Hamarosan elérkezik az idő, amikor az egész ország tüsszentések közepette küzd majd, de a kérdés még mindig megválaszolatlan: miért is alakult ki a parlagfű allergia?

Receptek kételkedő férjeknek, avagy a szüfrazsettek ütős szakácskönyve

Majdnem minden harmadik ember érzékeny a pollenekre Magyarországon. Minden ötödik pedig az egyik legagresszívebb allergéntől, a parlagfű virágporától kap tüsszögés-rohamokban, permanens orrfolyásban, szemviszketésben kifejeződő agybajt, amint kilép a szabadba az évnek ebben a szakaszában. Ami, ha különösen érzékeny, ősz közepéig nem is csillapodik. Hacsak nem esik eső.

A dolog különlegessége abban rejlik, hogy csupán egy évszázada jelent meg hazánkban ez az Észak-Amerikából származó, szinte kiirthatatlan gyomnövény, az Ambrosia artemisiifolia. Pollenjei alig néhány évtizede kezdtek el problémát okozni az emberek körében, és azóta járványszerűen terjedni kezdett. Ma már ott tartunk, hogy az elmúlt húsz évben megduplázódott az allergiások száma, és a virágzási időszak alatt legalább másfél millió ember kénytelen elkerülni a szabad levegőt, mivel nélkülözhetetlen számukra a papírzsebkendő vagy az antihisztamin készítmények.

Miért vált ki ennyire intenzív reakciót egy egyszerű virágpor, és egyáltalán honnan ered a pollenallergia? Milyen okok húzódnak meg a házipor-, szőr- vagy mogyoróallergia mögött? Ezek az anyagok önmagukban ártalmatlanok, mégis a szervezetünk hisztérikusan reagál rájuk. Az allergia fogalmába éppen az tartozik, amikor az immunrendszer olyan védekező mechanizmust indít el, ami valójában nem szükséges. De miért nem tudtunk megszabadulni az allergiáktól az évezredek folyamán? Milyen evolúciós jelentőséggel bírhatnak a viszketéssel és tüsszögéssel járó allergiás reakciók?

Amióta pár évtizede tömegek kezdtek szenvedni tőle, kitartóan kutatják a választ, és annyit már tudni lehet, hogy egyrészt örökletes genetikai adottságok, másrészt a környezetben lévő allergének száma és koncentrációja határozza meg, ki lesz allergiás. Ha mindkét szülő túlérzékeny valamire, akkor 50 százalék a valószínűsége, hogy a gyerekük is az lesz. De önmagában az is elég, ha a környezetben magas mondjuk a parlagfűpollenek koncentrációja. Ilyen helyzet pedig könnyedén előfordulhat ezekben a hetekben, a szabad szemmel láthatatlan, tüskés gömb alakú virágporszemcsék akár 100 kilométert is utazhatnak a szelek szárnyán, hogy aztán beszippantva tüskéivel makacsul belekapaszkodjanak az orr nyálkahártyájába. Ezért aztán akkor is tartósan könnybe lábadhat a szem, ha egyetlen tő parlagfű sem ütötte fel a fejét a közelben.

Hogy miért reagál ennyire markánsan veszélytelen anyagokra az immunrendszer,

Számos elmélet látott napvilágot, de alapvetően két fő irányvonalon próbálják feltárni az emberi szervezet különös reakcióit.

Az evolúciós hasznosság (adaptív) elmélete szerint az allergiás reakciók eredetileg rendkívül hatékony életvédelmi mechanizmusok voltak, amelyek a paraziták, férgek és toxinok ellen nyújtottak védelmet. Az őseink, amikor a káros anyagok bejutottak az orrba vagy a torokba, jellemzően tüsszentéssel és köhögéssel próbálták megszabadítani magukat tőlük. Ha a káros anyag a szembe került, könnyekkel öblítették ki, míg a bőrbe jutott irritáló anyagokat megvakarták, ezzel ledörzsölve őket. Ha valami a gyomorba került, akkor hányással távolították el a parazitákat és mérgeket. A csípés helyén keletkező duzzanat, viszketés és gyulladás pedig nemcsak az érzékelhető veszélyre figyelmeztetett, hanem segített a méreg gyors elterjedésének megakadályozásában a szövetekben. Az allergiás reakciók tehát egyfajta ősi védekezési forma részei voltak, amelyek a túlélés szempontjából kulcsfontosságúak voltak.

Ami, - akárcsak a jelenlegi helyzetben, - IgE antitesteket állított elő, hogy hatékonyan semlegesítse a szervezetben lévő mérgező anyagokat. Ez az intenzív immunreakció létfontosságú szerepet játszott a túlélés szempontjából.

Örököltük a védekezőképességet, és ma is mindenki ellenáll bizonyos parazitákhoz, vagy toxinokhoz kapcsolható fehérjecsoportoknak, Férgek ellen ma már csak ritkán kell küzdeni, viszont hasonló fehérjék előfordulhatnak pollenekben, állati szőrben, háziporban stb. is. A szervezet pedig ma is pontosan ugyanúgy reagál, mint annak idején.

A zsákutca elmélete, amely nem ismeri az alkalmazkodás lehetőségét, éles ellentétben áll azzal a megengedő nézettel, amely az allergiát egyfajta természetes reakcióként kezeli. Ez a megközelítés azt hirdeti, hogy az allergia a szervezet téves és félrevezető válasza, ami nemcsak haszontalan, de kifejezetten káros is. Evolúciós értelemben ennek a jelenségnek semmiféle előnyét nem találhatjuk; csupán egy zavaró mellékhatás, egy irritáló anomália, amely azért maradhatott fenn, mert nem bizonyult annyira veszélyesnek, hogy a természetes szelekció kiiktassa a populációból. Ráadásul a hajlam is örökölhető, így az allergia egyfajta idegesítő teherként lóg ránk, amely nem tűnik el könnyen.

Felmerülnek olyan fontos kérdések is, mint például, hogyan lehet kezelni a viszonylag gyakori, de életveszélyes anafilaxiás sokkot, amely egy szélsőséges allergiás reakció ártalmatlan anyagokra. Továbbá, miért van az, hogy nem mindenki allergiás? Az igazi rejtély azonban az, hogy miért tapasztalható az allergiások számának robbanásszerű növekedése, miközben az allergének, mint a fák és fűk pollenjei, nem mutatnak hasonló tendenciát.

A zavarba ejtő jelenséget sokféleképpen próbálták magyarázni, közülük talán a "higiéniai hipotézis" adja a leghihetőbb megoldást, miszerint az újszülöttek nagyon gyorsan kénytelenek alkalmazkodni a számukra veszélyes, kórokozókkal teli külvilághoz. Az anyatejjel, és a nagyobb létszámú családdal

A falusi életmód és a háziállatok közelsége valóban különleges hatással van a gyermekek fejlődésére. Ezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a kicsik felnőttként kevésbé legyenek hajlamosak allergiás reakciókra. A természetes környezet és az állatok társasága segíti az immunrendszer erősödését, így a gyerekek egészségesebben nőhetnek fel.

Ellenben a nyugati életstílust követő városi, steril környezetben, ahol a korai antibiotikum- és vakcinahasználat, valamint a tartósítószerekkel teli élelmiszerek fogyasztása mindennaposnak számít, a gyerekek késlekednek a különböző baktériumokkal és más kórokozókkal való találkozással. Ezekkel a mikroszkopikus kihívásokkal, amelyekkel az emberiség évszázadokon át már egészen fiatalon szembenézett, immunrendszerük nem tud megfelelően megküzdeni. Ennek következtében később gyakran túlreagálják az ártalmatlan anyagokat is, ami különféle allergiás reakciókhoz vezethet.

Az allergiára való hajlamot nemcsak a genetikai tényezők, hanem a légszennyezés is fokozza. Például a dízelmotorok által kibocsátott kipufogógázok hozzájárulnak a légúti gyulladások kialakulásához, ami pedig fokozza a pollenek agresszivitását. A gyulladt nyálkahártyán keresztül a szervezetbe könnyebben bejutnak az allergiás reakciókat kiváltó idegen anyagok. A modern, sterilizált világunkban a paraziták eltűnése is szerepet játszik ebben a folyamatban, hiszen a természetes egyensúly felborulása csak tovább súlyosbítja az allergiás problémákat.

A parlagfű valóban megérdemli, hogy főkolomposnak nevezzük, nem csupán azért, mert viszonylag új szereplője a hazai növényvilágnak, és elterjedése szorosan összefonódik az allergiás megbetegedések számának növekedésével. Hosszú virágzási időszaka miatt szinte biztosítja, hogy az irritáló tünetek tartósan kísérjenek minket, és sok esetben keresztallergiát is okozhat, ha például almát, banánt, barackot, sárgadinnyét, görögdinnyét, cukkinit vagy uborkát fogyasztunk. Ha érzékenyek vagyunk rá, a tengerparti menedék tűnhet a legjobb megoldásnak, de ha ez nem lehetséges, maradnak a csak tüneti enyhítést nyújtó, álmosságot okozó antihisztaminok. Vagy éppen a számos papírzsebkendő, orrcseppel a zsebünkben, ha lélegezni szeretnénk a nap fénye alatt.