Itt az idő, hogy megérkezzenek a hóvirágok!

Húha, egyelőre nem vagyok biztos benne, hogyan fogok belemerülni az idei kertészkedési szezonba. Talán, ha végre beköszönt az igazán szép idő, az majd felébreszti a kedvemet. A téli lustálkodás után pedig nem ártana egy kis fizikai aktivitás is. Jelenleg azonban nem érzem magam annyira fittnek, hogy nekivágjak a szabadban való tevékenykedésnek.

Tegnap ugyan kinn voltam, sütött a nap is, jó idő volt és megmetszettem a birsalmát, de nem volt túl nagy kedvem hozzá. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a metszés és permetezés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont mindig ezekkel kell kezdeni a szezont...

Ennek következtében a kertben még nagyobb káosz alakult ki. Eddig is kaotikus volt a látvány, de most a szétszórt ágak csak tovább fokozzák a rendetlenséget. Valószínűleg előbb-utóbb el kellene kezdeni összeszedni a hulladékot, hogy aztán aprításra is sor kerülhessen...

Leszedtem és a fa körül össze is szedtem a sok moníliás összeszáradt gyümölcsöt, bedobáltam a kukába őket és majd valamelyik nap meg fogom permetezni a fát (lemosóval), amikor elmúlik az esőveszély.

A másik, hogy a borzaskata mindenütt nagyon szétszórta a magját és olyan töményen, sűrűn nőtt ki, hogy visszafogja pl. a krókuszokat is. Ki se tudom rendesen szedni, hogy a krókuszok ne sérüljenek. Többé nem hagyom, hogy szétszórja a magjait, pedig olyan szép a magtokja.

A TEMU-ról beszerzett kis ásó eszköz végül igazi meglepetést okozott! Éles pengéjével könnyedén vágtam át a borzaskaták tucatjait, ráadásul ügyesen sikerült elkerülnöm a krókuszokat is. Egészen sokat sikerült kiszednem, és amikor végre beköszönt a melegebb idő, még tervezek egy újabb ritkítást. A krókuszokkal kapcsolatban pedig az a tervem, hogy az elvirágzás után néhányat felszedek — nem mindet, de sok közülük sajnos rossz helyen nőtt.

Tegnap gondosan rendbe tettem a bújó krókuszok körüli részt is, eltávolítottam a kora tavaszi gyomokat, de az alapkérdést nem akartam megváltoztatni: mindent ott hagytam, hogy a talaj újra visszanyerje természetes egyensúlyát.

Lassan megérkeznek a hóvirágok is, és én óvatosan mérlegelem, hogy összeszedjem-e a magnólia leveleit. Tavaly ősszel a legszebb darabokat hátra, a kis fenyő köré és a cserjés részre hordoztam, de néhányat meghagytam a fa alatt, hogy kicsit védje a környező növényeket. Most azon tűnődöm, talán érdemes lenne így hagynom őket, hiszen az a terület nehezen humuszosodik. A hagymások miatt eddig mindig összegyűjtöttem a faleveleket, de idén úgy döntöttem, hogy megfigyelem, mi történik, ha a levelek maradnak, és természetes módon bomlanak el. Kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz ez a növények fejlődésére.

Nálam még csak ennyire bontogatta szirmait a hóvirág, de már ez is igazi csoda.

Az előkertben a hőmérséklet kedvezőbben alakul, így ott némileg tágasabbnak is tűnik a tér.

Ezek a virágok a magnólia árnyékában bújnak meg, de fellelhetők az orbáncfű cserje takarásában és a szárnyas kecskerágó alatt is, mindegyik hasonló méretű.

A SziszaÚr elfoglalta a Nyenyerének készített dobozt is, kinn is töltötte az előző és az elmúlt éjszakát, nem volt hajlandó bemenni, Nyenyere benn alszik a paplankáján az alagsorban.

Szerintem 'Möszijő Örkuli', ha tudna osztódni, akkor az összes dobozban egyszerre feküdne. Ezt csinálta Elzával is, amikor Elza még kinn lakott. Mindenhonnan kiszorította. :))))