Fedezd fel a púposkabócák lenyűgöző formavilágának titkait! A National Geographic legújabb kutatásai révén kiderült, hogy e különleges rovarok nem csupán szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, hanem a természet ökoszisztémájában is jelentős szerepet já

A púposkabócák rendkívüli szerkezeteket, nyúlványokat hordanak a hátukon, ezek feladatára sikerült fényt deríteni.

A púposkabócák hazánkban csupán két őshonos és egy behurcolt fajjal képviseltetik magukat: a szarvaskabócával, a púpos kabócával és a bivalykabócával. Ezzel szemben a trópusokon rendkívüli sokféleséget és gazdagságot mutatnak fel, ahol számos faj él együtt. Érdekes megfigyelni, hogy a háti oldalukkal különleges nyúlványokat viselő ezek az állatok, ahogyan egy nemrégiben a PNAS folyóiratban közölt tanulmány is rávilágított, valószínűleg e szerkezeteket alkalmazzák ragadozóik azonosításához.

A púposkabócák (Membracidae család) kis termetű, ám annál izgalmasabb küllemű, jórészt a melegebb égövben élő állatkák. Az előtoruk hátlemezéből kinőtt szerkezeteik teszik őket igazán egyedivé, azonban eddig nem volt teljes képünk arról, mi célt is szolgálnak ezek a kinövések. A friss kutatásban azt vizsgálták meg, miféle szerepük lehet ezeknek fura szarvaknak, sisakoknak az elektromos tér érzékelésében?

Több ízeltlábú faj esetében már bizonyították, hogy képesek észlelni a környezetükben zajló elektromos térváltozásokat, és ezekből értékes információkat nyernek. Míg a vízi élőlényeknél régóta ismert, hogy az elektromos tér érzékelése kulcsszerepet játszik a túlélésükben, a szárazföldi állatok elektromos érzékelésének kutatása még csak most kezdődik, és rengeteg izgalmas felfedezés vár ránk.

Ennek főként az az oka, hogy a levegő mintegy tízszer gyengébben vezeti az elektromosságot, mint a víz, ezért sokáig nem tűnt nyilvánvalónak, hogy a szárazföldi állatok számára ez a fajta érzékelés jelentőséggel bírhat. Ma már tudjuk, hogy számos rovarfaj, például a méhek, legyek, hernyók és pókok is képesek érzékelni a statikus elektromos mezőket - még a leggyengébb jeleket is képesek észlelni, mivel nem közvetlen vezetés formájában, hanem a levegőn keresztül ható térként érzékelik azokat.

Az elektromos tér hatására a rovarok testén található különleges, saját töltéssel bíró érzőszőrök finom elmozdulásokon mennek keresztül, amelyek ingerként eljutnak az állatok agyához. Ez a folyamat hasonlít ahhoz, ahogyan az ember a szél által keltett légmozgást érzékeli hajának rezdülésein keresztül. Jelenleg csak sejtéseink vannak arról, milyen információkat szűrnek le ezek a rovarok, de egyértelmű, hogy számos állat kihasználja az elektromos tér által kínált adatokat a környezetük jobb megértésére és a túlélés érdekében.

A kutatók legújabb tanulmányuk során 11 különböző púposkabóca-fajt és összesen 150 egyedüket vizsgálták, miközben figyelemmel kísérték a rájuk vadászó darazsakat, valamint a méheket is, amelyek a mézharmatukért cserébe védelmezik őket. Érdekes módon, a rovarok mindegyikén sikerült elektromos töltést mérniük, annak ellenére, hogy a vizsgálatokat párás, trópusi környezetben végezték. A párás levegő ismerten gyorsabban csökkenti az elektromos mezőket, beleértve a rovarok testén lévő töltéseket is.

Úgy tűnik, hogy a púposkabócák különös kinövései jelentős hatással vannak arra, miként oszlik el a testükön az elektromos tér. Mint tudjuk, a kiemelkedő, hegyes formák képesek felerősíteni a környezet elektromos mezőjét. Így a kabóca csúcsait afféle bio-villámhárítóként is felfoghatjuk, de itt nem a környezet elektromosságának levezetése, hanem annak fokozása a cél. Ez az erősítés lehetővé teszi, hogy minden más körülmény ellenére is érzékelni tudják az elektromos jeleket.

A kísérletek során igazolni is sikerült, hogy a púposkabócák észlelhetik az elektromosságot. Egy kis méretű elektródát közelítettek az állatokhoz bekapcsolt, illetve kikapcsolt állapotban is, és figyelték a kabócák viselkedését. A bekapcsolt állapotú elektróda közelségéből négyszer többen menekültek el, mint a kikapcsolt állapotú közelségéből - a kutatók szerint ez egyértelmű jele annak, hogy észlelték az elektromosságot.

A kutatók felfedték, hogyan reagálnak a púposkabócák érzőszőrei az elektromos tér ingadozásaira, például a repülő darázs szárnyainak mozgása által keltett változásokra. Ez a felfedezés bizonyítja, hogy az érzőszőrök elmozdulnak a keletkező elektromos tér hatására, ami azt jelenti, hogy a kabóca képes észlelni a közelgő darázs elektromos mezőjét. Érdekes módon, a kabóca kétféle érzőszőre valószínűleg arra szolgál, hogy megkülönböztesse a töltések polaritását, lehetővé téve ezzel, hogy meghatározza, egy darázs (mint potenciális fenyegetés) vagy egy méh (mint lehetséges szövetséges) közeledik-e.

A mért adatokra alapozva végzett számítógépes szimulációk egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a kiálló testrészekkel rendelkező kabócák sokkal messzebbről képesek észlelni a közeledő darazsakat vagy méheket, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyen kinövésekkel. Ez a tulajdonság jelentős előnyt biztosít számukra a túlélés szempontjából. Így megállapítható, hogy a púposkabócák különleges kiemelkedései nem csupán álcázási vagy védelmi funkciót töltenek be, hanem egy új, eddig fel nem fedezett érzékszervként is működnek.