Lukács Liza szakpszichológus szerint az étkezési szokások mögött általában két fő történelmi trauma rejlik, amelyek mélyen befolyásolják az emberek kapcsolatát az ételekkel.

Sokan evéssel reagálnak arra, ha szomorúak, dühösek, magányosak vagy éppen unatkoznak. Ők jellemzően bizonyos ételeket kívánnak meg, amelyeket azonnal el is fogyasztanak, anélkül, hogy valódi éhséget éreznének. Lukács Liza evészavarokkal foglalkozó szakpszichológust többek között arról kérdeztük, miért kapott ilyen fontos szerepet az evés, és mit tehet az, aki egészségtelen étkezési mintákat sajátított el gyerekkorában.

Az étkezéshez fűződő kapcsolatunk gyökerei már csecsemőkorban megkezdődnek, és ez a viszony később jelentős hatással van arra, hogyan éljük meg az étkezéseinket. Gyermekkorunk étkezési élményei, a családi asztalnál szerzett tapasztalatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen szokásokat alakítunk ki felnőttkorunkra. Mielőtt a lehetséges problémákra térnénk, érdemes először megvizsgálni, mik is azok a jellemzők, amelyek az egészséges étkezési szokásokkal rendelkező családokat megkülönböztetik.

Mindennek az alapja, hogy a szülők rendben legyenek a saját testükkel: figyeljenek rá, törődjenek vele, és a viszonyuk is egészséges legyen az ételekhez, étkezésekhez. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak a szükségleteikkel, komolyan veszik a testük jelzéseit, ami nemcsak az éhség- és telítettségjelekre igaz, hanem más alapvető szükségletekre is, mint például a szomjúság, a fáradtság, a fizikai és az érzelmi biztonság vagy éppen a betegségre utaló tünetek. Ez adja meg a helyes táplálkozás alapjait, és bár egyszerűnek tűnik, mégsem működik nagyon sok embernél.

Sokszor tapasztalható, hogy azok, akik a súlyfelesleggel küzdenek, a fogyókúra aspektusából közelítik meg a helyzetüket. Azonban az igazi megoldás abban rejlik, hogy megtanuljuk figyelni a testünk jelzéseire: abbahagyni az evést, amikor már jóllaktunk, és elkerülni az étkezést, amikor nem érezzük az éhséget. Fontos, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a testi és érzelmi szükségleteinket. Ehhez elengedhetetlen, hogy határozottan nemet tudjunk mondani a különféle étkezési csábításokra és az étellel való jutalmazásra, ami sok felnőtt számára komoly kihívást jelent.

A szakirodalom négyféle etetési stílust különböztet meg, közülük irányadónak azt tartja, amellyel már kisgyermekkortól kezdve egészséges viszonyt tudunk megalapozni az evéssel és az ételekkel. Az irányadó szülő érzékeny a gyermeke valódi szükségleteire, helyesen azonosítja be azokat és megfelelően reagál rájuk. Étellel nem nyugtat, jutalmaz vagy vigasztal, hanem éhséget csillapít, amikor itt van az étkezés az ideje. A téves visszajelzések összezavarják a szükségletfelismerést, ami ezáltal nemcsak a táplálkozást érinti, hanem például az érzelemszabályozást és az önmegnyugtatást is.

Hogyan táplálja gyermekét az irányadó szülő?

Az étkezések keretei segítik a gyermek fejlődését, miközben szabadságot nyújtanak számára. Meghatározzuk, hogy a nap folyamán több étkezés történik: reggeli, ebéd, vacsora, és esetleg tízórai vagy uzsonna, de nem szigorúan percre pontosan. Érdemes másfél-kétórás időintervallumokat hagyni az étkezések között, így a család ritmusát figyelembe véve rugalmasan alkalmazkodhatunk. Ha a család reggel hétkor ült az asztalhoz, de a gyermek még nem éhes, nyugodtan reggelizhet nyolckor is. A lényeg, hogy az étkezések időben jól elkülönüljenek, és a gyerekek képesek legyenek teljesen elmerülni a játékaikban, étkezés közben pedig élvezzék az ételt. Az otthon elérhető ételek kiválasztásában a szülő dönt, de fontos, hogy figyelembe vegye a gyermek ízlését és szükségleteit is. Különösen fontos, hogy kereteket adjunk, ugyanakkor a gyermek korának megfelelő döntési lehetőségeket is biztosítsunk számára.

Mi a helyzet az édességekkel? Hogyan állunk az ízletes finomságokkal?

Az irányadó szülő az édességekhez való hozzáállását rugalmas, mégis jól meghatározott keretek között alakítja ki. Nem zárja ki teljesen a cukros finomságokat, de gondosan figyeli, hogy mikor és mennyit fogyasztanak a gyerekek. Az édesség nem jutalom, de nem is büntetés – ehelyett inkább a délutáni uzsonna kellemes részévé válik. Tapasztalataim szerint néhány páciensem megpróbálta teljesen eltiltani az édességeket a gyermekeiktől, ám ez a megközelítés gyakran ellenkező hatást váltott ki. A gyerekek ilyenkor csak még inkább vágyakoznak a "tiltott" falatok után, ami hosszú távon nem vezet jó eredményekhez. Érdemes inkább egy kiegyensúlyozott, mértékletes hozzáállást választani, ami segíti a gyerekeket az egészséges táplálkozási szokások kialakításában.

El fog jönni az a nap, amikor a gyermek saját maga döntheti el, mit szeretne enni. De vajon milyen választásokkal él majd? Ha például észreveszi, hogy mások édességeket fogyasztanak, míg ő nem, ezt könnyen kirekesztésként élheti meg. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megtanítsuk neki, mi a mértékletesség, és hogyan hozhat felelős döntéseket az étkezéssel kapcsolatban. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a szülő is példát mutasson, és maga is tisztában legyen az egészséges táplálkozás alapelveivel.