Az Osso buco egy ínycsiklandó olasz étel, amely a borjú lábszárának csontjából készült, gazdag és ízletes pörkölt. A név jelentése "üreges csont", utalva a benne található ízletes csontvelőre, amely különleges ízt ad az ételnek. Az Osso buco általában zöl

Meglepődött, amikor bevallottam: nemcsak főzök, hanem ha egy új recept felizgat, lelkesen ki is próbálom.

- Felizgat? - kérdezte olyan hangon, mint aki kételkedik abban, hogy egy étel elkészítése bármilyen érzelmet kiválthat valakiből.

A piacon szemet gyönyörködtető marhaszeletek közé akadtam, melyek közepén velőscsont bújt meg. Kíváncsian fordultam a henteshez: „Mire használják ezt?” A válasza egyszerű volt: „Levesnek.” De éreztem, hogy ez a különleges alapanyag több kreatív lehetőséget is rejt magában, és valami igazán kifinomult ételt érdemelne.

Bár recept nem állt rendelkezésemre, a neve révén mégis sikerült felfedeznem ezt az ínycsiklandó ételt. A lombardiai, azaz észak-olasz konyha egyik igazi különlegessége, amely zöldségekkel és fehér borral készül – paradicsommal vagy anélkül, ízlés szerint. Hosszan párolva olyan puha és omlós lesz, hogy a legügyesebb háziasszony is megörvendhet a velő gazdag ízének. Az olaszok általában rizottóval vagy polentával tálalják, így még gazdagabbá téve az élményt.

. Nekiálltam, először csak egy kis, próbaadagnak. Elkészült, és a velő is benne maradt. Én krumpligombóccal tálaltam. Finom is volt, sikere is volt. Legközelebb emberes mennyiséget készítek belőle.