Csernátonban különleges eseményt rendeztek: a Molnártalálkozón a közösség tagjai közösen őrölték a gabonát, ezzel erősítve a hagyományokat és a helyi összetartozást.
A nyárutó varázslatos atmoszférája szombaton elröpítette a látogatókat a felsőcsernátoni Malomkertbe, ahol molnárok, kézművesek, népzenészek, családok és érdeklődők gyűltek össze a Molnártalálkozóra. Ez az esemény nem csupán szakmai eszmecserének adott teret, hanem egy igazi kulturális fesztivál és családi ünnep is volt egyben. A régi mesterségek bemutatói mellett a közösségi élmények varázsa is minden résztvevőt magával ragadott, így a rendezvény valóban emlékezetes pillanatokat kínált mindenkinek.
Délelőtt fokozatosan megtelt az Ika várától nem messze elhelyezkedő Malomkert, ahol immár tizedik alkalommal gyűltek össze a molnárok. A hagyományos viseletbe öltözött molnárcsaládok szekéren érkeztek, miközben a gyerekek vidáman futkároztak a fák árnyékában. A helyi lakosok és a környékbeli turisták közösen készültek az ünnepi eseményre, amely a közösség összetartozását hirdette. A molnárcsaládok bevonulását a zalánpataki néprajzkutató, helytörténész és író, Préda Barna irányította, aki az egész rendezvény moderálásában aktívan részt vett, ezzel színesebbé téve a programot.
A rendezvény ünnepi hangulatát Szőcs László nyugalmazott református lelkész áldása teremtette meg, ezt követően pedig Mágori István, Csernáton polgármestere mondott köszöntőbeszédet. Az esemény folytatásaként a molnárcsaládok léptek a közönség elé, bemutatva, hogyan vigyáznak családi örökségükre és a szakma hagyományaira.
A délelőtti szakmai programot Mohácsi Bugarszki Norbert vízimolnár inspiráló előadása nyitotta meg. Norbert a magyar csíkrendszer és a népi kultúra közötti szoros kapcsolatot boncolgatta, részletesen bemutatva, miként fonódik össze a vízimalmok világa a hagyományos szimbolikával. Ezt követően Gyenes Tamás, a Gránátalma-díjas fafaragó, a Kárpát-medencei szuszékok gazdag örökségéről osztotta meg gondolatait. Előadásában hangsúlyozta, hogy a fa, a búza és a kenyér iránti tisztelet mélyen gyökerezik a paraszti kultúrában, és kulcsszerepet játszik a közösségek identitásában. A program zárásaként Tamás Péter malomrestaurátor európai példák segítségével világította meg a malmok felújításának és újrahasznosításának folyamatát, különösen a veszprémi Fenyves Malomra fókuszálva, amely tökéletesen ötvözi a műemlékvédelmet, a turizmust és a hagyományőrzést.
Délután a molnárok körében izgalmas kerekasztal-beszélgetés bontakozott ki, ahol a mesterség múltjáról, jelenéről és jövőjéről folytattak eszmecserét. Szóba került az örökség gondos átadása, a modernizáció izgalmas lehetőségei, valamint a közösségek összetartó erejének fontossága, melyek mind hozzájárulnak a molnárság jövőjének formálásához.
A nap egyik legemlékezetesebb pillanata a molnárlegény-avatás és a molnárbíró-választás volt. Az esemény elején Szőcs Adrienn egy különleges dalt adott elő, amely a molnárok életéről és hagyományairól szólt. Ezt követően a Bíró-malomnál inaskodó Kerekes Loránd lépett a középpontba, akit a molnárok közössége ünnepélyesen fogadott. Ahhoz, hogy bizonyítsa rátermettségét, Lorándnak zsákemelési feladatot kellett végrehajtania, és beugratós kérdésekre is válaszolnia kellett. Az avatás zárásaként egy tapasztalt molnár három vesszőcsapást mért rá, ezzel szimbolikusan beemelve őt a szakma szívébe.
A hagyományos búza-összeöntés szertartása ezúttal sem maradt el: Kovászna és Hargita megyei molnárok hozták el a liszt alapanyagát, amelyet a tavaly molnárlegénnyé avatott Bíró Róbert vízimalmában őröltek meg. Ez a malom a Malomkertben található, és azon ritka vízimalmok közé tartozik, amelyek még mindig működnek Bod Péter szülőfalujában. A molnárbíró-választás során Bajka István nyerte el kollégái bizalmát, ami új fejezetet nyithat a helyi közösség életében.
A késő délutáni órákban, a Székelyföld 1000 arca című varázslatos bemutató került megrendezésre, Deák András és Szőcs Szilárd irányításával. Ez az esemény olyan ablakot nyitott a székely hagyományok sokszínű világába, amely lehetővé tette a résztvevők számára, hogy mélyebb bepillantást nyerjenek a helyi kultúrába. A találkozót folyamatosan népzene kísérte: a kézdiszentléleki Ábri Béla és barátai muzsikája varázsolta el a közönséget, miközben a szabadban nyársra húzott disznókat sütögettek. Az emberek vagy az izgalmas előadásokat figyelték, vagy éppen a baráti kötelékeket ápolták, mindenütt jókedv és beszélgetések zajlottak. Ahogy elérkezett az este, Fakó Alpár barátai táncelőadásukkal varázsolták el a közönséget, elhozzák a nap kulturális csúcspontját. A sötétség beálltával a táncházban mindenki együtt mulatott, a rendezvény pedig méltó és felejthetetlen zárásaként szolgált.
Az esemény igazi családi ünneppé alakult, hiszen a gyerekeknek különleges programokat állítottak össze: kukoricamorzsolás, zsákban futás, halászati bemutatók és mesekuckó várta őket. Ezek a tevékenységek nemcsak szórakoztatók voltak, hanem lehetőséget adtak a tanulásra is, így a résztvevők bepillantást nyerhettek a molnárok régi mindennapjaiba.
