Harminc év varázslatos időutazása: A szegedi HBH Bajor söröző története A szegedi HBH Bajor söröző nem csupán egy hely, ahol sört fogyaszthatunk; ez egy igazi időutazás, amely három évtizednyi élményt sűrít magába. Amikor belépünk ebbe a különleges söröz

A korai, de tudatos élmények mélyen beivódnak emlékezetünkbe, akárcsak a Konrad Lorenz által ismert imprinting effektus. Ezek az élmények különösen erőteljesek, ha képesek megérinteni lelkünket, legyen szó zene, képzőművészet vagy gasztronómia területéről – mindenki a saját érdeklődési körének megfelelően találhat bennük értéket. Azok az éttermek és csárdák, ahová még a felfedezés izgalmával teli, tudatos látogatások előtt eljutottam 1993-ban, máig élénken élnek bennem. Élesen visszaidézem, hogy 1990 őszén, a Dob utca elején, a ma Kis Bangla néven ismert indiai étterem helyén található alagsori Kék Dunában, miként nem hozták ki a tartárt a roston sült süllőhöz. Akkoriban annyira kínosnak éreztem, hogy emiatt megkérdezzem, hogy miért nem, ami szorosan összefonódott a Ceausescu-korszak etikettjével, ahol a pincér szinte egy hivatalos személynek számított.

Ilyen, "időszámítás előtti" élmény volt a két Stop vendéglő, a Berettyóújfalun ma is működő, valamint a Váci utca Fővám téri végén rég megszűnt egység, ahol először ettünk csigát, amit sóágyon szolgáltak fel. Az egri Dervis, ahol a bableves nem volt sokkal drágább, mint a diákmenzán, viszont remekül készítették el és jól lehetett vele lakni, a Bem téri Steffl pince, meg a két HBH söröző, az egri, ahová sztrapacskázni jártunk s a szegedi, ahol a velővel töltött rántott palacsinta diákzsebből is kifizethető volt. Akkor még mindkét helyen az azonos nevű, ma is működő kisüzem sörét mérték ki.

Hogy mikor tért át a szegedi egység a HBH sörről a HB-ra, azt nem tudom megmondani, a magam részéről sajnáltam a váltást, lehangoló, amikor egy nagy cég nyomja ki a kicsit, mint a temesrékasi ezer hektáros mega-pincészet Simon Józsefet a Bajcsy Zsilinszky úti egykori Egri borozóból, mely a váltás óta Bordizsár néven működik.

A velővel töltött rántott palacsinta, tartárral és hasábburgonyával, számomra igazi nosztalgia. Nem zavar, hogy ez a fogás a Kádár-korszak ínycsiklandó remekei közé tartozik, hiszen Venesz József kulináris öröksége is fellelhető benne. Úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül, hiszen az interneten, a legegyszerűbb gasztroblogoktól kezdve a legnagyobb tematikus portálokig, számtalan recept vár felfedezésre. És akkor még nem is említettem a YouTube-on található videók gazdag kínálatát!

Ha netán találkozom itt-ott e fogással, előszeretettel megrendelem, akárcsak bármi egyebet, amit velővel töltenek. Így a velővel töltött rántott pacalt az újszegedi, sajnos már megszűnt Hintalóban, a velővel töltött sertésbordát és gombát számtalan helyen, a velővel töltött rántott sajtot a szintén újszegedi, ma is virágzó Fasorban, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Legutóbbi élményem a műfajban tavalyra nyúlik vissza, amikor is - a név szellemében - impulzívan betértem a mezőhegyesi Betérő csárdába, ahol a palacsintás változatot választottam több étel mellett. Az árakat szemrevételezve az az érzésem támadt, mintha egy régmúlt, archív étlap került volna a kezembe, még a járvány előtti időkből. De még ahhoz képest is meglepően kedvező áron kínálták az ételeket: a választott fogás tisztes adagja mindössze 700 forintba került.

A nemrégiben ismét beültünk a szegedi HBH-ba, lényegében csak sörözni, de mondtam a társamnak, hogy ha étlapon van még e kultikus fogás, akkor azt nem hagyjuk ki. Nem leltük ugyan a választékban a palacsintás variánst, de a velővel töltött sertésbordát igen, sőt, készítenek sima velőrózsát is rántva, valamint velős pirítóst. Utóbbi mellett tettük le a garast, mert felfedeztük az étlapon a csülkös pacalt s a haltepertőt is. Úgyhogy végül szabályos vacsora lett a két pohár sörből.

Az étlap szívét a hagyományos magyar konyha ízletes fogásai alkotják. 2024 telén a szezonális menüben ínycsiklandó ízeket találunk, mint például a klasszikus kocsonya, a fűszeres halászlé, valamint a tanyasi töltött káposzta. Különleges élményt nyújt a harcsapaprikás túrós csuszával. Az állandó étlapon is hasonló ínycsiklandó ételek sorakoznak: libatepertő, libamáj zsírosan, Jókai bableves, szegedi gulyás, tárkonyos borjúraguleves, rántott csirkemell különféle töltelékekkel, grillezett és rántott fogasfilé, szegediesen fűszerezett ponty cigánypecsenyével, pékné módjára készített csülök, vörösboros marhapörkölt, valamint a híres Gundel palacsinta és a fekete erdei somlói kehely. A nemzetközi ízeket csupán a hollandi mártással és baconos zöldbabbal tálalt lazac, valamint a Rossini bélszín képviseli.

Az étlappal egybefűzött itallapon tíz egyszerűbb, de vállalható tétel szerepel magyar nagypincészetektől, a prémium borszelekciót az Ezerjó borszaküzlet jegyzi, melynek tulajdonosa ritka szép szortimentet állított össze, mely bármikor felveszi a versenyt az országos ismertségű szaküzletekkel. Ez a Vinoszféra nevű kiemelkedő sétálókóstolón mutatkozott meg igazán két éve. A HBH számára tizenhat bort válogattak össze a legnevesebb magyar pincészetek nedűiből, melyek két kivétellel decire is kaphatók felettébb baráti áron.

A csapolt italok között HB és Pilsner Urquell található, és akár egy literes kriglit is kérhetünk belőlük. Az itallap gazdagabbá válhatna, ha néhány figyelemre méltó bajor sör, mint például az Augustiner vagy az Andechs kínálatából is szerepelne benne. A palackos sörök között viszont csupán egyetlen bajor búzasör, az HB várja a vendégeket.

A kiszolgálás formálisan udvarias, kommunikatív, de hordoz valamit a kilencvenes évek túláradóan magabiztos pincér-stílusából.

A velős pirítós tálalása igazán figyelemfelkeltő, retro hangulatot áraszt, és minden díszítő elem hozzájárul az ízélmény fokozásához. Az egyszerű, de nagyszerű pirított kenyér vastagon meg van kenve ízletes velőkrémmel, majd ízlésesen megpakolják uborkával, hegyes erőssel, lilahagymakarikákkal, egy cikk friss paradicsommal és egy szelet citrommal. Egyszerűen felejthetetlen! Hasonlóan ínycsiklandó a tatárral megkent kanapé, amely szintén ebben a szellemiségben készült. Ez a fajta sörkorcsolya sok helyen hiányzik: egy elérhető árú, 1000 forint alatti, nem túl nagy adagban kínált klasszikus finomság, ami garantáltan feldobja az estéket.

A haltepertő ízletes élményt nyújt, de van hova fejlődni. A mellé kínált tartár egy igazi klasszikus, amely megnyerő bájjal bír. A füstölt csülkös pacal gazdag ízvilága lenyűgöző, és az adag bőséges. A kenyér friss, de nem igazán emelkedik ki a tömegből.

Összességében a dekoráció szempontjából a hely megőrizte a jól ismert hangulatát. Az élmény még hitelesebb lett volna, ha több autentikus bajor sör is szerepel a kínálatban. Igazi időutazás volt, tele hibákkal és erényekkel, ami nosztalgikus elmerengésre késztette a látogatót a múlt szépségein.