Hogyan alakult át ez a mese az évek során?!

Piroska bandukol a sűrű, sötét erdőben, és egyszer csak eléje toppan a nagy, ordas farkas:

– Üdvözöllek, Piroska! Nem aggódsz egyedül lenni ebben a hatalmas, sötét erdőben?

A Brüsszel Péter meséi is folyton megváltoznak. ma éppen ez a változat az érvényes:

Tisztázzuk még egyszer: az Orbán-kormány által elkövetett ipari méretű korrupció következtében hazánk nem kapja meg a 8 ezer milliárd forint értékű uniós támogatást. Érdekes módon a TISZA még nem is létezett, amikor felfüggesztették a magyar állampolgároknak járó uniós források kifizetését.

Ó, természetesen! Ezt jól tudjuk!

A biztonság érdekében érdemes egy pillantást vetnünk arra az interjúra, amelyet Brüsszel Péter tavaly március 13-án készített a 444-nek. Különösen figyelemre méltó részletek bontakoznak ki, kezdve a 45. perctől. Nézzük csak:

Az Európai Unió a jogállamiság kérdéseire hivatkozva korlátozza a Magyarország számára elérhető támogatások egy részét. Mi a véleményed erről a helyzetről?

A véleményem szerint az Európai Unióval kapcsolatban számos problémát lehetne kiemelni, és számomra a magyar szuverenitás megőrzése rendkívül lényeges. Egy olyan közösségben, mint az unió, elengedhetetlen, hogy világos és egyértelmű szabályok létezzenek. Az a kettős mérce, amivel Brüsszel Magyarországot és néha Lengyelországot kezeli, szembetűnő, és a kelet-közép-európai országok számára is sokszor hátrányos következményekkel jár. A nyugat-európai politikai vezetők, legyenek azok Macronok, Merkelek vagy uniós bürokraták, nem nézik jó szemmel, hogy ezek az új tagállamok, húsz évvel a csatlakozás után, már tisztában vannak a játékszabályokkal, és hajlandóak kiállni saját gazdasági és politikai érdekeik mellett. Úgy tűnik, hogy sokan inkább hűbérbirtokként tekintenek ránk, ahol a nagy nyugati vállalatok szabadon garázdálkodhatnak, privatizálhatnak, gyárakat zárhatnak be és piacokat vásárolhatnak. Az már nem olyan kedvező számukra, ha mi is aktívan részt kívánunk venni a globális tőkeáramlásban, és Franciaországban vagy Spanyolországban keresünk befektetési lehetőségeket.

- Vajon ebben a helyzetben indokolt-e az uniós támogatások visszatartása?

A véleményem szerint ez a megközelítés csupán egy politikai eszköz, és nem a megfelelő módja a helyzet kezelésének. Az egyébként jogosan járó fejlesztési forrásokat nem szabadna ilyen módon összekapcsolni. Ne feledjék, Magyarország jelentős összegeket fizet be az Európai Unió közös költségvetésébe, és soha nem javasoltuk azt, hogy ne járuljunk hozzá, hanem inkább azt mondtuk, hogy nézzük meg, hova vezet ez az irány. Ha ők nem adnak, akkor mi sem fizetünk, és ez pillanatok alatt felboríthatja a rendszert. Elkezdhetjük vétózni a döntéseket, mint ahogy azt például a lengyelek teszik, ami az uniós egyensúlyt is megingathatja. Ami a fejlesztési pénzek elosztását illeti, az Unió hitelessége csak akkor garantált, ha ugyanezen szigorúsággal és szemlélettel vizsgálja a jogállamiságot a többi tagállamban is. Például a média helyzete mindig is kényes téma volt. Bár Magyarországon valóban létezik kormányzati propaganda, ne gondoljuk, hogy Nyugat-Európában sokkal kedvezőbb a helyzet. Sőt, a véleményem szerint az online tér Magyarországon sokkal szabadabb, mint például Belgiumban vagy Franciaországban. Tehát a kérdésre válaszolva, amit az Unió most tesz, az nem indokolt, és nem a helyes út. Ezt a rendszert utólag alakították ki, és a megállapodásból való kihátrálás nem elfogadható. Bár lehet, hogy zsarolásra használják ezt a helyzetet, végül úgyis meg fogják adni a pénzeket. Most egyfajta húzd meg-ereszd meg játék folyik, és a közelgő EP választások előtt valószínűleg nem kapjuk meg a forrásokat, de a jövőben, a következő bizottság és megállapodás keretein belül nem tehetik meg, hogy a magyarok mindent blokkoljanak.

Ez a téma különösen lényeges, mivel említette, hogy a Sargentini jelentés kapcsán részt vett egy kormányzati...

- 2015 és 2018 között Uniós diplomataként tevékenykedtem, és ebben az időszakban az Európai Parlament és a magyar kormány közötti kapcsolatokért voltam felelős. Az egyik fő feladatom az volt, hogy eljuttassam a magyar kormányzati álláspontokat, valamint elkészítsem az összefoglalókat. Ekkor zajlott a Sargentini-jelentés körüli folyamat is, amely 2017 végén indult, és 2018-ban már aktívan részt vettem a munkájában. Amikor befejeztem a diplomáciai tevékenységemet, másnap átadtam a dokumentumot a volt feleségemnek, aki uniós államtitkárként átvette a Sargentini-jelentés kezelését. Ez a jelentés tele volt kétes megállapításokkal és ostobaságokkal; érezhető volt rajta, hogy politikai motivációk vezérlik. Bár voltak benne jogos észrevételek, a túlzottan sok észrevétel olyan hatást keltett, mintha csak egy karácsonyfát akartak volna díszíteni, így a jelentés hitelessége megkérdőjeleződött. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az Uniónak hol van valódi hatásköre, és hol nem. (...)