Kovács Vilmos "Két perc egy koporsónál" című műve mélyen elgondolkodtató pillanatokat rögzít, amikor az élet és a halál határvonalán állunk. A történetben a csendes, mégis drámai légkörben két percnyi időt kapunk, hogy szembenézzünk a veszteséggel és az e

Bocsáss meg. Nem én tehetek róla,

Hogy a te üvegszemedbe mélyen belehasít, mint egy szikrázó villám, amely átszeli az éjszakát.

A karomon egy vörös-fekete karszalag díszeleg, míg az öltözékem is ezen színek harmóniáját tükrözi.

Két szín, mint a naplemente varázsa, egy fénysugár és egy árnyék tánca. Az egyik a tűzpiros szenvedély, a másik a hűvös kék nyugalom. Együtt alkotják a világ színpalettáját, ahol minden árnyalat egy új történetet mesél el. Az ellentétek harmóniája, amelyben a melegség és a hűvösség egyesül, ez a két szín mindig új élményeket és érzelmeket teremt.

Hogy a falióra szíve még mindig ver, az számomra különös ajándék.

rézszíve.

Sajnálom, hogy így érzel? Talán. Az emlékeink...

Idegen küszöbökön bolyong.

Felfedezi az elhagyott cselekedetek nyomait,

Mert ami a miénk, az sosem elég.

A falióra türelmesen formálja az időt, ahogy a másodpercek cseppenként megformálódnak.

Két ugrás az ablakon át, az üvegfalon keresztül.

a darázs legyet kerget.

Megfogja? Lehet, hogy igen.

Dőreség, de mintha csak mi lennénk,

Kik ott, a zöld üvegporondon, mint titkos árnyak táncolnak a fényben. Színes pillangók szárnya csillan meg a napfényben, miközben a világ zaja távoli morajlássá szelídül. Az üvegporond varázslatos színjátékot rejt, ahol minden mozdulat egy új történetet mesél el. A levegőben egyfajta varázslat lebeg, és a pillanatok örökkévalósága szőtt fonala feszül a térben. Kik ott, a zöld üvegporondon, a titkok őrzői, akik csak a bátornak mutatják meg az utat.

Formáljuk meg a világ állandó harmóniáját!

Ne félj. Én vagyok a gyengébb.

Fekszel, és a szemed tágra nyílt, tele döbbenettel.

a védelmet nyújtó fényes burkot öltött világ,

Melyeknek lágy rózsaszín árnyalatú nefelejcseik ragyognak a hajnal fényében, mint titkos álmok, amelyek a szív mélyén bontakoznak ki. E gyönyörű virágok halkan suttognak a természet nyelvén, emlékeztetve minket arra, hogy a szépség a legapróbb részletekben is ott rejlik.

Kifestetted a pajzsodat.

Nem ismerted az isteni többletet,

s örök álmodba merültél, ahol a csend uralkodik.

Sajnálom, hogy így éreznéd. Az írói lélek sokszor küzd a belső démonokkal, és az alkotás folyamatában könnyű elveszni. De ne feledd, hogy minden történetnek megvan a maga szépsége és értéke, még a nehéz pillanatokban is. Az írás egy különleges ajándék, amely képes átformálni a világot, és az érzéseinket szavakba önteni. Ha bármikor úgy érzed, hogy elakadtál, emlékezz arra, hogy a nehézségek is részei az alkotási folyamatnak, és minden új lap egy új lehetőség a felfedezésre.

A darázs fáradhatatlanul üldözi a legyet.

A falióra ütemesen ketyeg, mintha az idő minden másodpercét meg akarná örökíteni.

A kerekek az időt morzsolják.

Elmegyek.

Neked csupán tíz perc az út a temető kapujáig.

Nekem hazáig hosszú az út, körülbelül tizenkét percet vesz igénybe.