Máthé Áron: Tisztelt Édesapádat! - Jeszenszky Zsolt: Az ilyen jellegű ítélkezés legalábbis tiszteletteljesen nem megfelelő! - PestiSrácok
Máthé Áron: Tisztelt atyádat! - Jeszenszky Zsolt: Ebben ítélkezni minimum udvariatlan! PestiSrácok.hu 2025. június 3. A cikkben két népszerű közéleti szereplő, Máthé Áron és Jeszenszky Zsolt eszmecseréje kerül terítékre, ahol a tisztelet és a véleménynyilvánítás határait firtatják. Az írás arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalmi diskurzusban mennyire fontos a másik fél tiszteletben tartása, még akkor is, ha a különböző nézőpontok éles ellentétben állnak egymással. Jeszenszky Zsolt hangsúlyozza, hogy az értékelés és a kritikák során a tiszteletteljes megközelítés elengedhetetlen, hiszen a véleményalkotás nem lehet mentes a józanságtól és az empátiától. A cikk felveti a kérdést, hogy vajon meddig terjed az egyéni véleménynyilvánítás szabadsága, és mikor válik az ítélkezés udvariatlanná.
Nagy port kavart Jeszenszky Zsolt: Miért bántották apámat? című reggeli vezércikke a PestiSrácokon. A teljes balliberális kommandó kollégánknak esett, ugyanakkor jobbról is érkezett kritika: Máthé Áron történész-szociológus a PS-nek írt válaszcikkében azt írja, nem vélekedhetünk úgy édesapánkról, hogy a Sátánt szolgája, ráadásul Jeszenszky Géza, mint az első szabadon választott kormány külügyminisztere, egy jelkép. Jeszenszky Zsolt viszontválaszában udvariatlanságnak nevezte Máthé Áron szavait, kiigazítva azokat: jelezve, hogy nem a Sátán szolgájának nevezte édesapját, hanem a szolgálja kifejezést használta, s abban nincs vitájuk, hogy ő maga is ikonként tekint rá. Az írásokat szó szerint közöljük. Máthé Áron: Tisztelt atyádat...
Jeszenszky Zsolt már régóta a barátaim között van, és mindig is megbízható társ volt számomra. Politikai kommentátorként olyan munkásságot végzett, ami valóban hiányzott Magyarország közéleti diskurzusából. Igazi vagány, akinek a szellemi frissessége és tájékozottsága mindig is lenyűgözött. Kiválóan ismeri a világban zajló eseményeket, és mindig képes releváns, éleslátó véleményeket megfogalmazni.
Mostani cikke azonban megdöbbentett. Nem azért, mintha nem lenne egy csomó igazság abban amit leír, még akkor is, ha mai, elvilágiasodott, szkteptikus, hitetlen világunkban mindez szinte a spanyol inkvizíció maszlagjának tűnhet. És éppen ezért így, ebben a radikális formában az ellenkező hatást fogja elérni. De most nem erről van szó. Ugyanis valóban nehéz elvonatkoztatni a Szentírásban olvasható, az ördögre vonatkozó "embergyilkos volt kezdettől fogva" jellemzést a XX. században gyökerező ideológiáktól. Szóval nem ezért döbbentett meg...
Hanem azért, mert az édesapánkról nem írhatunk így! Nem vélekedhetünk úgy, hogy a Sátán szolgája, miközben nem ölt, nem kínzott, nem erőszakolt meg senkit, illetve utasítást sem adott ilyesmire. Nem kéjelgett emberellenes cselekedetek láttán. Valóban tragikus az, ahogyan az idős Jeszenszky Géza a nemzetközi baloldalhoz igyekszik idomulni - miközben ugyanez a baloldal egy szociográfia miatt egyszer már rettenetesen meghurcolta (!). Csakhogy ettől még nem lesz belőle a Sátán szolgája.
Ezen túl Jeszenszky Géza egy jelkép. Az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztere. Ráadásul egy idős ember, aki lehet, hogy egész mást gondol és ír a világról, mint mondjuk én, ugyanakkor mindezt a maga tisztes módján teszi.
És ha mindez nem számítana (de számít!), akkor sem írhatunk így az édesapánkról. Ez mind a keresztyén, mind a sztyeppei, mind az antik örökségünkkel szembe megy. Arról nem is beszélve, hogy kicsavart logikával ad Jeszy az édesapja elleni támadásnak politikai értelmet, miközben ilyesmiről szó sem volt. Egy félkegyelmű megszállott csinálta, semmi köze a baloldal által elszabadított verbális polgárháborúhoz.
Tehát összefoglalva: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!"
Jeszenszky Zsolt: ez tényleg a csúcsformát hozza!
Örömmel várom a különböző véleményeket, hiszen ezek révén folyamatosan fejlődöm és új dolgokat tanulok.
Sosem tudtam igazán felfogni, miért ragaszkodnak egyesek annyira a fontoskodáshoz, a morális magaslatokról való prédikáláshoz, főleg olyan témákban, amelyekhez semmi közük. Ilyen például az apák és fiúk közötti kapcsolat, ami kifejezetten a magánszférájukba tartozik. Az, hogy valaki kívülről, ráadásul kéretlenül megítélje ezt, minimum udvariatlanság, de sokszor már a bunkóság határvonalát súrolja. A közösségi média kommentelőinél persze érthető ez a jelenség, hiszen ott gyakran felnagyítják a dolgokat. De amikor egy neves figura, mint Máthé Áron, is így tesz, az már igazán meglepő.
És ami különösen furcsa, hogy régi barátom mintha nem értené (nem akarná érteni? nem sikerülne értelmeznie?) az olvasott szöveget. Azt nehezményezi, hogy apámat a sátán szolgájának nevezem. Sehol ilyet nem írtam. Nem a szolgája, hanem szolgálja őt. Csak egy betű ugyan a különbség... de egyetlen betű miatt egyházak szakadtak már szét (homousion-homoiusion). És hozzátettem azt is (a szavak megfogalmazása, figyelmes elolvasása és értelmezése egyaránt fontos), hogy ezt nem szándékosan teszi.
Mindabban, amit Áron édesapám jelkép, "ikon" mivoltáról ír, semmilyen vita nincs köztünk. Jeszenszky Géza a magyarországi rendszerváltozás vitathatatlan hőse. (Volt több ilyen is, sajnos nagyon sokan már nincsenek köztünk, ő még - hála Istenek - igen.) Épp ezért különösen szomorú, hogy közéleti tevékenységével a saját emléktábláját verte és veri le folyamatosan, évek óta. Olyan behízelgő farizeusok vállveregetésében fürdőzik, akik - ahogy Áron is írja - korábban meghurcolták, lejáratták, ellehetetlenítették, folyamatosan megalázták. De most az orbanofóbiában osztoznak vele, és a váli-völgyi taschenhitler legyőzésének reményében használják őt hasznos idiótaként. Nem, kedves facebook-kömmentelők, "fügetlenobjektít" sajtómunkások (és Máthé Áron?), nem idiótának neveztem ezzel apámat. A "hasznos idióta" kifejezést jól ismerjük a politológiából.
Végezetül pedig, az, hogy én adok (Áront idézve) "kicsavart logikával az édesapám elleni támadásnak politikai értelmet", az egyszerűen nettó csúsztatás - hogy ne használjak erősebb kifejezést. Épp ő volt az, aki a nyilatkozataiban hamar megfogalmazott olyan sejtetéseket, hogy politikai motiváció állhat a megtámadása mögött. A "félkegyelmű megszállott" (ismét Áron - vélhetően találó - megfogalmazása) sztoriját épp ő cáfolja. És persze a Magyarpéter-szekta a megfelelő vezényszóra már terjeszti is a "politikai motiváció" narratíváját.
A tisztelet soha nem volt kérdéses; apám történelmi szerepe megkérdőjelezhetetlen. Szeretetem mellet, mélységes aggodalom is foglalkoztatja a szívemet. Az elmúlt öt év során őt már ötödik alkalommal érte súlyosabb sérülés; szinte minden évben átél egy újabb megpróbáltatást, és hónapok telnek el, míg ismét talpra áll. Aki ezt pusztán véletlennek tekinti, az sajnos nem látja a valóságot. De Isten eddig minden alkalommal megóvta őt a legrosszabbtól. Viszont ha továbbra is figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket, és úgy gondolja, hogy ő erősebb a szellemi erők hatalmánál, akkor elkerülhetetlen, hogy súlyosabb következményekkel kell szembenéznie. Pedig én nagyon szeretném, ha még sokáig velünk lenne, és az unokáival játszhatna. Nem vágyom másra, mint hogy elkerülje a felesleges küzdelmeket és a Don Quijote-i álmokat, és inkább a családunk körében találja meg az igazi boldogságot.
Jeszenszky Zsolt eredeti vezércikkét az alábbi linken találod.
Persze, szívesen segítek! Milyen témában szeretnéd a Facebook hozzászólást? Kérlek, adj meg egy alapötletet vagy szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni!
Kapcsolódó témák: Jeszenszky Géza, Jeszenszky Zsolt, Máthé Áron és a vezetővita A vezetővita során fontos szerepet játszanak olyan személyek, mint Jeszenszky Géza és Jeszenszky Zsolt, akik különböző nézőpontokat képviselnek. Máthé Áron hozzájárulása szintén lényeges, hiszen ő más megközelítéseket hozhat a diskurzusba. E témák körüli eszmecsere segíthet abban, hogy jobban megértsük a politikai és társadalmi dinamikákat, amelyek jelenleg formálják a közéletet.
