Az osztálytalálkozó egy különleges esemény, amely lehetőséget ad arra, hogy régi barátokkal találkozzunk és felidézzük a közös emlékeket. Fontos pillanat, hiszen a múltunk egy szeletét ünnepeljük, de ugyanakkor múlandó is, hiszen az idő múlásával az ilyen

Az osztályok valódi közösségeket formálnak, amelyek hatással lehetnek ránk, akár pozitív, akár negatív irányban. Az osztálytalálkozók különösen jelentős események, hiszen ezek alkalmat adnak arra, hogy újra találkozzunk és megosszuk egymással az életünk történéseit, emlékeket idézzünk fel, és megerősítsük a kötelékeket, amelyek egykor összekötöttek minket.

Hatvannyolc év telt el, mióta a hajdani szegedi Déri Miksa Gépipari Technikum villamos gépgyártói tagozat 4/E osztályának tanulói utoljára együtt voltak. A Stefánia Vendéglő falai között gyűltek össze, hogy felelevenítsék a régi emlékeket és megosszák egymással életük történeteit. Barátaim hívtak meg az eseményre, és ahogy az osztálytalálkozóra tartottam, eszembe jutott, hogy zajlanak az érettségi vizsgák. Vajon a most végző diákok közül hányan fognak ötven vagy akár hatvannyolc év múlva ugyanígy összegyűlni? Emlékeket idézni, élményeket megosztani – az osztálytalálkozó nem csupán egy esemény, hanem egy kapocs a múlt és a jelen között.

Természetesen! Milyen témában szeretnéd, hogy egyedivé tegyem a szöveget? Kérlek, adj meg néhány részletet vagy irányelvet, hogy jobban segíthessek!

A jövő titkai mindig is rejtve maradnak előttünk, de egy dolog biztos: már közel négy évtizede, hogy érettségiztem és szakmunkás vizsgát tettem Szentesen, a "mezgében". Emlékeim szerint talán mindössze kétszer vagy háromszor futottunk össze azóta. Az első találkozónk a következő évben volt, majd két év múlva ismét találkoztunk, és úgy tűnik, az 5 éves érettségi találkozó volt az utolsó alkalom, amikor együtt voltunk – azóta már nem kerestük egymást. Szentesen néha összefutottam néhány osztálytársammal, váltottunk pár szót, aztán mindenki ment tovább a saját útján. A dérisek viszont rendszeresen találkoznak, leginkább Szegeden szoktak összejönni. Két éve Makón elevenítették fel közös emlékeiket, ami igazán szívderítő látvány volt. Az osztályból Kertes Jánosra emlékszem a legjobban, hiszen édesapám sportújságíróként baráti kapcsolatot ápolt vele. Teimel Zoltán is közel áll hozzám a csapatból, hiszen a sport világában ismertem meg őt, ráadásul fiával, Zsolttal is együtt jártunk a Dózsa György Általános Iskolába. De a többiekkel, mint Imre és Kati is, mindig találunk közös témákat, és tegeződve beszélgetünk.

Osztálytalálkozó, ami elengedhetetlen! Az évek múlásával egyre értékesebbé válik a régi barátságok felidézése és az együtt töltött idő felelevenítése. Képzelj el egy estét, ahol a nevetések és emlékek újra életre kelnek, ahol a régi ismerősök arcán a nosztalgia tükröződik. Mindenki hozza magával a saját történeteit, és a közös élmények szőtte szálak újra összekapcsolják a múltat a jelennel. Ne hagyd ki ezt a különleges alkalmat, hogy újra találkozhass azokkal, akikkel együtt élted át a legszebb éveket!

Nyolcvanhat esztendősök, és ahogy János bátyám precízen kiszámolta, 68 éve, hogy letették az érettségit, de már 72 éve, hogy az első osztálytól kezdve egy közösséget alkotnak. Minden évben egyre kevesebben gyűlnek össze, az idei találkozón öten hiányoztak a tavalyihoz képest. Katika is gyászolja férjét, aki szintén abban az iskolában végzett, csak korábban. Hűséges kísérője volt feleségének, igazi barát. Lehetséges, hogy jövőre még kevesebben lesznek, de mindenki reménykedik, hogy akikkel vasárnap egy asztalnál ültek, azokkal még 2026-ban is megoszthatják történeteiket. Ez csodálatos dolog. És akkor eszembe jutottak az idei érettségizők. Kívánom, hogy találkozzanak újra és újra, mindig. Mert ha nem teszik, idővel idegenekké válnak, és a hiányuk sem fog fájni egymásnak. Mint ahogyan ez történt a mi osztályunkkal.