Lendvai Ildikó kifejezésében egy erőteljes képet festett: „Szijjártónak a zúzáját szeretném, de az arcától inkább távol maradnék.”

Külügyminiszterünk a Türk Tanács ülésén annyira felbátorodott, hogy a sajtótájékoztatón azonnal kijelentette: "Helyes döntést hoztunk, amikor úgy döntöttünk, hogy semmilyen körülmények között nem avatkozunk bele a román elnökválasztási folyamatba."

Nem tudom, miért hagyták ki Orbán Viktort a döntési folyamatból. Eddig is csak annyit tudott, amennyit elmondtak neki, és így ő is üdvözölte a magyar sírokon táncoló Simiont, mint egyfajta eszmetársat. Ráadásul biztosította, hogy az Unióban meg fogja védeni a támadásoktól. De miért is merészeli a magyarfaló elnökjelölt Orbán arcképével kampányolni, miközben a támogatottságát próbálja növelni?

Míg a többiek magabiztosan hozzák a helyes döntéseiket, ő ott áll a folyosón, magányosan, ujját szopva. Ez valóban nem túl kedves a kormánytagok részéről. Remélem, legalább egy kis sós süteményt kap az ülésről, hogy enyhítse a szívfájdalmát.

Amúgy én sajnálom, hogy a magyar miniszterelnök nem avatkozott be még jobban Simion oldalán. Például a meleg szavak mellé küldhetett volna neki fb-on néhány cvikipuszit. Talán csomagban matyóbabát is. Esetleg invitáció egy kedélyes közös piknikre Úz völgyébe? Vagy ha legalább elénekelte volna a magyar operettirodalom gazdag világából a "Hej, Simi, eszem azt a csöpp kis szád"-at, olyan helyes kis rövid szoknyácskában, a jobb- és a ballábát felváltva az ég felé rúgva, ahogy az Operettben szokták. Szem nem maradna szárazon.