Éld meg az életed: Szinte hibátlan...

Vegyes érzelmekkel vágok bele ennek a témának a boncolgatásába. Először is, fontos hangsúlyoznom, hogy a Squid Game egy igazi mérföldkő a sorozatok világában. De... nézzük meg részletesen, évadonként:

Az első évad egy lenyűgöző társadalomkritikát tálal elénk. Képzeljünk el olyan embereket, akik adósságcsapdába kerültek: kapnak egy nagyobb összeget, de az mégsem elegendő ahhoz, hogy rendezni tudják tartozásaikat. Ahogy a helyzetük egyre kilátástalanabbá válik, felfedik egymás előtt az emberi természet sötétebb oldalát, mikor kiderül, hogy minden kiesett résztvevő után a nyereményük egyre csak nő. A feszültség és a versengés fokozódik, így megtapasztalhatjuk, hogyan formálja a pénz és a kényszer a kapcsolatokat, és mit áldoznak fel az emberek a túlélés érdekében.

Az első évad valóban lenyűgöző eredményeket hoz. A történet, a karakterek és a köztük feszülő kapcsolatok mind-mind rendkívül erőteljesek. A szereplők fejlődnek, a cselekmény gazdagon kibővül, és a végén egy váratlan csavar is fűszerezi az eseményeket. Vannak olyan pillanatok, amelyek érzelmileg megterhelnek (be kell vallanom, engem is megérintettek, sőt, könnycseppeket is hullattam), és az izgalom folyamatosan fenntartja a figyelmet. A sztori a végére kerek egésszé áll össze, akár itt be is fejezhették volna, de a dolognak nem volt vége… hiszen a pénz csábítóan hívogatta őket.

Második évad: Bosszúhadjárat indul...

Az első évad győztese, Gi-Hun, eltökélten kutat a játék mögött álló erők után, hogy megakadályozza őket a további szenvedések okozásában. Ennek érdekében hajlandó újra részt venni a versenyben, noha tudja, hogy ez kockázatos döntés. Az előző évadban bemutatott 001-es játékos karaktere újra felbukkan, és a meglepetés jelenléte színesebbé tette a történetet, lehetőséget adva a mélyebb megismerésre. Emellett izgalmasnak tartom, hogy Gi-Hun számára a cél kézzelfogható közelségbe került, ám a bonyolult helyzet miatt mégsem látja a teljes képet.

Úgy érzem, ez az évad igazán sikerült. A történet felépítése lenyűgöző volt, és a karakterek ismét elragadóak. Különösen tetszett, hogy számos olyan figura tűnt fel, akik a mai fiatalok életét és a rájuk leselkedő adósságcsapdát szimbolizálták. Lehet, hogy néha idegesítőek voltak, de nélkülük nem lett volna ugyanaz a hangulat. A részek izgalma pedig a tetőfokára hágott, amikor elérkeztünk a csúcspontokhoz. Kíváncsian vártam, mi következik, hiszen ott volt a cél, a feszültség, és a kérdés: mi fog történni? Azóta is várom a válaszokat, amiket elképzeltem magamban.

Harmadik évad: A megnémult hős...

Mondjuk ki nyíltan! Ez az évad egy hatalmas csalódás... Az elején még tele voltam izgalommal, vártam, hogy végre lássam, hogyan éri el Gi-Hun a célját... *Dobpergés* De aztán mi történik? Semmi, csak elbukik... egy baba miatt... Netflix? Ez komoly? Na jó, nézzük meg újra az elejét!

Gi-Hun egy új dimenzióba lépett az előző évad eseményei után, de nem a fegyverek terén, hanem a szavak világában. Szinte kéz- és lábujjain meg tudnám számolni, hány szót mondott el a 7-8 órás játékidő alatt. Pedig rengeteg lehetőség volt arra, hogy erőteljes párbeszédeket alkossanak, akár a Frontmannel is. Minden adott volt egy izgalmas történethez. A Netflix viszont úgy döntött, hogy készít egy CGI babát... és ennyi. Igen, egy fránya CGI gyerekre tellett, ami teljesen lerombolja a sztorit. Semmi értelme. Nem hoz semmi újat. Totálisan random... És Gi-Hun emiatt áldozza fel magát. Komolyan, mi történik itt?!

Beszéljünk egy kicsit a párhuzamos szálakról! Itt van egy nyomozó, aki háborúba indul, hogy megtalálja a testvérét, és a végén csak annyit kérdez tőle, hogy "In-ho, miért?"... Tényleg? Egy érzelmekkel teli testvérkapcsolat volt a háttérben, amivel semmit sem kezdtek, és végül teljesen haszontalannak bizonyult. Nem fejlesztették, nem derült ki, mi történt velük... Csak üresjárat, egy nagy semmi. Ráadásul kapott egy CGI babát is, amitől csak még inkább zavarba ejtő lett az egész... Micsoda csalódás!

Az egyetlen szóra érdemes szál a 11-es katona története. Annak volt értelme. Megmentette az apát, és sikeresen legyőzte a betegséget. Tehát egy mellékszálat végigvittek, zsenire... Minden más kuka. Köszönjük, Netflix, hogy álló répával az ágy szélén hagytatok minket! Rég csalódtam ekkorát sorozatban. A Trónok harca 8. évad 1/1 ugyanilyen volt. Egy f*s...

Mindent összegezve, nézzétek meg az első évadot, mert erős, izgalmas és KEREK. Nyugodtan be lehet fejezni ott. Nem kell megnézned a többi évadot, mert fos... sajnálom. Az a baj, hogy a második évad bármennyire is jó, szorosan összefügg a harmadikkal, és csalódni fogtok a végén tényleg. Én is csalódtam. Ha érdekelnek a játékok, akkor viszont ajánlom, mert azok elég jók. De... igen... majdnem tökéletes volt...