropolitan Opera számára színházi díszletek és jelmezek tervezésével foglalkozott, emellett luxusüzletek belső terének kialakítása is az ő feladatkörébe tartozott. Az ékszertervezés világában is kipróbálta magát, és reklámkampányok kreatív tervezésében is aktívan részt vett. De talán a legfontosabb, hogy minden lehetséges módon igyekezett népszerűsíteni saját magát és művészetét.

Sikerei hazájába való visszatérte után is folytatódott a művészete. Különféle vallási ihletésű képeket alkotott, ugyanakkor szenvedélyesen erotikus motívumokkal is kísérletezett. Vásznain megjelenítette gyermekkori emlékeit, miközben Galát is életre keltette színekkel és formákkal.

Főbb motívumai szobrain is megjelentek, illusztrációkat, sorozatokat készített Dante Isteni színjátékához, a Carmenhez, Rabelais Gargantua és Pantagrueljéhez, Voltaire Candide-jához, Cervantes Don Quijotéjához.

A művész és házi kedvence, egy elbűvölő ocelot, valamikor az 1960-as évek varázslatos világában osztották meg mindennapjaikat. Az egzotikus macska, melynek foltos bundája és élénk tekintete igazi különlegességnek számított, színesebbé tette a művész alkotói életét. A közös pillanatok során a kreatív inspiráció forrása lett, miközben a művész ecsetvonásai a színek és formák varázslatos táncát idézték meg, mindezt az ocelot játékos jelenléte kísérte. Az évtized hangulata, a forradalmi eszmék és a művészet iránti szenvedély egyedülálló atmoszférát teremtett, amelyben a két lélek összhangban létezett.

Szülővárosában, Figuerasban 1974-ben megalapította saját múzeumát azon a helyszínen, ahol első műveit bemutatták. Művei világszerte számos kiállításon szerepeltek, ezzel hozzájárulva a művészet globális színteréhez.

Budapesten, 1987 és 1988 folyamán, valamint Szentendrén 2001-ben a közönség csodálhatta meg a művész lenyűgöző alkotásait. Különösen emlékezetes esemény volt 2014 novemberében, amikor a budapesti Művészetek Palotájában a Finzi Pasca újcirkusz társulat a festő monumentális, 9x15 méteres képe előtt lépett színpadra, varázslatos élményt nyújtva a látogatóknak.

Dalí 1980-tól kezdődően mozgásszervi problémákkal küzdött, ami miatt már nem tudta megfogni az ecsetet. Ezt a nehéz időszakot még inkább megnehezítette, hogy 1982-ben elveszítette szeretett feleségét, ami mélyen megrázta a művészt.

A depresszió mély árnyékába került művész életét ezután csendes visszavonultságban töltötte szülővárosában, egészen 1989. január 23-án bekövetkezett haláláig.

Dalí a festői mesterség minden titkát ismerte, és a klasszikus mesterekkel bátran versenyzett, de talán senki sem engedte meg magának, hogy képzelete ilyen mértékben szárnyaljon. Vásznaira olyan csodálatos és rémisztő látomásokat álmodott, amelyek a legtöbb ember számára elképzelhetetlenek. Az egyik leghíresebb kijelentése így hangzik: "Én abban különbözöm a többi bolondtól, hogy tudom, mit jelent bolondnak lenni."