Itt van az év legaranyosabb és legabszurdabb akciófilmje!

A szerelem fáj nagyon aranyos, teli van pompás akciójelenettel, és jár hozzá egy olyan történet, aminek az égvilágon semmi értelme, de ez a készítőket egy cseppet sem érdekelte.

Mindig is vonzottak azok a kőkemény akciófilmek, ahol a főszereplő külseje alapján senki sem gondolná, hogy képes lenne bárki seggét szétrúgni. Ilyen volt például a "Senki" (2021) Bob Odenkirk főszereplésével, aki nemcsak hogy embert próbáló munkával készült fel a szerepre, de közben még egy infarktust is "kihordott". Most pedig itt van "A szerelem fáj" (2024) Ke Huy Quan-nal, aki még Odenkirknél is merészebb választás az akcióhős szerepére. Mit ad isten, mindkét film mögött a kaszkadőrből lett producer-rendező, David Leitch áll, aki a "John Wick"-kel (újra) félistenné varázsolta Keanu Reeves-t.

Ha a Ke Huy Quan név eddig nem csengett ismerősen, érdemes felfrissíteni az emlékünket: gyerekszínészként tűnt fel az 1984-es Indiana Jones és a Végzet Templomában, valamint a 1985-ös Kincsvadászokban. Miután hosszabb szünet következett, és néhány elfeledett szerep után, 2022-ben újra a reflektorfénybe került a Minden, mindenhol, mindenkor című filmben, ahol a lenyűgöző Michelle Yeoh mellett játszott. Ezzel a teljesítménnyel azonnal elnyerte az Oscar-díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, ami valóban óriási elismerés egy kilencgyermekes, Saigonból származó menekült fiatalember számára. Ez a siker új ajtókat nyitott meg számára, hiszen feltűnt a Loki második évadában, most pedig egy szórakoztató, de kicsit zűrzavaros akciófilmben láthatjuk, ahol teljes gőzzel belemerül a harcokba, miközben ingatlanosként próbál boldogulni. Igen, nem mindennapi, hogy egy akciófilm hőse ingatlanközvetítő legyen! A készítők ezt a különleges koncepciót remekül kihasználják, és még a feketeöves ingatlanost is megformálja Drew Scott, aki ikertestvérével együtt a legismertebb lakásfelújító műsorokat vezeti (mint például az Álomház, Segítenek a Tesók, vagy a Venni vagy nem venni).

Hősünk valójában nem az a tipikus ingatlanos figura - bár mostanra már azzá vált, valaha profi bérgyilkos volt, a testvére bűnszervezetének megbízottja. De ezt az életet hátrahagyta, és most már élvezi az új hivatását, amíg fel nem bukkan az a különleges lány, aki miatt mindez megváltozott: ő Rose (Ariana DeBose), a régi "cég" ügyvédje, akit neki kellett volna likvidálnia. Rose-nak vannak elintézetlen ügyei, és belekeveri a látszólag gyenge ingatlanost, akire a régi kollégái is rástartolnak. A nyomában pedig ott van egy Holló nevű gyilkos (Mustafa Shakir), aki imádja szavalni a verseit. Már ebből is sejthető, hogy a történet komolyságát érdemes kétségbe vonni. Úgy tűnik, a készítők sem vették túlságosan komolyan a dolgot, hiszen a cselekmény mögött húzódó konfliktust is nehezen tudják értelmezni – én legalábbis nem tudtam rájönni, ki kitől lopott, ki kire kent rá valamit, és hogy az oroszok hogyan kapcsolódnak mindehhez. Ha az én logikám szerint próbálom összerakni a szálakat, akkor az egész történetnek semmi értelme, de talán ez éppen a lényeg: a szórakozás.

David Leitch gyors karrierje nem csupán a műfaji újításoknak köszönhető, hanem annak a mély megértésének, amit az akciófilmek működéséről szerzett. Általában elegendő egy alapvető történeti keret és valamilyen egyszerű motiváció a főszereplő számára – jellemzően az, hogy nem tudja magát megnyugtatni a körülötte zajló események miatt. Ezt követően következik a precízen megtervezett, dinamikus és lenyűgöző akciójelenetek sora, hiszen ez az, ami igazán vonzza a közönséget, és amely a főszereplő karakterét is fényezi. Ke Huy Quan, akit különösen kedvelhető hősként ismerhetünk meg, Csőre Gábor hangján még inkább erősíti ezt az érzést; feketeöves taekwondósként pedig lenyűgöző a harcban. Mindezek fényében kissé meglepő, hogy arca nem szerepel a plakáton.

A stúdió marketingesei nyilván nem bíztak abban, hogy egy megjegyezhetetlen nevű középkorú ázsiai férfi képével jól lehet reklámozni egy filmet, akár van Oscarja, akár nincs, és megértem a szempontjaikat, csak nem szeretem. Mindenki más csak amolyan kellék itt. Még Ariana DeBose is, amit sajnálattal nyugtáztam, mert a karakterében több is lehetett volna, de itt csak dögösnek és menőnek kellett lennie, azt meg alapból is tudja. Az kicsit bántó, hogy közte és Quan között nincs semmi kémia, pedig a szerelem szó még a címben is ott van, és sztori pedig Valentin-napkor játszódik, de ez van.

Quan régi barátja, Sean Astin, egy igazán emlékezetes és drámai jelenetet kapott, amely némiképp kiemelkedik a film többi, könnyedebb részéből. Közben a Holló nevű bérgyilkos és hősünk asszisztense, Lio Tipton (korábban Analeigh Tipton néven ismert) között kibontakozó románc talán kicsit több figyelmet kapott, mint amennyit valóban megérdemelt. De végül is, ez nem olyan nagy probléma. Képzeletben úgy látom, hogy a forgatás során mindenki jó barátként működött együtt, és mindenki bátran megoszthatta ötleteit. Az akciójelenetek közötti szellősebb pillanatok nem számítottak annyira, így az volt a lényeg, hogy ne legyen semmi kifejezetten zavaróan gyenge, és a kreativitás szabadon áramolhasson. A csapat végül a legfontosabb részekre összpontosított: az akciójelenetekre, amelyek valóban lenyűgözőre sikeredtek, leszámítva talán a kissé sietős finálét – abból még többet is szívesen láttam volna. Íme egy rövid ízelítő ebből az izgalmas világból: