Kevesen vannak tisztában azzal, hogy az Astoria szívében egy 120 éves múltra visszatekintő klinika működik.

Az év, amely tele volt merényletkísérletekkel, kormányok megbukásaival, félszáz választás lebonyolításával, háborúk zűrzavaraival és emberek szenvedéseivel.

Pár lépésre az Astoriától, a Múzeum körút 5. szám alatt van egy kis üzlet. Vagy műhely. Vagy még inkább a kettő együtt. Egy kicsit olyan, mint Vianne Rocher csokiboltja. Meghitt, otthonos, hívogató, befogadó. És még a tulajdonos Barta Judit is emlékeztet egy kicsit Juliette Binoche-ra. A habitusa mindenképp, a kedvessége, a magával ragadó egyénisége.

Egyedülálló élményben lehet részünk, hiszen a város, sőt, az egész ország egyetlen Babaklinikáján járunk. A valódi retró hangulat varázsa körülölel bennünket, ahol a régi idők emlékeit őrző, de a modern kor elvárásainak megfelelően motorral felszerelt Singer varrógép hívogat minket egy időutazásra.

Fedezzük fel együtt a világ csodáit!

A történet egy évszázad és húsz év távlatából bontakozik ki. Egy fuvaros, akinek élete monotonitásába némi színt hozott a város forgataga, egy szemet gyönyörködtető fiatal lányra lett figyelmes, aki éppen hímzett. A lány mosolya és bája elbűvölte, s bátorságot merítve, megkérte a kezét. Ez a lány nem más volt, mint Barta Judit nagymamájának unokatestvére, aki az esküvő után belevágott a játékbabák készítésébe. S hogy mesterségét tökélyre fejlessze, a céhlegények nyomdokaiban járva, Párizsba is elmerészkedett, hogy felfedezze a hímzés és a babakészítés rejtelmeit.

Hazatérve üzletet nyitott nem messze a Babaklinika jelenlegi helyétől, a Károly körúton. És a mesterség nemzedékről nemzedékre öröklődött, mindig a család hölgytagjai vezették a vállalkozást. Barta Judit édesanyja, Berényi Zsuzsa volt a második generáció, Judit a harmadik.

A háború után még a régi, Károly körúti üzletben kezdte újra a babajavítást a család, mígnem 1947-ben oly sok sorstársával együtt az üzletet államosították, és átalakították babajavító szövetkezetté.

A vállalkozókedv azonban olyan, mint a korcsolyázni vagy biciklizni tudás. Sohasem felejti el az ember, a szenvedély előbb-utóbb a felszínre tör. Így aztán a nagymama, az alapító hölgy unokatestvére 1957-ben kibérelte a Múzeum körút 5. szám alatti helyiséget, és kisiparosként vitte tovább a Babaklinikát. Berényi Zsuzsa, Judit édesanyja 1982-ben vette át az üzletet, majd Judit is belépett a vállalkozásba (és az üzletbe) 1989-ben. Néhány évig a család három generációja dolgozott egy időben, egymást segítve a picinyke üzlethelyiségben.

A kis bolt szinte megfagyott az időben, egészen 2013-ig, amikor is az ötvenes évek hangulata még mindig érezhető volt. Az öreg pult, amely több mint ötven éven át állt itt, mintha egy régmúlt kor emlékét őrizte volna, akárcsak a százéves Singer varrógép, amely a történelem e patinás őrzőjeként szolgált. Ezek a tárgyak nem csupán eszközök voltak, hanem egy dicsőséges múlt tanúi, amelyek a régi idők varázsát idézték fel minden látogatóban.

2013-ban Berényi Zsuzsa elvesztése mélyen megviselte Juditot, hiszen édesanyja távozása hirtelen és fájdalmas volt. E fájdalom hatására Judit újraértelmezte a miniatűr vállalkozását, és egy teljesen új irányt választott. Az egyetlen régi emlék, amelyet megőrzött, az ősrégi Singer varrógép volt, amely a múltat idézte. Minden más berendezést kicserélt, színek és hangulatok kavalkádjával töltötte meg a Babaklinikát, így teremtve meg egy varázslatos új világot, ahol az emlékek és az újdonságok harmonikusan találkoznak.

Judit, ahogy az Indexnek mesélte, folyamatosan bővíti tudását és fejleszti képességeit, hiszen a modern, sírni és járni is képes elemes babák javításra szorulnak, és ő már képes ezeket helyrehozni. A polcokon szebbnél szebb Götz babák sorakoznak, amelyek valóban a babák Ferrarijainak számítanak, korszerű új anyagokból vagy műanyagból készült testtel, hosszú, fésülhető hajjal és csodás ruhákba öltöztetve.

Judit figyelmet fordított a költségtudatos vásárlókra is, ezért kialakította a kosarat, amely a babaklinika "turkálóját" rejti. Itt régi, ám felújított játékbabák várják új gazdájukat, életre keltve a szinte muzeális darabokat. A hatalmas komód pedig tele van gyönyörű ruhákkal, amelyből a kis vásárlók kedvükre válogathatnak, hogy felöltöztethessék a választott babáikat.

A Babaklinika folyamatosan szélesíti portfólióját, így kerültek be a macik is az üzletbe. Az 50-60 éves, szalmával kitömött maciktól kezdve a modern, mosható, elemes mackókig Judit minden kis játékmedvét megjavít. Helyreállítják a szőrös kedvencek eredeti alakját, új macifület, maciszemet, macitappancsot kapnak, sőt, még új macihangot is a kis kedvencek.

Az üzlet titkos "trezorjában" rejtőznek a lenyűgöző porcelánfejű babák, melyek valódi kincsek a gyűjtők számára. Judit, mint a gyűjtemény őrzője, különös figyelemmel tartja őket a visszatérő vásárlói számára. Amikor szükség van rá, készséggel pótolja a hiányzó karokat, szemet vagy hajat, hogy ezek az antik szépségek újra teljesek legyenek, és megőrizhessék varázsukat.

Az üzlet látványa a kívülállónak kissé hátborzongató benyomást kelt; a polcokon sorakozó babafejek és a zsákszámra felhalmozott babakéz- és lábgyűjtemény igencsak különös atmoszférát teremt. Nem meglepő, hogy a filmtörténetben számos horrorfilm is fellelhető, amelyek játékbabákkal játszanak a félelem és a borzalom kibővített határvonalain.

Lecsukódó szemek, brumihang, igazi hajból készült paróka, kaucsuk lábak, kezek, fejek, az embernek már-már bevillan a régi mondóka: "Lédererné, mi van a kosárba'?"

De hát ez csupán a képzelet játékos szeszélye; itt semmi félelmetes nincsen, csak az gondolkodik negatívan, aki hajlamos a sötét gondolatokra.

Ezek a gondolatok járnak a riporter fejében, miközben odakint zúg a Múzeum körút csúcsforgalma, eldübörög egy-egy 9-es busz, elzakatol a 47-es vagy a 49-es villamos, a talpunk alatt remegteti a földet a 2-es metró. A város legforgalmasabb csomópontján merülünk el a múlt feneketlen mélységeibe.

"Karácsonykor többen jönnek - mondja Judit, amikor arról kérdezem, mekkora forgalmat bonyolít le. - De általában napi öt-hat babát hoznak be a műhelybe, vidékről is jönnek, hiszen mi vagyunk az ország egyetlen babaklinikája. Most január közepén vagyunk, ez egy csendes időszak, nyugodtan tudunk beszélgetni."

Amikor naponta két-három, esetleg négy kisbaba érkezik, vendéglátónk már örömmel fogadja őket. Ha viszont tíz baba jön javításra, az már igazi bravúr, mondja Judit.

Judit egy igazi sokoldalú tehetség, aki minden feladatot magára vállal. Ő fogadja a vevőket, varr, javít, és kreatívan alakítja át a munkáit. Vállalkozása egy autentikus "one woman show", ahol minden részlet az ő keze nyomát viseli.

"Bele fog férni, meg fogom oldani, miután a zsúfoltabb napokat a nyugodtabb, pihentetőbb időszakok váltják - magyarázza. - Ezzel a két varrógéppel dolgozom: az egyik az ősrégi Singer, de leginkább a kézimunka vonz, így javarészt kézzel varrok."

Judit különleges, kézzel készített babákat kínál, amelyek között vadonatúj és felújított darabok egyaránt megtalálhatók.

"Az ott a Lencsike baba, a nagy szemű szépség, ami teljesen saját készítésű – ezt tudjuk jól. És ott vannak azok a színes, tarkabarka darabok is. Sajnos, elég kevés babát tudok eladni. Úgy tűnik, a mai kislányok már nem igazán érdeklődnek a babázás iránt."

Valóban, a babázás nem egy könnyű tevékenység. Megköveteli, hogy leüljünk, időt szánjunk rá, és teljes figyelmünket rá összpontosítsuk. Ez nem hasonlítható a számítógép vagy a mobiltelefon használatához, ahol csak pár gombnyomásra van szükség. A babázás valójában egy szerepjáték, ahol a gyerekek kifejezhetik kreativitásukat és érzelmeiket. Judit úgy véli, hogy a kislányoknak érdemes lenne többet foglalkozniuk ezzel a tevékenységgel, vagy akár elsőként kipróbálniuk azt.

Judit körbemutat.

Itt vannak a kétezres évek különleges, anyagtestű, kerámiafejű babái. Amikor megérkeznek hozzám, gyakran elég megviselt állapotban találom őket. De nem bánom, szívesen ápolom őket: megmosom a hajukat, és gondosan javítom meg a ruháikat, hogy újra ragyogjanak!

Judit rendszerint egész gyűjteményeket szokott megkapni ajándékba.

"Régen számos csodás babákból álló gyűjtemény született, de aztán a tulajdonosuk elhunyt, és a maiak már nem igénylik ezeket a kincseket. Így hát nekem adják át a megörökölt kollekciót." - meséli.

Nos, mi a helyzet napjaink ikonikus alakjával, a Barbie-val, aki nemcsak a játékvilágban, hanem a kultúrában is hősies szerepet játszik?

"Nem nagyon foglalkozom Barbie babákkal, javításra hoznak be egy-kettőt - mondja Judit. - Nem szeretem a Barbie babát. Nagyon szépek, de én magamtól nem árultam sohasem Barbie-t. A baba az legyen baba. A baba legyen pufók, hurkás, mozgó szemű, de ne legyen tökéletes, mint a Barbie. Egy baba ne legyen testképzavaros. Ne akarjunk Barbie-ra hasonlítani, mert mi, nők, nem olyanok vagyunk. És a babák sem..."

Hát igen, a Babaklinika nem éppen a Barbie álmok földje... Barbieland nem itt található, Margot Robbie valószínűleg csalódottan lépne ki az ajtón. De vajon mennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy babát újjá varázsoljunk, és visszaállítsuk az egészségét?

A javítások sokfélesége széles spektrumot ölel fel. Gyakori hiba, hogy egy anyagtestű babához nyúlnak, amelynek végtagjai gumiból készültek, és én varrok neki egy különleges anyagtestet. Ezek a babák nem szalmával vannak kitömve, hanem puha vattával vagy szivaccsal, ami kényelmesebbé teszi őket. Előfordul, hogy a baba mozgószeme meghibásodik, de én nem csak egyszerűen javítom, hanem kicserélem azt. Németországból szerzem be a babaszemeket, mivel ott található a híres babagyár. Jelenleg kék és barna szemek érhetők el, annak ellenére, hogy ötven évvel ezelőtt még zöld babaszemek is léteztek. Amikor szükség van rá, kiszedem a régi szemeket, és helyettük újakat ültetek be.

A fűzött hajú babák műanyag frizurákkal rendelkeznek, amelyeket igyekszem szépen rendbe tenni. Megfogom a hajukat, és aprólékosan megfodrászkodom. Először alaposan megmosom, majd balzsamozom, hogy lágy és könnyen kezelhető legyen. Kifésülöm, és végül behajcsavarom, hogy formás legyen. Az antik babák esetében ragasztott hajjal dolgozom, míg a modern darabok fűzött hajjal büszkélkednek. Érdemes megjegyezni, hogy az emberi hajból parókát tudok készíteni, viszont az emberi hajat nem lehet fűzni.

Egy új babatest megalkotása körülbelül másfél-két órát vesz igénybe, ha mindent figyelembe veszünk. A szemezés gyorsabban megy, de ez attól is függ, mennyire vagyunk már belejöttünk. Általában ez fél órát jelent. A haj formázása viszont egy sokkal időigényesebb feladat, hiszen három-négy napot is igényel, mivel az aprólékos munka elengedhetetlen. A babahaj ugyanis három-négy napig balzsamban pihen a babafejjel együtt, és csak ezt követően állhatunk neki kifésülni. A ruhák elkészítése pedig körülbelül két-három órát vesz igénybe.

Természetesen Judit mackókkal is foglalkozik. Minden egyes maci hat fő részből tevődik össze: a testből, a fejből és a négy végtagból. Az összeszerelés folyamata körülbelül öt-hat órát vesz igénybe.

"Egy nap, egy maci. Azon a napon csak egy macival foglalkozom. Tappancsolom, szemet, új fület adok neki... A mackónak sötétbarna a szeme, de ma már vannak világosbarna szemű macik is" - mondja Judit.

Judit az édesanyja szárnyai alatt sajátította el mesterségét, ahogy ő fogalmaz, a babák világával együtt nőtt és fejlődött. Amikor rákérdezek, hogy mindig is babák javításával foglalkozott-e, csak megrázza a fejét, jelezve, hogy az útja nem volt mindig egyenes.

"Nem, a külkereskedelem volt a tanulmányi területem, de csupán rövid ideig dolgoztam a választott pályámban. A babák varázsa teljesen elbűvölt. A családi tanács úgy határozott, hogy csatlakozom a klinikához, miután a nagymamám súlyosan megbetegedett. Beléptem, és egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttem."

Juditnak két kislány unokája van, akik szenvedélyesen imádnak babázni. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a jövő biztosított, hiszen a lányok rendszeresen betérnek az üzletébe. Judit szívből örülne, ha unokái továbbvinnék a mesterséget, mielőtt az teljesen eltűnne. Jelenleg ugyanis az egész országban nem található más babajavító, így Judit az utolsó mohikán ebben a különleges szakmában.

Sokan szeretnek bejönni, leülnek, nézelődnek, beszélgetnek, szimplán csak eltöltik itt az időt.

Ahogy telik az idő, észrevétlenül lépnek be az időgép kapuján…