A Napkerék és a végtelen csomó mesés történeteket rejtenek, mintha a Linschoten-kard titkos szavakat súgna a szélben. E két szimbólum, a körforgás és a határtalanság, örök körforgásban táncolnak, miközben a kard, mint a felfedezés eszköze, az ismeretlen v
2024. március 1-jén egy gépi kotrógép vödréjében váratlanul hegyes fémdarab került elő, amelyről hamarosan kiderült, hogy nem csupán egy átlagos fémhulladék. A vállalkozó, aki felfedezte, azonnal felismerte a lelet jelentőségét, és értesítette Montfoort önkormányzatát. A helyi régészeti hatóság, az ODRU, az Utrecht régió környezetvédelmi szolgálata azonnal intézkedett, hogy megkezdje a fém tárgy kezelését, megelőzve ezzel a gyors korróziót, amely az oxigénnel való érintkezés következtében bekövetkezhetett volna.
Kivételesen megőrzött állapotban található.
A kard rendkívüli állapotban maradt meg az évszázadok során, köszönhetően a folyó medrében található oxigénszegény, agyagos üledéknek, amely megóvta a korroziótól. A Rijksmuseum restaurátorai ezt követően egy alapos, tízhetes só- és tanninkezelési folyamatnak vetették alá, hogy még inkább visszaállítsák eredeti szépségét. Röntgenvizsgálatok során kiderült, hogy a markolat elemei fa- és bőrmaterialisak, ami arra utal, hogy a kard egykor személyre szabott, gazdag díszítéssel bíró fegyver lehetett, tele történetekkel és hagyományokkal.
A Linschoten-kard 1 méter hosszú, kereszttartója 17 cm széles, súlya pedig mindössze 840 gramm. Kétélű pengéje brazildió alakú gombbal zárul, ami az 1050 és 1150 közötti frank kovácsmunka tipikus jellemzője. Hasonló szerkezetű kardokat Nyugat-, Észak- és Kelet-Európa lelőhelyein találtak már, ám ilyen jó állapotban és ilyen díszítéssel eddig alig néhány ismert példány maradt fenn.
Bronzberakások, napkerék és végtelen csomó
A kard egyik legkülönlegesebb vonása a penge mindkét oldalán elhelyezett inkrusztáció. A kereszttartó alatt vékony bronzcsíkokból kialakított napkerék látható - ez egy keresztet tartalmazó kör, amely keresztény szimbolikát hordoz, de gyökerei a pogány hagyományokig nyúlnak vissza. A másik oldalon öt egymással összekapcsolt négyzetből álló végtelen csomó díszíti a pengét, amely a viking korban védelmező talizmánként szolgált. A szimbólumok mellett három-három párhuzamos bronzcsík húzódik, tovább növelve a kard díszítőértékét.
A régészek véleménye szerint lehetséges, hogy a kardot szándékosan dobták a folyóba. A felfedezés hátterében álló körülmények, miszerint nem bukkantak elő hüvely- vagy textilmaradványokra, arra utalhatnak, hogy a fegyver rituális áldozatként került a vízbe. A középkor során elterjedt szokás volt, hogy különféle tárgyakat helyeztek vízbe vallási vagy mágikus szándékokkal, legyen szó akár temetési szertartásokról, akár háborús fogadalmakról.
Közös birtok, közös választás.
A kard egyik fele Montfoort önkormányzatának birtokába tartozik, hiszen ők rendelték meg a feltárást, míg a másik fele a földterület tulajdonosát, a Landgoed Linschotent illeti. A két fél közösen arra a döntésre jutott, hogy a kardot a leideni Rijksmuseum van Oudhedennek ajánlják fel. Ezzel a lépéssel azt kívánták biztosítani, hogy a kard biztonságos környezetben, szakértői kezek között maradjon, és a nagyközönség számára is elérhetővé váljon.
