A gyermekkori pánikbetegség valóban létezik, és meglepően gyakori jelenség. Erről beszélgettünk egy pszichológussal, aki megosztotta velünk a tapasztalatait és a megértés fontosságát.

A videó lejátszásához kérjük, engedélyezze a JavaScript-et, vagy válasszon egy HTML5 videót támogató böngészőt.

Először is, fontos, hogy világosan lássuk, mi is a pánikbetegség. Sok ember hajlamos összekeverni ezt a jelenséget a depresszióval, pedig két különböző állapotról van szó.

A pánik-szindróma egy tünetcsoport. Ez azt jelenti, hogy nem egy kiváltó ok áll mögötte, hanem nagyon sok lehet, de a tünetcsoportban elsősorban vegetatív idegrendszeri tünetek jelennek meg. Ilyen a kézizzadás, vagy egyáltalán maga, az izzadás, pulzusszám-emelkedés, nagyon erős szívdobogás, akár légszomj is jelentkezhet. Ezek viszonylag hirtelen megjelenő tünetek egy adott állapotban.

Gyakran tapasztalható, hogy ezek a jelenségek látszólag minden előzmény nélkül jelentkeznek. Kísérheti őket szédülés és az egyensúlyérzék elvesztése is. Előfordulhat, hogy az érintettek ájulás előtti állapotról számolnak be, ami szintén aggasztó tünet lehet. Súlyosabb esetekben pedig megjelenhet a deperszonalizáció jelensége, amikor az egyén úgy érzi, hogy elhagyja a saját testét, és ezzel együtt elveszíti a testi érzékelés feletti kontrollt. Ezt a tapasztalatot ritkábban osztják meg a kliensek, de nem teljesen ismeretlen.

Ez viszonylag rövid ideig tartó állapot. Mindig azt szoktam mondani, mert néha megnyugtatja, főleg a felnőtteket, - hogy ennek a maximum ideje 90 perc. Tehát ennyi idő után mindenképpen meg fog szűnni ez az állapot. A pánikrohamok kezdeti időszakában azért azt szoktuk javasolni a klienseknek, hogy ha kibírják, képesek lenyugtatni magukat, akkor nem feltétlenül kell azonnal orvoshoz rohanni. Ez azért fontos, mert nagyon nehéz elhinni egy ilyen pánikroham esetén, hogy nincs a háttérben testi probléma.