Fejlesztettek egy olyan innovatív gondolatolvasót, amely jelszóval védi a felhasználók titkait.
Egyre inkább a küszöbön állunk olyan agyi implantátumok megjelenésének, amelyek képesek szó szerint dekódolni az emberi gondolatokat. Ezek a technológiák az agysejtek aktivitásmintázatait elemzik, és így képesek értelmezni a belső beszédet – azt a "hangot", amely a gondolatainkat formálja a fejünkben. Az utóbbi években az agy-számítógép interfészek fejlődése olyan robbanásszerűen halad előre, hogy a szakértők már komoly aggályokat fogalmaztak meg a kiberbiztonságukkal kapcsolatban. A kockázatok növekedésével nő a veszélye annak, hogy egy hacker képes lehet hozzáférni ezekhez az eszközökhöz, így behatolva az emberi elmébe és felfedve olyan gondolatokat, amelyeket az érintett soha nem kívánt volna nyilvánosságra hozni.
A Stanford Egyetem agykutatói ezért a most publikált eszközüket jelszóvédelemmel látták el. Persze, egy gondolatolvasó interfésznél nem lehet billentyűzetet használni a jelszó bevitelére (hiszen a jövőben ezeket a berendezéseket főként bénult emberek használhatják, akik talán sem beszélni, sem gépelni nem tudnak, és még az ujjlenyomatukkal sem képesek igazolni magukat). Ezért a kutatók azt találták ki, hogy az eszköz gondolatolvasása beindításához az embernek először a jelszóra kell gondolnia. Ezt (is) érzékeli az eszköz, és innen tudja, hogy ezután értelmezheti a belső beszédet.
Az implantátum szinte valós időben képes dekódolni a gondolatokat, elérve a 74%-os pontosságot. Ezt az innovatív eszközt az agy nyakszirti lebenyébe helyezik el, egy olyan területre, amely kulcsszerepet játszik a nyelvhasználatban és a beszédképzésben. A kutatás első lépésében mikroelektródákat helyeztek el négy önkéntes agyának különböző részein. Bár az alanyok nem tudtak beszélni, arra kérték őket, hogy próbálják meg kiejteni bizonyos szavakat. E folyamat során rögzítették az agyi aktivitásaikat, majd a felvételeket egy mesterséges intelligencián alapuló algoritmus segítségével elemezték, hogy azonosítsák a kimondott fonémákhoz tartozó agyi jeleket.
Az egyik kísérletben az alanyoknak a számítógép képernyőjén megjelenő négyzeteket kellett megszámolniuk. A rendszer néhány esetben képes volt dekódolni a számokat, ahogy az alanyok magukban számolták az ábrákat. A számok neveit nem akarták kimondani, hanem spontán belső beszédként jelentkeztek az agyukban, miközben egy matematikai műveletet végeztek. Ez az eredmény arra utal, hogy az implantátum nemcsak az akaratlagosan "kimondott" gondolatokat képes értelmezni, de a spontán szavakat is. Ez a képessége biztonsági kockázatokat rejt magában, hiszen előfordulhat, hogy az embernek véletlenül valamilyen titok jut eszébe, ami ily módon "kiszivároghat" az agyából. Ennek kivédésére építették a rendszerbe a jelszóvédelmet. A jelszót a rendszer 98 százalékos sikerességgel ismerte fel.
