Ókovács Szilveszter üdvözlő szavai Ajsa Lunának: Nagy szeretettel és izgalommal várom, hogy az Operaház színpadán találkozhassunk.

A hírekre a kormánysajtó, valamint számos kormányközeli médiaplatform is reagált: a Mandiner cikkének címe az "ennél nincs lejjebb" kifejezést használta, míg az atv.hu a "hamisan, cigivel a szájában kornyikálta a himnuszt" felütéssel érvelt. A közösségi médiában sokan felhívták a figyelmet arra, hogy Ajsa Luna (a vele készült videóinterjúnk itt megtekinthető) egy adott pillanatban még a nemzeti imádság szövegét is elfelejtette.

Ókovács Szilveszter a közösségi médiában reagált az esetre, és egyfajta nyílt levél formájában osztotta meg gondolatait a fiatal előadóval. Írásában így fogalmazott: "Ez a kis szakmai üzenet Önnek szól, de valójában azoknak is, akik védik az Ön produkcióját, és úgy tűnik, képesek tagadni a valóságot és a pedagógia lényegét."

Ókovács tanár véleménye szerint a produkció számos hiányossággal küzd. Az éneklés stílusa ingadozó és pontatlan, míg az előadásmód olyan mértékben eltér a megszokottól, hogy az már a vers és a dallam közvetítését is megnehezíti, sőt, szinte értelmetlenné válik.

Ha valaki nem tudja teljesen a Himnuszt, érdemes alaposan felkészülnie, mielőtt nekivág az eléneklésének. Az énekléshez elengedhetetlen a tudás és a gyakorlás is, hiszen nem mindenki viseli el a spontán improvizációt. A megfelelő hangmagasság kiválasztása is kulcsfontosságú – ha például egy nagy terccel lejjebb, Asz-dúrban kezdik, az kényelmesebb lehet, és remélhetőleg ez ma még releváns. Fontos megemlíteni, hogy a cigaretta jelenléte nem csupán véletlen dolog. Kérlek, ne állítsd, hogy nem volt cigi a szájában – az valódi cigaretta, nem CGI. Önnek és a rendezőnek is tudnia kellene, hogy Magyarországon, és sok más országban is, már legalább húsz éve törvény tiltja a cigarettázást a nyilvános előadások során. Ez nem csupán a tűzveszély miatt van így, amely szabadtéren talán nem annyira aggasztó. Más okok is vannak, amelyeket mindenki megérthet, de úgy tűnik, nem mindenki tud ezzel tisztában lenni.

Úgy folytatja: "Azt húszéves kora számlájára írom, hogy most tanulja meg: a közönségéhez nem úgy kerül közel, ha leül a színpad elejére Himnuszt énekelni, hanem ha kevésszámú, de nemzetünket összeabroncsozó pillanataink erejét megtartja, azt használja. (Megjegyzem, még más nemzetek himnuszánál sem ülünk le, nemhogy a sajátunké alatt.)"