Hőkamerás drónok segítségével indultak nyomozásra a rejtélyes erszényes, a Bennett-kúszókenguru után Ausztrália vadregényes tájain.
A kúszókenguruk igazi titokzatos lények, amelyek rejtélyeit még nem sikerült teljesen feltárni. Szaporodásuk, táplálkozásuk és az általuk alkotott fajok és alfajok száma mind homályban marad. Jelenleg 14 fajt ismerünk, ezek közül 12 már veszélyeztetettnek számít. Mivel ezek az állatok fákon élnek, a legnagyobb fenyegetést az erdőirtás és a klímaváltozás jelent számukra. Az élőhelyük rejtettsége miatt a tudósoknak rendkívül nehéz dolga van, hiszen Emmeline Norris, a James Cook Egyetem konzervációbiológusa szerint gyakran több éjszakán át kell kutatniuk az erdőt, hogy még egyetlen példányt is észlelhessenek. Azonban a hőkamerás drónok bevezetése forradalmi áttörést hozott: ezzel a modern technológiával egy óra alatt sikerült megfigyelniük hat Bennett-kúszókengurut (Dendrolagus bennettianus).
Az állatok Queensland északi területein, Ausztrália egyik legelzártabb vidékén találhatóak, ahol rendkívül ritkán hagyják el a hatalmas lombkoronát, amely akár negyven méter magasságig is terjedhet. Ennek következtében meglehetősen keveset tudunk róluk, még arról is, hogy milyen természetvédelmi státuszba sorolhatnánk őket; a populáció méretét csupán becslések alapján próbálják meghatározni. Az IUCN Vörös Listáján a faj hivatalosan a mérsékelten veszélyeztetett kategóriába került.
A kutatók a drónos megfigyelés révén pontosabb becsléseket tudnak készíteni a Bennett-kúszókenguru egyedszámáról. Az eddigi adatgyűjtés csupán egyetlen nyomkövetési vizsgálatra támaszkodott, így a faj megóvása terén nem sok előrelépést sikerült elérni. Ugyanakkor valószínű, hogy az új-guineai fajokkal ellentétben őket nem üldözik túlságosan, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy állományuk viszonylag nagyobb biztonságban legyen. A Bennett-kúszókengurunál két természetes ellenség ismert: a dingó és a szőnyegmintás piton. Azonban valószínűtlen, hogy ezek a ragadozók komoly fenyegetést jelentenének a faj jövőjére nézve.
Az eddigi három repülés tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált területen egy virágzó kengurupopuláció található. A kutatók szerint a drónok segítségével ez a megfigyelési folyamat soha nem volt még ilyen egyszerű, azonban a feladat nem mentes a kihívásoktól. Az ausztrál jogszabályok értelmében a pilótának folyamatosan látnia kell a drónt, ami a különleges körülmények miatt azt követeli meg, hogy egy a lombkoronaszint felett elhelyezkedő daru álljon rendelkezésre. Jelenleg Ausztrália trópusi területein egy ilyen daru áll rendelkezésre: a 47 méter magas, kifejezetten megfigyelési célokra tervezett szerkezetet használták a legfrissebb kutatás során is.
Norris véleménye szerint a jelenlegi megfigyelések csupán az első lépéseket jelzik, és nem csupán a Bennett-kúszókenguru számára bírnak jelentőséggel, hanem a hasonló rejtőzködő életmódot folytató új-guineai fajok számára is kiemelkedő fontosságúak.
