Izrael és Irán közötti konfliktus egyre súlyosabb fordulatot vesz, és a nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a helyzet alakulását. A feszültségek fokozódása számos országot arra késztet, hogy felkészüljön a legrosszabbra. A világ szeme egyre inkább er

Jelenleg nehezen megjósolható, hogy a kibővült konfliktus Irán és Izrael között merre fog haladni. A béke nem tűnik reális opciónak, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a feszültség több fronton is tovább terjedhet. Szakértők véleményét figyelembe véve feltérképeztük a lehetséges forgatókönyveket, amelyek a jövőbeli eseményeket formálhatják.

A háború kirobbanását követően Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu, azzal magyarázta a katonai akciót, hogy a helyzet már nem tűrt halasztást. Teherán kényszerített atomprogramja annyira előrehaladottá vált, hogy egy működő atombomba előállítása csupán karnyújtásnyira került. Az izraeli vezetés számára ez elfogadhatatlan, hiszen az ország biztonságát komoly veszély fenyegeti. Netanjahu így a támadás célpontjaiként az iráni atomprogramhoz köthető létesítményeket határozta meg, hangsúlyozva, hogy a zsidó állam nem maradhat tétlen a fenyegetéssel szemben.

Az alábbi térképen láthatók a program fontosabb elemei. Ezek közül a működő buseri erőművet elkerülték a behatoló vadászgépek, viszont Natanz és Fordo környékét bombázták. A grafikán látható Yellowcake elnevezés némi magyarázatra szorul. Anélkül, hogy belemennénk az uránkitermelés részleteibe, annyit tudnunk kell, hogy a kibányászott urántartalmú kőzetet speciális "malmokban" porrá őrlik, majd kénsavban feloldják, így nyerik ki belőle az uránt. Először leszűrik a kőzet anyagát, majd az oldatból urán-oxid formájában csapatják ki az uránt. Az így kapott sárgás színű port pogácsákká sajtolják, és ezt hívják a szakzsargonban sárga pornak vagy sárga pogácsának (yellow cake).

Irán területén számos atomerőmű és urándúsító létesítmény található, így elengedhetetlen foglalkozni azzal a súlyos radioaktív kockázattal, amely ezek esetleges bombázásából vagy felrobbanásából adódhat. Bendarzsevszkij Anton, a biztonságpolitika szakértője, közösségi oldalán emlékeztetett arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség már létrehozott egy speciális akciócsoportot, amely a nap 24 órájában folyamatosan nyomon követi a helyzetet. Érdekes módon azonban a mostani európai közvélemény nem reagált hevesen, míg néhány évvel ezelőtt, amikor Ukrajnában a zaporizzsjei erőmű körül zajlottak harcok, a pánik és aggodalom széleskörűen eluralkodott.

Térjünk vissza az alapvető kérdéshez: mi történik, ha Izraelnek mégsem sikerül teljesen megsemmisítenie Irán atomprogramját? Az a tény, hogy néhány atomtudóst megölnek, nem jelenti azt, hogy Irán szakmai tudása és tapasztalata eltűnik, hiszen az évtizedek során jelentős ismereteket halmoztak fel ezen a területen. Lehet, hogy éppen ezek a célzott műveletek ösztönzik az iráni vezetést arra, hogy még inkább elköteleződjön az atomfegyver megszerzése mellett, hiszen a jövőbeli elrettentés érdekében mindent meg akarnak tenni. Ha ez valóban megtörténik, akkor Izrael is valószínűleg nem fog habozni, és folyamatosan újabb és újabb támadásokat indít Irán ellen, hogy megfékezze nukleáris képességeit.

Aggasztó és figyelmeztető fejlemény, hogy Teherán bejelentette: kilép a 1970 óta érvényben lévő és 191 állam által ratifikált atomsorompó-szerződésből, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására jött létre. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem tekinti kötelezőnek az önkorlátozást garantáló megállapodást, és szabadon alakíthatja nukleáris politikáját. A helyzet így még inkább feszültté válhat a nemzetközi közösség számára.

A folyamatos washingtoni kommunikáció ellenére világosan látszik, hogy az amerikaiak tisztában voltak Izrael terveivel, még ha közvetlenül nem is vettek részt azok megvalósításában. Az izraeli katonai döntések függetlenségét jól szemlélteti, hogy Trump elnök csupán arra tudta befolyásolni a helyzetet, hogy a támadás során Ali Hámeneit, Irán legfőbb vezetőjét ne iktassák ki. Ez pedig arra utal, hogy az izraeli célok messze túlmutattak a csupán iráni katonai vezetők eltávolításán.

Az Egyesült Államok jól tudja, hogy Irán képes a Közel-Keleten gyakorlatilag bármikor lecsapni amerikai érdekeltségekre, legyen szó az Irakban állomásozó különleges erők táborairól, a Perzsa-öböl menti országok katonai bázisairól, vagy éppen a nagykövetségekről és konzulátusokról.

Bár az elmúlt év során a sok éven át és jelentős iráni finanszírozással létrehozott proxy fegyveres csoportok, mint a Hamász és a Hezbollah, szinte teljesen legyengültek, a jól képzett síita milíciák Irakban érintetlenül megmaradtak. Nem meglepő, hogy már az izraeli támadások előtti napokban az amerikai katonai jelenlétet csökkentették a térségben, és Trump elnök figyelmeztette Iránt, hogy komoly következményekkel kell számolnia, ha amerikai érdekeltségek ellen lép fel a Közel-Keleten.

De mi történik, ha egy amerikai állampolgárt ölnek meg az egyik támadás során Izraelben, esetleg a szomszédos államok valamelyikében? Akkor bizony Trump elnöknek lépnie kell. Az izraeli kormányfő sem véletlenül igyekszik bevonni a háborúba Amerikát. Ugyanis csak az amerikai hadseregnek vannak olyan bombái, amelyek képesek a föld alatt mélyen kialakított bunkerekbe lehatolni és felrobbantani azt. Ilyen bunkerrendszer pedig Fordo környékén található.

Donald Trump választói előtt kifejezte, hogy nem kívánja újra belekeverni az Egyesült Államokat egy hosszú távú konfliktusba a Közel-Keleten. Ugyanakkor a republikánusok körében számos olyan politikai figura található, akik támogatják az izraeli kormányt, és akik hajlandók támogatni azt a gondolatot, hogy most lehetőség nyílik az ajatollahok hatalmának megdöntésére.

Vannak olyan vélemények is, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy ha Irán nem tudja térdre kényszeríteni Izraelt folyamatos rakétazáporaival, akkor lehet, hogy könnyebb célpontok után néz. Ilyenek lehetnek azok az öböl menti arab országok, amelyek Teherán szerint segítették és bátorították a síita állam ellenségeit. Rengeteg érzékeny energiakitermelő és infrastrukturális célpont kerülhet a célkeresztbe.

Próbálkozás már volt korábban is. Teheránt vádolták szaúdi olajkitermelési egységek támadásával 2019-ben, és a húszi szövetségesei lőttek 2022-ben területeket az Egyesült Arab Emírségekben. De ott vannak azok az országok is, ahol amerikai légitámaszpontok találhatók. Ha ezeket támadás éri, akkor bizony az amerikai gépeknek kell érkezniük védelmükre, ez pedig megint arra mutat, hogy az USA valahogy mégiscsak belép a konfliktusba.

Alig néhány napja tart a konfliktus, viszont az olaj ára már néhány százalékkal megugrott. A hét első napján - az éjszakai iráni rakétazáporra válaszul - az izraeliek csapást mértek a Dél-Pars gázmezőre, földgázfeldolgozó létesítményeket találva el. (Dél-Pars körül található a világ egyik legnagyobb földgázmezője.) Ezután merült fel, hogy Irán fontolóra veszi a Hormuzi-szoros lezárást. Ez azért lenne nagy baj, mert a világ olajtermelésének ötöde ezen keresztül hajózik szerte szét a világ piacara.

Bár Bahreinnél az amerikai Ötödik Flotta jelenléte biztosítja, hogy ne tétlenkedjenek a szoros lezárása esetén, az irániak mégis okozhatnak kellemetlenségeket a külföldi tankerek számára, például azzal, hogy aknákkal zárják el a vízi utakat. Emellett az Arab-félsziget másik felén a jemeni lázadó húszik, akik a legszorosabb szövetségeseik, blokád alá vonhatják a Vörös-tengeri kereskedelmi hajózási útvonalakat, különösen a Bab el-Mandeb-szorosnál, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a kijutást az Indiai-óceánra.

Ez a helyzet komoly kihívások elé állítaná a világkereskedelmet. Az ukrajnai háború következtében fellépő megnövekedett infláció és az energiaárak drasztikus emelkedése számos helyszínen megélhetési válságot okoz. Amennyiben az olajárak elszállnak, a kereskedelmi szállítási láncok működése zökkenőket szenvedhet, ami globális szinten újabb inflációs hullámot generálhat. Emellett nem elhanyagolható Trump által bevezetett magasabb vámtarifák hatása sem.

Ne felejtsük el, hogy ha az olaj ára megugrik, azt egyedül Vlagyimir Putyin orosz elnök fogja ünnepelni. Az emelkedő árak miatt a világ különböző nagyhatalmai versenyezni fognak az olcsó kőolajért, ami lehetőséget ad az oroszoknak, hogy folytathassák háborújuk finanszírozását.

Az izraeli miniszterelnök nem csupán az iráni atomprogram megszüntetésére összpontosít a jelenlegi hadműveletek során, hanem arra is ösztönzi az iráni népet, hogy saját kezükbe vegyék jövőjük irányítását, és távolítsák el az ország éléről a síita vallási vezetőket.

Az Index által felvetett kérdésre reagálva Kis-Benedek József hangsúlyozta, hogy Iránban jelenleg nem tapasztalható rendszerváltoztató hangulat. A belső feszültségek szintje nem éri el azt a kritikus pontot, amely forradalmi mozgásokat generálhatna, sőt, az országra irányuló izraeli támadás meglepő módon összekovácsolta az iráni társadalmat. A biztonságpolitikai szakértő megjegyezte, hogy Donald Trump világosan jelezte, hogy kívül szeretne maradni a konfliktus során.

Nem zárható ki, hogy egy ilyen helyzetben Iránban hasonló folyamatok indulnának el, mint történt az Líbiában vagy Irakban. Amikor hirtelen megszűnik az erős, központi hatalom, az gyakran - legalábbis az említett két országban - a polgárháború szélére, káoszba sodorhatja a változáson hirtelen átesett társadalmat.

Jelen pillanatban még nem tisztázott, hogy milyen irányvonalat vesz az újabb közel-keleti konfliktus. Az viszont egyértelmű, hogy a gyors vagy akár békés megoldás lehetősége még nagyon távolinak tűnik.