"Istennek vagyok hálás, hogy sikerült átvészelni férjem tragikus halálát" - így fogalmazott a lelkész felesége, akinek a férje autóbalesetben vesztette életét, miközben ő negyedik gyermeküket várta. | BorsOnline

Egy pillanat tört része alatt következett be a tragédia, amely gyökeresen felforgatta az egész család életét. Krisztina négy gyermekével maradt magára, miután férje borzalmas körülmények között életét vesztette egy autóbalesetben. Ám Kristina sziklaszilárd hite és eltökéltsége segítette át őket a legnehezebb időkön, amikor a remény látszólag elérhetetlennek tűnt.

Krisztina és férje, István Csíkszeredán kezdték meg közös életüket, amikor István lelkipásztori hivatásra kapott meghívást a városban. A fiatal pár három csodálatos gyermeket nevelt, mindezt hitben és határtalan szeretetben, amikor a jó Isten megáldotta őket egy negyedik gyermek érkezésével. Sajnos a régóta várt kis jövevényhez István már soha nem juthatott el, így nem láthatta felnőni sem őt, sem a három idősebb testvért. A család életét átszőtte a remény és a fájdalom, hiszen a szeretet és az elvesztés egyszerre formálta a mindennapjaikat.

István egy lelkészi találkozóról tartott hazafelé, amikor az autója tragikus módon összeütközött egy másik járművel. A baleset következtében súlyosan megsérült, és hiába próbálták többször is újraéleszteni, az orvosi beavatkozások ellenére az életét már nem tudták megmenteni.

Krisztina és István élete tele volt boldogsággal, különösen az utolsó hónapokban, amikor a kislány érkezésére készültek. A baleset előtti napon Krisztina izgatottan mesélte férjének, hogy az ultrahangvizsgálat során megtudták, hogy a szívük alatt növekvő csöppség kislány lesz. A hír olyan örömöt hozott, amelyet nehéz volt szavakba önteni. A szobában a szeretet és a várakozás érzése lüktetett, és mindketten arról álmodoztak, milyen csodás jövő vár rájuk. A baleset napján István reggel különös lelki nyugalommal ébredt. Valami megmagyarázhatatlan sugallatot érzett, mintha Isten csendes hangja suttogott volna a fülébe. "A legkisebb gyermekünket Ágotának kereszteljétek majd" – hallotta a gondolatot, és a szívét melegség öntötte el. Ágota, a név, amely magában hordozta a reményt és a szeretetet, máris a szívükbe költözött. Krisztina és István terveiket szövögették, ám a sors drámai fordulatot vett, amikor a nap végén a tragédia bekövetkezett. Az életük egy pillanat alatt megváltozott, és a boldogság helyét a fájdalom vette át. Azonban a kislány, akinek már neve is volt, a szeretetük örök emléke maradt.

- emlékezik vissza Krisztina, akinek nemcsak az volt a feladata, hogy saját maga szembenézzen a megváltoztathatatlan ténnyel, és feldolgozza azt, hanem az is, hogy gyermekeik is képesek legyenek elfogadni és feldolgozni a családjukat ért szörnyű tragédiát.

- folytatja Krisztina, aki mélyen hisz abban, hogy Isten a rengeteg kihívással erőt és támogatást nyújtott számára, segítve őt abban, hogy elkerülje azt a sötét mélységet, ahonnan már nincs visszatérés.

- emlékezik vissza Krisztina a gyász legmélyebb időszakára. Krisztina szerint Isten többször is figyelmeztette őt arra, hogy mi közeleg feléjük, de valahogy mégsem számított rá.

- meséli Krisztina, akinek a szülés során nem kis kihívásokkal kellett szembenéznie, de Isten mindig ott volt, hogy támogassa. A kis Ágota végül természetes úton, teljes egészségben látta meg a napvilágot, ráadásul a költözés is éppen időben rendeződött.

Krisztina szavaiban az a megingathatatlan hit rejlik, hogy mindig ott lesz mellette egy társ, akire bátran támaszkodhat: Krisztus. Ez a fiatal édesanya négy gyermekkel áldotta meg a sors, akiket szeretetteljes felelősséggel nevel, tudatában annak, hogy férje élete is igazi ajándékot jelentett mindannyiuk számára. Az őszinte elköteleződés és a család iránti mély szeretet vezérli minden lépését.

„Ezt hangsúlyozza Krisztina, aki arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy gyermekei soha nem fognak árvának érezni magukat. Olyan különleges helyzetben vannak, hiszen rendelkeznek egy mennyei édesatyával, aki mindig mellettük áll, és soha nem engedi el a kezüket.”