George Washington láthatatlan tintával rejtette el üzeneteit, ezzel is biztosítva, hogy titkos információi ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe.
A sikeres kémkedés mindig is megkövetelte a széleskörű ügynökhálózatok kiépítését, szoros személyes kapcsolatok ápolását, valamint a tudományos ismeretek mélyreható alkalmazását. Emellett elengedhetetlen volt a találékonyság és a bátorság is. Az amerikai függetlenségi háború idején sem volt ez másképp; a kémkedés művészete kulcsszerepet játszott a harcok során.
Titkosírással vagy kódokkal készült üzenetek, láthatatlan tinta, dezinformációs levelek - mind-mind az amerikai kémek eszköztárából valók - és bár nehéz megmondani, hogy pontosan mekkora szerepet játszottak a kémek és a titkos módszerek a győzelem elérésében, az biztos, hogy a katonai és politikai vezetők mindkét oldalon rengeteg energiát fektettek a különböző eszközök fejlesztésébe és az információ megszerzésébe.
Az amerikai függetlenségi háború idején az írás művészete még mindig a madártollakra épült, melyek elegendő méretük miatt kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy a szárukba egy ügyesen feltekert papírtekercset rejtsenek. Így az üzenetek titokban maradhattak, távol az ellenség kíváncsi tekintetétől. A titkosírás és a kódolt levelek is népszerű információcserélési módszerek voltak, amelyek közül sok esetben a dekódoláshoz egy kulcsra volt szükség. E kulcs nem más volt, mint az Entick-szótár, amely hosszú ideig segítette a titkos üzenetek megfejtését, lehetővé téve ezzel a stratégiai kommunikációt a harcok során.
Ám amikor megalakult a háború idején az első hivatalos kémhálózat, a Culper-kör, ők már saját titkosírással dolgoztak, amelyhez egy apró kódfejtő könyvet kapott minden ügynök. Szintén gyakori módszer volt, hogy a valódi üzenetet egy ún. maszkkal fedték fel. A név kissé félrevezető, hiszen a módszer úgy működött, hogy ha a levél olvasója rátette a papírra az előre elkészített maszkot, sablont, akkor láthatóvá vált a titkos üzenet. Annak érdekében, hogy ne kerüljön titkos információ az ellenséghez, a levelet és a sablont két különböző futár kézbesítette.
Washington hosszú ideig képtelen volt titkos üzeneteket juttatni el Lafayette tábornokhoz, ami lehetőséget adott a briteknek, hogy információkat szerezzenek a levelekből. Ezt kihasználva, szándékosan félrevezető tartalmú leveleket küldtek, remélve, hogy ezek végül Washingtonhoz kerülnek, és így megzavarják a stratégiáit, esetleg megfordítva a helyzetet a háború során.
A láthatatlan tintával írt üzenetek szintén fontos szerepet játszottak az akkori hadi kommunikációban, ám az alapítóatyák egyikének, John Jay testvérének - Sir James Jay amerikai orvosnak - sikerült forradalmasítania a tinta formuláját.
Az írás láthatóságának eltüntetése már az ókorban izgalmas kísérletezés tárgyát képezte. Az emberek különböző savas kémhatású, átlátszó, világos vagy fehér folyadékokat alkalmaztak, mint például tej, citromlé vagy ecet. Az üzeneteket valamilyen íróeszközzel, vagy akár az ujjaikkal alkották meg, így a szöveg szinte láthatatlan maradt a papíron. Csakhogy a címzett, ha hőhatásnak tette ki a papírt, például a gyertyalánghoz tartva, a titkos üzenetek felfedték magukat. A hő hatására a papír rostjai megrongálódtak, így a rejtett írás a szem elé tárult.
A probléma minden esetben az volt, hogy a szöveget viszonylag egyszerűen észlelhetővé lehetett tenni, ha valaki tudta, mi az az eredeti "tinta". Abban az időszakban, amikor a lehetőségek meglehetősen szűkösnek bizonyultak, nem tartott sokáig, míg az emberek felfedezték ezt a titkot.
Az orvos merész küldetést vállalt magára: egy olyan vegyület megalkotását tűzte ki célul, amely képes ellenállni a hőmérséklet változásainak, és lehetetlenné teszi a szöveg előhívását. Jay tintája két fő összetevőből állt: az egyik a csersav, amelyből a szöveget írták, míg a másik egy különleges "előhívó" folyadék volt, mely vas-szulfátot tartalmazott. Enélkül a varázslatos keverék nélkül szinte lehetetlen volt felfedni a titkos üzenetek tartalmát.
Washington annyira elragadtatott a Jay által kifejlesztett láthatatlan tintától, hogy szinte azonnal javasolta, alakítsanak ki egy titkos laboratóriumot az orvos számára. Itt nem csupán kísérletezhetett, hanem nagy mennyiségben is előállíthatta ezt a különleges tintát, amelyet levelezésükben csupán "gyógyszerként" emlegettek.
Washington elsősorban saját levelezésre és a kémhálózatával, a Culper-körrel való kommunikációhoz használta a tintát. Az ügynökeit arra utasította, hogy az üzeneteket
"zsebkönyvek üres oldalaira... vagy akár bármilyen egyszerű kiadvány lapjaira jegyzik le"
Tedd különlegessé a kommunikációd, és alkalmazz láthatatlan tintát, hogy ezzel csökkentsd annak esélyét, hogy az üzenet illetéktelen kezekbe jusson. Ezen kívül érdemes a jelentéseket a toryk sajátos stílusában megfogalmazni, mintha csupán hétköznapi, családi ügyekről beszélgetnétek a címzettel. A titkos információkat ügyesen elrejtheted a sorok közé, szintén láthatatlan tintával, így védve az üzenet tartalmát a kíváncsi szemektől.
A Culper-kör ügynökei, valamint vezetőjük, Benjamin Tallmadge őrnagy, a brit hatóságok elől rejtve maradtak az amerikai függetlenségi háború idején. Csak 1930-ban derültek ki James Jay és a Culper-kör titkai egy alapos kutatás révén. Jay laboratóriuma a mai New York állam területén működött, ahol most az IBM egyik kampusza található; az eredeti épületet sajnos a 70-es években lebontották.
