Idén is folytatódik a forint folyamatos gyengülése? - G7 - Gazdasági elemzések világosan Ahogy az év előrehaladtával a gazdasági helyzetet figyelemmel kísérjük, egyre többen teszik fel a kérdést: vajon továbbra is gyengülni fog a forint? A G7 elemzői ezt

(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Az év kezdetén gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen irányba mozdulhat el a devizánk árfolyama. Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget biztosít arra is, hogy visszatekintsünk a korábbi előrejelzésekre és értékeljük azok pontosságát.

2023-ra látványos forinterősödést vártunk, ami végül megvalósult, köszönhetően a rendkívül magas, 18%-os irányadó kamatlábnak, amely rendkívül vonzóvá tette a forintos befektetéseket. Tavaly, a fokozatosan csökkenő kamatelőny ellenére, egy viszonylag stabil árfolyamra számítottunk, ahol a forint az aktuális piaci hangulat függvényében 380-400 forint között ingadozott az euróval szemben.

Ez a forgatókönyv egészen októberig megőrizte stabilitását. Azonban ahogy Trump győzelmi esélyei egyre inkább növekedtek, az árfolyam először átlépte a kritikus 400 forintos határt. Végül a republikánusok elsöprő sikerét követően – amely nemcsak az elnöki posztot, hanem a Kongresszus mindkét házát is magában foglalta, legalább két évre – a legfontosabb devizapárunk árfolyama egészen 415 forintig emelkedett. A dollár-forint kurzus ez idő alatt tartósan a 400 forintos szint fölött stabilizálódott.

A friss elnöki ciklus gazdaságpolitikai irányvonalai a dollár megerősítésére fókuszálnak, ami a magyar forint szempontjából gyengítő hatással bír, nemcsak a dollárral, hanem az euróval szemben is. Az adócsökkentések, a szabályozás enyhítése és az állami költségvetés csökkentése párhuzamosan növelheti a költségvetési hiányt, miközben új impulzusokat adhat az amúgy is stabil amerikai gazdaságnak. Mindeközben azonban fennáll a veszélye annak, hogy az infláció tartósabbá válik, ami fokozott óvatosságra késztetheti az amerikai jegybankot a kamatcsökkentési döntéshozatal során. E mellett a kereskedelempolitikai elképzelések körüli bizonytalanság is tovább nehezíti a helyzetet.

Az USA-ba áramló tőke és az erős dollár általános nyomás alá helyezte a feltörekvő országok devizáit, szinte mindegyik árfolyam sokat gyengült a legutóbbi négy hónap leforgása alatt. A forint teljesen kiugró leértékelődésének mértéke (több mint 11 százalék) azonban indoklásra szorul, még akkor is, ha kis és nyitott gazdaságként a protekcionizmus felerősödése talán nekünk árt a legtöbbet a régióban. (A cikk a hét második felének forinterősödése előtt íródott - a szerk.)

Az országspecifikus árfolyammozgató faktorokban szinte semmilyen változás nem történt az utóbbi pár hónapban. A lanyha gazdasági aktivitás, a magas kamatteher megléte, a fogyasztói és üzleti bizalom helyreállásának lassú folyamata és az EU-val való feszült viszony nem új keletű történet. Sőt, az egyensúlyi pozícióink kifejezetten sokat javult az elmúlt években. Külkereskedelmi egyenlegünk tavaly több mint 11 milliárd eurós pluszban zárhatott, folyó fizetési mérlegünkben a többlet pedig a GDP legalább 2 százalékát tehette ki, ami igen komoly fundamentális támaszt kellene, hogy jelentsen az árfolyamnak.

Ráadásul a költségvetési kiigazítás is meglehetősen sikeresnek tekinthető. Majd 2 százalékkal sikerült faragni a GDP-arányos hiányt egy év leforgása alatt - meglehetősen visszafogott gazdasági bővülés mellett - úgy, hogy közben a kamatkiadásra fordított összeg még nőtt is. Ez azt is jelenti, hogy az elsődleges (adósságtörlesztés előtti) egyenlegünk többletes lehetett, amire utoljára 2019-ben volt példa. Inflációs többletünk (a pocsék 2022-es és 2023-as adat után) az eurózónával szemben mindösszesen 1,3 százalékra mérséklődött, míg a régiós trendbe abszolút belesimultunk.

Az egyensúlyi mutatók részleges helyreállítása jelentős reálgazdasági károkat okozott, ám GDP-növekedésünk még így is szinte teljesen egybeesett az euróövezet általános fejlődésével. Eközben a gazdasági fundamentumok javulása lehetőséget teremtett a forint kamatelőnyének csökkentésére, bár a kamatprémium továbbra is érzékelhető maradt. Ezen túlmenően, a jövőbeli kilátások sem mutatnak kedvezőtlen irányba. 2025-re körülbelül 2 százalékos növekedést, 4 százalékos inflációt, javuló költségvetési helyzetet és stabil külső pozíciót prognosztizálunk.

Valójában jelenleg a fizetőeszközünk gyors gyengülése mögött nem fundamentális okok húzódnak meg, ellentétben a 2022 nyarán tapasztalt helyzettel. Sokkal inkább a forint stabilitásába vetett bizalom hiánya áll a középpontban. Ez a meglévő fundamentális gyengeségeink – mint a legnagyobb adósság- és kamatterhek a régióban, a legrosszabb hitelminősítés, az unortodox gazdaságpolitika, az EU-s források korlátozottsága, valamint a kis, nyitott gazdaság struktúrája – mellett az elmúlt évtized során többször is megfigyelt tudatos és rendszeres árfolyam-leértékelési gyakorlatra, a forint iránti befektetői bizalom aláásására, valamint a gazdaságpolitika függetlenségének megkérdőjelezésére vezethető vissza.

A befektetők már számos olyan kockázatot beépítettek a hazai valuta árfolyamába, amelyek eddig még nem valósultak meg.

A piaci aggodalmak alapján a közelgő, potenciálisan szoros választás miatt előfordulhat, hogy a fiskális fegyelem meglazul, és a monetáris politikában is élénkítő lépésekre lehet számítani. Mindezek mellett érdemes megemlíteni, hogy a kormányból érkezik új vezető a jegybank élére, ami új irányokat hozhat.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a negatív forgatókönyvek beárazottsága miatt, extrém külső sokk nélkül, nem valószínű a forint további gyors leértékelődése. A külpiacok nyomásgyakorlása szempontjából a dollár további erősödése jelenthet kockázatot, azonban rövid távon várhatóan az euró-dollár árfolyam a jelenlegi szintek környékén stagnálhat, míg hosszabb távon az euró erősödésére is lehet esély. Az aktuális árfolyamok már teljes mértékben tükrözik a két nagy gazdaság közötti fundamentális különbségeket, és ezzel összefüggésben a jövőbeli kamatpályákkal kapcsolatos várakozásokat is. Az amerikai jegybanktól idén legfeljebb két kamatemelés várható, míg az Európai Központi Bank esetében a piac már az első félévben négy kamatvágásra számít.

A legfontosabb devizapár paritás alá kerülését leginkább egy váratlanul szigorú vámpolitika bevezetése az EU-val szemben okozhatja. Ugyanakkor arra számítunk, hogy az új amerikai kormány első lépései között az adócsökkentésre helyezi a hangsúlyt. Európa viszont igyekszik reagálni a helyzetre, például a cseppfolyósított földgáz beszerzésének fokozásával és a védelmi költségek növelésével, amivel mérsékelheti a rá kivetett vámok összegét. A külső tényezők, mint a globális kockázatkerülés és a geopolitikai feszültségek szintén befolyásolják az árfolyamok alakulását. Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán azonban talán pozitív fejleményekre van nagyobb esély, ami jelentős erősödést hozhat a forint számára.

A belső faktorokat illetően rövid távon a prémium állampapírból kiáramló tőke okozhat a forint piacán eladói nyomást, de a fő kérdés idén az, hogy a gazdaságpolitika mekkora egyensúlyi pozíciót (árfolyam, infláció, külső vagy belső egyensúly) hajlandó feláldozni egy kis extra növekedés elérése érdekében. Az év elején erre egyáltalán nincs tér az emelkedő infláció, a gyenge forint és a várhatóan szigorú lengyel jegybanki politika miatt, illetve feltehetőleg az új monetáris vezetésnek egy pár hónapba az is beletelik, hogy a hitelességét elkezdje felépíteni, jövőbeli lépéseire a piacot felkészítse.

Emiatt mi nyár előtt nem számítunk kamatvágásra az MNB részéről, ami azt is jelenti, hogy legalább az euróval szemben lesz egy bő 4 százalékos kamatprémium az év felénél, ami támogató külső hangulat közepette támaszt adhat a forintnak. Így év közepére 410 alatti euró-forint árfolyammal kalkulálunk, míg az év végi kurzust az határozhatja meg, hogy az MNB belekezd-e egy agresszív lazításba akár kamatvágásokkal, akár egyéb unortodox lepésekkel, illetve, hogy a költségvetés tartja-e magát az eredeti hiánycélhoz, vagy a választások közeledtével ismét osztogatásba kezd. Utóbbi esetben akár bőven 430 fölött zárhatjuk az évet az euróval szemben, míg egy egyensúlyőrző gazdaságpolitika mellett idén stabilizálódhat a fizetőeszközünk a 400-420 közötti sávban.