Két hét, két macska és Baszkföld varázslatos csodái - Így éltem át a petsitterkedés kalandját Bilbaóban.

Január második felében Bilbaóban, Baszkföld szívében, ideiglenes gazdája lettem két öreg macskának, Otisnak és Oshónak. Ez volt a negyedik állomásom petsitting kalandjaim során, a svájci Chardonne, a katalán L'Arboçar és Berlin után – és kétségtelenül a legemlékezetesebb. Itt éltem át életem első szörfóráját, és a 12-13 fokos óceán hűvös hullámaiban való boldog beborulások adtak különleges élményeket. De vajon mit kínál Baszkföld, ami túlmutat a megszokott útikönyvekban található látnivalókon? Ezt a kérdést Ihász Nóra világítja meg.

Baszkföld messze híres gasztronómiai fellegvár, de természeti és épített környezete, kulturális öröksége, múzeumai, valamint a helyiek vendégszeretete is rengeteg látogatót vonz. Szerencsés vagyok, hiszen már a gép landolása ízelítőt adott a hely szépségéből: épp az aranyóra idején ereszkedtünk a föld felé, narancsosra festve az ezernyi formát öltő sziklákat, amiket az Atlanti-óceán hullámai nyaldosnak.

2023 nyarán regisztráltam a Nomador nevű oldalra. Nehéz elfelejteni az első keresgélés izgalmát - ami azóta is kitart. A platform kisállat- és háztulajdonosokat kapcsol össze, hogy mindkét fél számára előnyös helyzetek szülessenek. Petsitterként pénztárcabarát módon (a szállásdíjat megúszva) utazhatunk. Gazdaként pedig nem kell költeni macska- vagy kutyahotelekre.

Az anyagi szempont lényeges, de arról se feledkezzünk meg, hogy ha petsitterként utazunk, más szempontból is rácsodálkozhatunk a helyi kultúrára és a mindennapokra! A kisállat gazdájának otthona ugyanis lenyomata mindezeknek: képei, könyvei, konyhája, lakásának apró részletei árulkodnak az ottani szokásokról.

A "steril" hotel helyett a mindennapi élet valódi pillanatait tapasztaljuk meg: a hűtőszekrényben sorakozó, olívabogyóval teli üvegek, a szomszédok zaja, és a futártól érkezett csomagok izgalma mind egy élénkebb, autentikusabb képet festenek.

Így hát, petsitterként, két hétre Bilbaóba vetődtem, ahol Otisra és Oshora vigyázva egy igazán felejthetetlen élményben volt részem a város felfedezése során.

Először esti fényekben láttam Bilbao belvárosát. És a Guggenheim Múzeum ezüstös, monumentális épületét, kültéri alkotásait: Louise Bourgeois anyaságot szimbolizáló Mamanját, ami egy óriáspók, és át lehet sétálni alatta, és Jeff Koons szobrát, a Puppy-t, amely egy virágokból megformált, hatalmas kölyökkutya. Ezek az esti rácsodálkozások tökéletes előjátékai a Guggenheim későbbi megtekintésének.

A múzeum 1997-ben nyitotta meg kapuit, és jelentős szerepet játszott Bilbao újjáéledésében. Otis és Osho gazdája is gyakran emlegette, hogy a régi és az új Bilbao közötti különbség szinte olyan, mint a nappal és az éjszaka.

Míg régebben az ipari tevékenység dominálta a városképet, az utóbbi évtizedek során a település kulturális és turisztikai szempontból is lenyűgözőbbé, tisztábbá és élhetőbbé vált.

A Guggenheim Múzeumban a legtöbb időt Hilma af Klint svéd festő absztrakt képei előtt töltöttem. 1915-ös The Dove-sorozata - a béke törékenységét és örök reményét szimbolizálva - nehezen hagyott továbbmenni. Az előző, berlini petsitting utazás során megismert barátomra gondoltam, aki 10 éve nem látta Szíriában élő családját.

Bilbaóban és megkockáztatom, hogy egész Baszkföldön lehetetlen rosszat enni. A friss alapanyagok, a főzés és az étkezés öröme, a társaságban eltöltött idő, a tisztelet, amellyel az étel és egymás felé fordulnak mind extra fűszereit adják a finom, jó minőségű, sőt, pénztárcabarát ételeknek.

Amit mindenképpen érdemes felfedezni Bilbaóban, az a varázslatos piac, a La Ribera, amely a festői folyóparton helyezkedik el. Emellett ne hagyd ki a pintxo bárokat sem, melyek közül az óváros szívében, a Plaza Nueván találhatunk igazán ínycsiklandó helyeket. Ha valóban különleges gasztronómiai élményre vágyunk, érdemes ellátogatni egy Michelin-csillagos étterembe is. Baszkföld híres arról, hogy itt figyelemre méltóan sok Michelin Guide-ban szereplő étterem található, így egy kis kutakodással felejthetetlen kulináris kalandokban lehet részünk, mint például az Al Margen, amely a San Antón híd lábánál bújik meg.

Az ikonikus pintxo bárok (a pintxo falatkát jelent) pultján pil-pil szósszal borított tőkehalfilék, sonkás, csirkés, tintahalas kenyérkék, krokettfélék sorakoznak. Ha a Plaza Nueva környékén tekergünk, a Gure Toki bár díjnyertes Idiazabal sajt alapú pintxóját érdemes megkóstolni (ez a legnépszerűbb helyi sajt, ebből főznek sajtlevest, amit fürjtojással és gombával, kis tálkákban tálalnak fel).

Ne feledkezzünk meg a hagymás-burgonyás tortilláról sem, amely a baszk konyha egyik igazi ékköve. A tökéletes tortilla titka abban rejlik, hogy a közepe lágy és krémes legyen, míg a hagyma édes íze harmonikusan kiegészíti a burgonya pirult, mégis puhán omlós textúráját. Bár elsőre egyszerűnek tűnik, állítólag a sikeres elkészítéshez igazi mesterségbeli tudás szükséges.

Bilbao vonzáskörzetében (akár a helyi metróval elérhetően) rengeteg látnivaló érhető el. Ilyen például Getxo és az ott magasodó Vizcaya-híd, ami forradalmi építménynek számított 1893-as átadásakor. Ez a legidősebb függőhíd a világon, és 2006-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

Hatvanegy méter magas tornyai érdekes látványt nyújtanak, és a Getxo felőli oldal tökéletes kiindulópont lehet egy óceánparti, hosszú sétához.

Töltsük fel energiaraktárainkat egy csodálatos panorámás helyszínen, mint amilyen a Txomin Taberna és a Bar Arrantzale kereszteződése. Itt nemcsak a lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhetünk, hanem meg is kóstolhatjuk a híres baszk sajttortát, amely igazi ínycsiklandó élményt nyújt!

Bilbaóból számos izgalmas egynapos kirándulásra van lehetőség. Érdemes felfedezni San Sebastiánt (Donostia) és Gernikát, hiszen mindkét hely különleges élményeket kínál.

Előbbit főként a gasztrohedonisták választják. Én ott is a piacra (a Mercado de La Bretxára) voksoltam, hogy összeválogassak némi marinált olívabogyót, ibériai sonkát, birsalmasajtot és kenyeret, majd így piknikeztem az eső mosta Gipuzkoa téren.

Következett a második felvonás az óceánparti sétán, amelyet mindenképpen érdemes legalább a Miramar-kastélyig eljutni. Ha az időjárás nem kedvez, és eső vagy szél nehezíti a programot, itt is található megoldás: míg Bilbaónak az Azkuna Zentroa jelenti a kulturális felüdülést, addig San Sebastiánban a Tabakalera áll a látogatók rendelkezésére. Ez a korábbi dohánygyárépület ma már egy pezsgő kulturális központként működik.

Gernika, a maga körülbelül 17 ezer fős lakosságával, egy viszonylag kis város, de jelentősége számos szempontból figyelemre méltó. Itt található Baszkföld parlamentje, amely a baszk kultúra és politika középpontja. Ezen kívül a város híres tölgyfáját is érdemes megemlíteni, amely a baszk nép szimbólumaként szolgál. Ez a tölgyfa, amely a 18. század elejéről származik, már sok viszontagságot átvészelt, mégis kitartóan áll. A parlament mellett a 2015-ben ültetett új tölgy is felfedezésre vár, ahogyan az épület belső terére is érdemes egy pillantást vetni. Gernika tehát nem csupán egy kis város, hanem a baszk identitás szívében található helyszín.

Gernika neve sokak számára ismerősen csenghet Pablo Picasso azonos című festménye, a Guernica révén. Ez a város 1937-ben, a spanyol polgárháború viharos időszakában német és olasz bombázók célkeresztjébe került. Érdekesség, hogy a városban jelenleg csak a festmény másolata látható, ám a helyiek elmondása szerint folyamatosan azon dolgoznak, hogy a híres mű végre visszakerüljön Madridból az eredeti helyére.

Gernika varázslatos hely, ahol a régi tölgyfák és a Picasso-másolat egyedülálló atmoszférát teremtenek. A hétfői piac különösen vonzó, hiszen nem csupán helyi termékek sokaságát kínálja, hanem egy érdekes hagyomány is kötődik hozzá. A közismert mondás szerint: "lunes gernikes, kolperik ez", ami annyit jelent, hogy hétfőn a piac után inkább pihenjünk, mintsem hogy fáradtságot vegyünk a mindennapi teendőkbe. Érdemes tehát felfedezni ezt a különleges várost, ahol a múlt és a jelen harmonikusan egyesül.

A kéthétnyi petsitting-kalandot gyakran kísérte viharos szél, így a tervem, hogy életemben először szörfözni fogok, egészen az utolsó napig ingatag lábakon állt. Ám reggelre a szél végre lenyugodott, és a napsugarak bátran előtűntek a felhők mögül. Az Atlanti-óceán, pontosabban a Kantábriai-tenger 12-13 fokos hőmérséklete már nem tűnt elrettentőnek…

Baszkföld partjai igazi szörfparadicsomként vonzzák a vízi sportok szerelmeseit! A Bilbaóból könnyedén elérhető Sopelana városkáját választottam, ahol már a szezonon kívül is átjárta a levegőt a szörfözés varázsa. Ez a barátságos kis település hosszú, homokos strandjaival és a szörfözés minden egyes pillanatával mélyen bevésődött a szívembe, gazdagítva a legszebb emlékeim tárházát.

Bármikor azt mondtam, hogy nem tudom megcsinálni, Koldo biztatott, lelkesített és emlékeztetett: azért vagyunk itt, hogy élvezzük a tengert, nincsenek elvárások! Mielőtt ráfeküdtem volna a deszkára, megfigyeltem mindent, ami körülettem volt: a színeket, a sós ízt, a karcos-messzi sziklákat és a fénytöréseket a vízfodrok tetején. Ezzel a fókusszal máris jobban ment minden, és persze az a nevetés is segített, ami az oktatóm megjegyzését követte: "42 év alatt még senki sem kért tőlem hajszárítót!"

Az óra letelte után egy közeli kis bárban, ahol a tortillát és a kávét szorongatva álltam a hősugárzó melegénél, végre megoldást találtam erre a problémára.