A párkapcsolati védekezés olyan téma, amely számos ember életében komoly hatással bír, és érdemes alaposan megvizsgálni, hogy miért is lehet ez annyira veszélyes. A védekezés nem csupán fizikai értelemben vett óvintézkedéseket jelent, hanem a kapcsolat di

Pár gyakorlati lépéssel könnyedén megszabadulhatunk a túlzott védekezés szokásától.
Te indítottad el a dolgot, én csak reagálok; mindig ezt a taktikát választod; te alkalmazod ezeket a kifejezéseket, nem én – ismerős frázisok, nemdebár? Szinte mindannyiunk életének része. Az óvodás éveinktől kezdve kísér minket ez a védekező reflex, amely aztán a felnőttkori kommunikációba is szervesen beleépül.
Védelmet keresünk a metrón, az autóban, az irodai környezetben és a saját otthonunk biztonságában is. Az utolsó helyszín azonban különösen veszélyes lehet, ha nem vagyunk képesek uralkodni az érzelmeinken. A párkapcsolati feszültségek kezelése igazi próbatétel, főleg akkor, ha nem sajátítottuk el a hatékony kommunikáció alapjait.
Gyakran megtörténik, hogy belesétálunk abba a csapdába, hogy sürgősen egy védőbástyát emelünk magunk köré.
Felébred a bennünk élő gyerek, és észrevétlenül bekapcsol a dacmérő:
Amikor a partnerünk szavai, gesztusai és viselkedése támadónak tűnik, hajlamosak vagyunk reflexből reagálni, ami gyakran frusztrációhoz vezet. Ha a védekezés válik a domináló kommunikációs stílusunkká ebben a helyzetben, az hosszú távon hátráltathatja a problémák megoldására való képességünket. Érdemes tehát tudatosan figyelni arra, hogy ne engedjük, hogy a kezdeti reakcióink eluralkodjanak rajtunk, és helyette nyitottan, konstruktívan közelítsünk a helyzethez.
A védekezés nem csupán azt jelenti, hogy próbálunk elkerülni egy-egy nehéz helyzetet vagy konfliktust. A párkapcsolatban a védekező kommunikáció sokkal inkább egy érzelmi mechanizmus, amely azonnal aktiválódik, amikor úgy érezzük, hogy fenyegetnek minket. Tipikus reakciói a "Te mindig így csinálod!",
"Miért nem figyelsz rám?", "Ez megint a te hibád!".
A védekezés célja, hogy megvédjen minket a fájdalomtól, a csalódottságtól vagy az elutasítástól,
Viszont az idő múlásával éppen ezek a reakciók csökkenthetik a kapcsolatunk erejét.
A pitiáner viták során ugyanis előkerülhetnek a régi sérelmek, és mindkét fél érzelmi védelmi falai egyre magasabbra emelkednek. Ahogy a beszélgetés egyre hevesebbé válik, már nem a problémára fókuszálunk, hanem arra, hogy ki tudja jobban megvédeni magát.
A védekezésnek több formája is létezik, de mindegyik azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk a kényelmetlen helyzettől, és bizonyítsuk a saját igazunkat.
Borjúpárizsit említettem, nem marhaparizert, és szívesen megmutatom az üzenetet, hogy világos legyen. Képzeld el, hogy belépünk egy vitába, ahol a férjed is a saját nézőpontját védi. Ilyenkor mindkettőtök agyának érzelmekért felelős része aktiválódik, és a belső hang azt suttogja, hogy az a legfontosabb, hogy meggyőzd a másikat. De mivel a férjed racionalitása is "leáll", képtelen lesz felfogni, amit mondasz.
Persze! Íme néhány egyedi változat: 1. "Miért ismétled meg ezt a dolgot folyamatosan?" 2. "Tegnap te is pontosan így jártam el, nem igaz?" 3. "Mi volt ennek a célnak a lényege?" Remélem, tetszenek az alternatívák!
Sokszor hajlamosak vagyunk másokat okolni, vagy kifogásokat keresni, hogy elkerüljük a saját felelősségünket.
Ez azonban nem oldja meg a problémát, csak azt érjük el vele, hogy még inkább eltávolodunk egymástól.
A múltbeli sérelmek egymásra dobálása tipikus védekező reakció, ahol az észérvek helyett az érzelmek dominálnak. Az elfojtott konfliktusok csak tovább mélyítik a szakadékot, és ahelyett, hogy a megoldásra törekednénk, sok esetben a másik fél legyőzése válik a fő célunkká.
Amikor egy konfliktus elfajul, sokan hajlamosak arra, hogy mindent otthagyanak, és egyszerűen kisétáljanak a helyzetből. Néha ez indokolt lépés, de ha ez gyakran megtörténik, könnyen belekerülhetünk abba a szokásba, hogy a problémák megoldása helyett a könnyebb, elkerülő utat választjuk. Az ilyen viselkedés hosszú távon nem segít a helyzetek rendezésében, csupán elodázza a szükséges párbeszédet és a megoldás keresését.
Az érzelmi védekezés alapjai sokszor a gyerekkor mélyén gyökereznek. Amikor egy gyermek állandóan a bántások vagy az elutasítás árnyékában él, akkor kialakulhat benne egyfajta belső pajzs, amely megóvja őt a fájdalomtól. Ez a védekezési mechanizmus segíthet átvészelni a nehéz időszakokat, de felnőttkorban is hatással lehet a kapcsolatokra és az önértékelésre. Az ilyen tapasztalatok nyomot hagynak, és a felnőtt életben is megjelenhetnek különféle formákban, mint például a bizalmatlanság vagy a túlzott óvatosság.
A felnőttkori kapcsolataiban is gyakran hajlamos lehet a folyamatos védekezésre.
A gyermekkorunkban kialakult túlélési stratégiák, mint például a kifogáskeresés, a hibáztatás vagy az elhúzódás, felnőttként is vonzó megoldásnak tűnnek. Azonban a felnőtt testbe zárt duzzogó gyermek nem képes a valódi érett kommunikációra.
Ahogy a nemkívánatos szokásoknál, úgy a párkapcsolati kommunikációban is hasznos lehet, ha egy kicsit távolabbról szemléljük a dolgokat, hogy mélyebb bepillantást nyerjünk saját magunkba. Az alábbi tanácsok segíthetnek ebben a folyamatban.
Napi szinten, akár többször is, érdemes befelé figyelni és megvizsgálni önmagunkat: hogyan érezzük magunkat, van-e valami, ami felzaklat minket, legyen az egy régi emlék vagy egy friss esemény? Az érzelmi állapotunk tudatosítása segíthet abban, hogy más szemszögből lássuk a nehéz helyzeteket, és ezáltal hatékonyabban tudjunk reagálni rájuk.
Ha úgy érezzük, hogy eluralkodik rajtunk a frusztráció, fontos, hogy egy lélegzetvételnyit megálljunk. Engedjük, hogy a mély levegővétel megnyugtassa elménket, és törekedjünk arra, hogy a gondolataink racionális oldalára irányítsuk figyelmünket az adott helyzettel kapcsolatban.
A védekezés legnagyobb ellensége a felelősségvállalás.
Ha a kifogások keresése helyett inkább vállalod a felelősséget a hibáidért, az jelentősen enyhíti a feszültséget.
Adj magadnak esélyt arra, hogy valódi megoldásokat találj a problémáidra. Felnőttként viselkedve lehetőséged nyílik arra, hogy a gyerekkori sebek idővel begyógyuljanak, és újraépítsd az életedet.
Mindenkinek megvannak a maga érzékeny pontjai. Ha tudod, mi váltja ki a másik érzelmi reakcióit, akkor könnyebben elkerülheted a párkapcsolati konfliktusokat.
Beszéljétek meg előre, mik azok a szavak vagy cselekedetek, melyek megbántanak titeket.
A végtelennek tűnő viták során néha elérkezik az a pillanat, amikor mindkét félnek érdemes egy kis szünetet tartania. Ne habozz kifejezni, ha úgy érzed, hogy időre van szükséged a gondolataid rendezéséhez. Ezzel lehetőséget adtok magatoknak arra, hogy nyugodt körülmények között, világos fejjel tudjátok átbeszélni a felmerült problémákat.
Fontos, hogy minél hamarabb észrevegyük a védekezés ismétlődő mintázatait, hogy ne akadályozzuk, hanem éppen ellenkezőleg, támogassuk a párkapcsolatunk fejlődését. A felnőtt konfliktusokat nem kezelhetjük gyermeki módon; míg a gyermek a saját igazságát próbálja érvényesíteni, egy érett felnőtt képes meghallgatni a másik felet, sőt, megérteni annak nézőpontját is.