Gömbvillám – természeti rejtély vagy valami egészen különös?

A gömbvillám jelenségének korabeli ábrázolása 1901-ből egy különleges pillanatképet nyújt a tudományos gondolkodás és a népi hiedelmek találkozásáról. Ekkoriban a jelenség még titokzatos és megmagyarázhatatlan volt, sokakat lenyűgözött és megijesztett egyaránt. A korszak tudósai és művészei próbálták megragadni ezt a furcsa természeti jelenséget, miközben a közvélemény fantáziáját is megmozgatták a villámgömbök rejtélyei. Az ábrázolás nem csupán tudományos igényességgel készült, hanem a korabeli művészeti stílusok hatását is magán viselte, így egyedülálló szellemi örökséget hagyva maga után.

Milyennek írják le a gömbvillámot? A jelenség dokumentált eseteinek megfigyelői rendszerint egy fénylő, különböző formájú, de a leggyakrabban gömbszerűnek látott, a teniszlabda és a kosárlabda nagysága közötti, időnként hangokat is hallató, nem különösebben gyorsan mozgó, tárgyszerű látványként számoltak be a gömbvillámról. A jelenséget a legtöbb esetben a föld közelében észlelték, amely mozgott, de olyan példa is akad, amikor a gömbvillám egy repülőgép fedélzetén okozott nem kis rémületet. A beszámolók nagyobb hányada szerint a gömbvillámot a szabadban, nyílt terepen figyelték meg, sokszor vihar közben, ám az olyan leírásokból is akad bőven, amikor a gömbvillám bármiféle előjel nélkül jelent meg. Nem egyszer épületek belsejében látták, sőt időnként falakon vagy más fizikai akadályokon is gond nélkül áthatolva mozgott, időnként úgy, hogy nyomot sem hagyott maga után, néha viszont lyukat olvasztva ezeken a tárgyakon esetleg megolvasztva őket.

A gömbvillám jelenségéről először a régi Kínából származó írásos említések tanúskodnak, amelyek körülbelül 2500 évvel ezelőtt születtek. A kínaiak ezt a különös jelenséget "sárkánytűznek" nevezték el. Európába eljutva a görögök is felfigyeltek rá, míg hazánkban régebben a mozgására utalva "matató ménkő" néven emlegették. A gömbvillámokról készült beszámolók száma különösen a 19. században, de főként a 20. században ugrásszerűen megnövekedett. Az egyes esetek körülményei és a gömbvillámok "tevékenysége" rendkívül változatos, azonban a központi elemek között annyira markáns párhuzamok fedezhetők fel, hogy a véletlen egybeesések lehetősége kizárható. Nézzünk meg néhány konkrét esetet. 1921-ben Pennsylvaniában, York városában a sajtó is felfigyelt egy különös esetre, amikor a helyi lelkész, J. H. Lehn fürdőszobájában kétszer is megjelent a gömbvillám. Először a mosdó lefolyójának láncát vágta át, miközben a tiszteletes mellett ellebegett, majd néhány héttel később újra megjelent, további rejtélyt hintázva a történet fölé.

A magyar tájak egyik legemlékezetesebb eseménye a 2001-es Büssü településen történt gömbvillám-jelenség volt, amely a helyi szarvasmarhatelepen ütött fel. Az állatok közül 17 példány életét vesztette, ám döbbenetes módon külsérelmi nyomok nem maradtak, és a boncolások alapján a haláluk valószínűleg a magasfeszültség okozta szívleállás következménye volt. Egy hasonlóan szomorú eset zajlott le 2007-ben Dagesztánban, ahol egy pásztor és több száz állata vált a gömbvillám áldozatává. Számos esetleírás és teória létezik a gömbvillámok természetének magyarázatára, így a kutatók továbbra is próbálnak fényt deríteni e különös jelenség rejtélyeire.

A gömbvillám, mint sok más titokzatos természeti jelenség, számos magyarázó elmélet tárgyát képezi, bár egyik sem tekinthető véglegesen bizonyítottnak. Az egyik legszélesebb körben elfogadott nézet szerint a gömbvillám a troposzférában zajló elektromos kisülések különös formája. Más források viszont azt sugallják, hogy ez a jelenség valójában egy sajátos plazmaképződmény, amely különleges körülmények között jön létre. Egy harmadik elmélet képviselője pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a gömbvillám a talajban található szilikátok és a villámok kölcsönhatásának eredménye. A gömbvillám titkát a híres fizikus, Nikola Tesla is kutatta, aki állítólag laboratóriumi körülmények között sikeresen "megalkotta" ezt a jelenséget, és úgy vélekedett, hogy a levegőn vagy valamilyen gázon áthaladó erős elektromos kisülés generálja.

John Abrahamson és James Dinnis, új-zélandi kutatók, 2000-ben egy izgalmas hipotézist fogalmaztak meg, amely azt sugallja, hogy a földbe csapó villámok következtében a talajból szilíciumionok keletkeznek, és ez a jelenség a gömbvillámok kialakulásához vezet. Ezzel szemben Egely György, a magyar fizika világa elismert alakja, úgy véli, hogy a gömbvillám egy négy dimenzióban létező, nagy energiatartalmú elektrongyűrű, amely átszeli a mi háromdimenziós valóságunkat. Az elméletek, bármennyire is színesek és lebilincselőek, néhány esetben nem állják meg a helyüket, hiszen a gömbvillámok derült időben is megfigyelhetők, sőt, képesek megjelenni a szabadban vagy zárt terekben is, mintha a semmiből bukkannának elő. A négydimenziós elmélet pedig azzal a nehézséggel küzd, hogy jelenlegi tudásunk szerint nem tesz lehetővé ellenőrzést vagy kísérleti bizonyítást.