Jared Leto legújabb filmszereplése valósággal sokkoló, és sokak szerint a vásznon egy ilyen karakter megjelenése teljes mértékben elfogadhatatlan volt.
Nincs olyan szív, amely ne dobbanna meg Keanu Reeves legújabb angyali filmje láttán! Az élmény egyszerűen lenyűgöző.
Valaha, egy távoli időben adódott esély arra, hogy a harmadik Tron-film valóra váljon, hiszen 2010-ben még arról szóltak a hírek, hogy a sikeres Tron: Örökség folytatását a széria korábbi alkotói készítik el. Azonban az újraírások és a kreatív átalakítások útjába álltak ezeknek a terveknek. Noha Olivia Wilde és Garrett Hedlund, a Tron 2 főszereplői, örömmel jelezték visszatérésüket, a Disney végül elvetette a projektet, mint egy elavult ötletet. Joseph Kosinski, a Tron: Örökség rendezője úgy véli, hogy a döntés mögött az állt, hogy a Disney-nél a Marvel és a Star Wars jogai is birtokba kerültek, amelyek science fiction szempontjából sokkal nagyobb potenciált, és persze a pénztáraknál való siker lehetőségét ígérik.
Amire kevesen számítottak, az 2017-ben történt meg, a Thirty Seconds to Mars excentrikus frontembere, akinek Joker alakítását egy személyben gyűlöli mindenki, aki csak látta, és aki elhozta nekünk a világ egyik legpocsékabb Sony-Marvel-filmjét, azaz Jared Leto rátette a mancsát a korábban tervezgetett harmadik Tron, az Ascension szkriptjére, amelyet olvasva megtetszett neki egy Ares nevű karakter. Köré húzták fel a hazai mozikban október 9-én bemutatott Tron: Arest, egy igazi sci-fi filmszörnyeteget, ami az előrejelzések szerint minimum 138 millió dolláros veszteséget hozhat a Disney-nek, és bár még van két hónap az évből, 2025 legnagyobb bukásáról van szó. Nemcsak pénzügyileg, hanem kreatív szempontokból, és popkulturális jelentőséget illetően is.
El is gondolkozik az ember, hogy vajon Jared Leto mivel zsarolja a hollywoodi mogulokat, hogy még mindig főszerepeket kap. Mert igaz, hogy a Dallas Buyers Clubért a Legjobb mellékszereplő kategóriában Oscart kapott, s az elismerést nem is szabad elvitatni tőle, de Jared Leto azóta is mindössze árnyéka önmagának. Hihetetlenül rossz alakításokat nyújt rendre, képtelen bármiféle karizmát felmutatni, vagy megmutatni, hogy tényleg ott van benne az a mély drámaiság és művészi érték, amit anno láttunk tőle abban a filmben.
Letónak valójában nem volt túl nehéz dolga, legalábbis a papírok szerint, hiszen Ares egy rendkívül robotikus figura, egy mesterkulcs a digitális világ rácsához. Ezt a karaktert a harmadik rész főgonosza, az Evan Peters által megformált Julian Dillinger irányítja, mintha csak báb lenne a dróton. A Tron: Ares koncepciója egyébként kifejezetten izgalmas, hiszen a Dillinger Systems vezérigazgatója azt ígéri a világnak és a befektetőknek, hogy a rácsról képes lesz olyan szuperintelligens, harcra kész programokat átvinni, mint Ares és Athena, akit Jodie Turner-Smith alakít, és aki Ares közeli szövetségese. Julian, akinek vérszemet adott a hatalom, és aki még az anyjával (Gillian Anderson) is dacol, büszkén hirdeti, hogy mindenki szeme láttára 3D nyomtatással készíti el a katonákat, masszív sci-fi járműveket és természetesen azokat a motorokat, mindezt mindössze öt perc alatt.
A történet középpontjában álló csavar, valamint a Tron: Ares kihívása abban rejlik, hogy a rácsról áthozott programok csupán 29 percig létezhetnek a valóságban, mielőtt látványosan elporladnának. Ezzel elkezdődik egy izgalmas versenyfutás, hiszen az ENCOM titokzatos vezetője, Eve Kim (Greta Lee) is azon fáradozik, hogy a mesterséges intelligencia véglegesen beépüljön a világunk szövetébe.
Joachim Ronning által rendezett Tron: Ares legfőbb gyengesége, hogy bár hangzatosan hirdeti a magas téteket, valójában ebből semmi sem érződik. A várt technológiai verseny helyett inkább egy unalmas, öreguras sétálgatásra emlékeztet. A rebootnak szánt harmadik rész ráadásul pofátlanul figyelmen kívül hagyja az előző filmeket; bár kapunk néhány utalást és cameót, ezek annyira elhanyagolhatók, hogy az már szinte felháborító. A legnagyobb szégyenfolt pedig Jared Leto, aki producerként és a film lelkes támogatójaként is meglehetősen fásultnak tűnik, mintha nem is érdekelné, hogy mivé lett a projekt.
A mellékszereplők mind vázlatosak, nagyon sajnálom, hogy Gillian Anderson például erre a förtelmes filmre igent mondott, de hasonlóképpen érthetetlen, hogy a Past Livesban remeklő Greta Lee mégis hogy a fenébe került ide. Tisztán látszik, hogy
Csak arra vágytam, bárcsak a karakterek egy szót sem szóltak volna, mert a film dialógusai annyira kínzóak, hogy aki nem tudja teljesen, vagy legalábbis 99%-osan kiiktatni az agyát a mozi élmény során, annak valódi szenvedést okoznak.
Papírmasé a Tron: Ares, abból a fajtából, ami tényleg elsüllyed a vízen, mert nem elég, hogy a high-tech motorok nem működnek a valódi világban izgalomfaktorként, az üldözős, látványosnak és adrenalindúsnak szánt jelenetsorok ugyancsak elhasalnak végeredményben. Pedig lehetett volna ezzel alkotni, jó kis káoszt hozni, és a mesterséges intelligencia fizikai, megfogható veszélyeire felhívni a figyelmet. Elvégre ez lenne a tudományos-fantasztikum ki nem mondott feladata, hogy előrejelezzen, fiktív eszközökkel riasztó tanmeseként szolgáljon. A Tron: Ares viszont csak egy mese, habbal, amelyben százezredik alkalommal is meg kell néznünk a zsáner elcsépelt kliséjét, azaz Jared Letót, ahogy egy vörösen izzó motorral megcsinálja az Akira-driftet.
A Tron: Ares emlékeztetőnek remek, arról, hogy élő-lélegző készítők és színészek is tudnak olyat csinálni, ami abszolút lelketlen és üres. Nem is emlékeztető ez, hanem figyelmeztetés, hiszen akadnak már, akik a mesterséges intelligenciára bíznának filmeket. Ha Hollywood ilyen lentre tette a mércét, vajon a ChatGPT-nek sikerül majd megugrania? Kötve hiszem, pár év múlva lehet, hogy vissza fogjuk sírni a Tron 3-at, mondván régen minden jobb volt, még ezek a Disney tartalomgyárának szalagairól érkező blockbuster-fércmunkák is.
