A szakértő szerint Putyin tárgyalóasztalhoz ültetése lesz a legkomplexebb kihívás.

Az Egyesült Államok számára kedvező lehetőséget teremtett, hogy átadta Kijevnek a régebbi amerikai fegyvereket, miközben új fegyverzet beszerzésére összpontosított. Eközben Oroszország fokozatosan leépítette saját katonai képességeit. Ezt a háború eddigi alakulásáról Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezetője, a posztszovjet térség szakértője nyilatkozta a hirado.hu-nak. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Budapest adhat otthont egy Donald Trump és Vlagyimir Putyin közötti találkozónak.

Azóta, hogy Donald Trump átvette az Egyesült Államok elnöki tisztségét, a napok folyamatosan telnek, azonban Ukrajna háborúja nem kapott külön figyelmet a beiktatási beszédében, és az amerikai konzervatív sajtó sem szentel túl nagy figyelmet a kérdésnek. Trump eddigi nyilatkozataiban csupán közvetetten utalt a Kijevnek nyújtott támogatásokra, különösen a segítségnyújtási programok leállításának lehetősége kapcsán. Milyen irányvonalat követhet Washington ebben a helyzetben?

Donald Trump nemrégiben sajtótájékoztatón beszélt Ukrajna támogatásáról, azonban a konkrét részletek és mértékek nem voltak egyértelműek. Kiemelte, hogy ha Putyin nem mutat hajlandóságot a kompromisszumra, akkor lehetőség van arra, hogy újabb szankciók lépjenek életbe Oroszország ellen. A célja tehát az, hogy Oroszországot a tárgyalóasztalhoz kényszerítse. Miközben folyamatosan egyeztetnek Zelenszkijjel, Trump reméli, hogy sikerül kapcsolatba lépnie az orosz elnökkel is.

- Úgy tűnik, Trumpból előjött az üzletember: úgy fogalmazott, hogy Putyin Oroszországa "nem áll jól", s az orosz elnöknek nincs más választása, mint hogy tárgyalni kezdjen. Próbálja tehát leértékelni a versenytárs áruját, pozícióit, hogy előnyhöz juthasson?

Az utóbbi évek során, amikor Trumpot azzal vádolták, hogy izolacionista hajlamai vannak, és elhagyja Ukrajnát, én folyamatosan azt az álláspontot vallottam, hogy ez nem igaz. Ahogy ön is megjegyezte: ő egy üzletember, aki úgy véli, hogy az Egyesült Államok túl sok forrást biztosított Ukrajnának anélkül, hogy látható eredményeket hozott volna. A Biden-adminisztráció politikája nem sikerült úgy formálni a helyzetet, hogy Ukrajna kedvezőbb pozícióba kerüljön a háborúból. Ezzel szemben Trump üzletemberi megközelítése arra törekszik, hogy az Egyesült Államok a lehető legkevesebb erőforrást felhasználva a legnagyobb hatást érje el ebben a konfliktusban.

- Nem akar tehát mindenáron kilépni ebből a háborúból?

- Már korábban is amellett érveltem, hogy Donald Trump nem fog belemenni a háborúnak egy olyan lezárásba, ami egyfajta Afganisztánhoz hasonló forgatókönyvet eredményezne. Trump ugyanis sokat bírálta Joe Bident emiatt, hiszen szerinte ezzel a kivonulással gyengeséget mutattak. Ebből a logikából következik, hogy Trump szerint az Egyesült Államoknak semmi esetre sem szabad gyengeséget mutatni Oroszország és Kína irányában.

Donald Trump célja lehet, hogy megerősítse politikai pozícióját és támogató bázisát, miközben folytatja a populista retorikát, amely vonzza a választókat. Stratégiája valószínűleg a közvetlen kommunikációra és a közösségi média használatára épít, hogy elérje a híveit, és reagáljon az aktuális eseményekre. Emellett próbálhatja kihasználni a politikai megosztottságot, hogy saját narratíváját érvényesítse, miközben kritizálja ellenfeleit. A gazdasági kérdések, a bevándorlás és a nemzeti identitás hangsúlyozása szintén kulcsszerepet játszhat stratégiájában, hogy megszólítsa a különböző társadalmi csoportokat.

Csak olyan megállapodás képzelhető el, amely valamilyen kompromisszumos megoldást hoz. Trump célja, hogy előbb-utóbb bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy az Egyesült Államok sikereket ért el, nem pedig egy orosz ultimátum következményeit éli meg. Az ehhez vezető folyamat azonban az erőpolitika eszközein keresztül valósulhat meg.

Mit jelent ebben az összefüggésben az erőpolitika, és milyen további eszközöket tudnak kínálni a Biden-adminisztráció által biztosított fegyverarzenál mellett?

Az Egyesült Államoknak valóban erőteljes fellépésre van szüksége ahhoz, hogy Oroszország számára világossá váljon: a háború folytatása nem válik a javára. Ugyanakkor nem szükséges, hogy a legmodernebb fegyvereket biztosítsák Ukrajnának, és amerikai katonákat sem kell a harctérre küldeni. Elég, ha csak a lehetőséget lebegtetik meg, hogy ezek a lépések megtörténhetnek, amennyiben Oroszország nem hajlandó kompromisszumot kötni, és nem írja alá a fegyverszünetet. Valószínűleg ebben a keretben fog zajlani a közelgő diplomáciai játék.

Bármi legyen is a víziója, az ukrán-orosz konfliktus kapcsán Trump szavaira eléggé ritkán figyelhetünk, mióta átvette a hatalmat.

Azért nem tett említést erről sem a beiktatáskor, sem az utóbbi napok során, mert az egyik kampányígérete a 24 órán belüli békekötés volt. Valószínű, hogy ráébredt, ez a terv nem megvalósítható; bár feltételezhető, hogy a háttérben az érintett felek között aktív tárgyalások folytak az elmúlt hónapokban.

Bár nem valószínű, hogy mindössze 24 órán belül megtörténik, de előre látható időn belül szóba kerülhet a tárgyalások megkezdése az orosz féllel. Vagy talán mégsem?

- Nem feltétlenül. A probléma az, hogy Putyin, úgy érzi: most jól áll. Miért kéne neki belemennie bármiféle kompromisszumos megoldásba, miért kéne tárgyalni, hogyha a fronton - talán nem idén, nem is jövőre, de ha így haladnak, három-négy év múlva el fogják érni a céljukat? Miért kössön hát kompromisszumos megállapodást? Trump valószínűleg ezért nem beszél Ukrajnáról.

- Volt már lehetősége kapcsolatba lépni az érintett felekkel?

Zelenszkij és az amerikai vezetés között több telefonos egyeztetés zajlott, és tavaly ősszel személyesen is találkoztak. Az viszont nem világos, hogy Putyinnal is folytattak-e megbeszéléseket. Valószínű, hogy az amerikai adminisztrációban belátták: Putyin tárgyalóasztalhoz ültetése komoly kihívást jelent. Keith Kellogg, Donald Trump kijelölt különmegbízottja hangsúlyozta, hogy személyes célja, hogy száz napon belül eredményeket érjen el a tárgyalások során, miközben Trump már hat hónapos időkeretet emlegetett - így a határidők jelentősen eltolódtak. Ha tavaly nem lettek volna orosz sikerek a harcmezőkön, valószínűleg most könnyebb lenne a megegyezés.

Steve Bannon, Trump egykori fő tanácsadója figyelmeztetett arra, hogy Ukrajna esetleg olyan helyzetbe kerülhet, mint amilyen Vietnám volt az Egyesült Államok számára. Mennyire tartja valóságnak ezt a veszélyt?

Nem osztom ezt a nézőpontot. Az eddigi demokratikus megközelítést az jellemezte, hogy nem volt világos, meghatározott stratégiájuk Ukrajna háborús helyzetének támogatására. Ez nem csupán a véletlen műve. Ukrajna számára minden egyes támogatás kulcsfontosságú, azonban az Egyesült Államok számára kényelmes helyzetet teremtett, hogy a régebbi amerikai fegyvereket Kijevnek átadták. Ezzel párhuzamosan viszont új fegyverek beszerzésére összpontosítottak. Közben Oroszország fokozatosan leépítette saját katonai kapacitásait, így három év alatt 15 évnyi fejlődését vesztette el. A 2008 óta felhalmozott készleteiket, sőt, a szovjet időkből megmaradt eszközeiket is jelentős mértékben felhasználták. Sok esetben olyan veszteségekről van szó, amelyek helyreállítása már nem lehetséges, és csak becslések állnak rendelkezésre róluk.

- Előnyhöz jutott tehát Washington?

- Oroszország, mint katonai tényező, hosszú évekre leépítette önmagát. És ehhez azért nem kellett olyan sok pénz: a különböző amerikai támogatásokban vannak olyan tételek is, amelyek közvetve támogatják ugyan Ukrajnát, de egyébként az amerikai gazdaságot élénkítik.

A háborús kiadások részletezése során fontos megértenünk, hogy az Egyesült Államok milyen mértékű forrásokat mozgósított a konfliktusok során, és ez milyen hatással van az ország költségvetésére. Például, ha a közelmúlt háborús eseményeit nézzük, az amerikai kormány jelentős összegeket, százmilliárdokat költött el katonai felszerelésre, logisztikára, valamint a katonai személyzet támogatására. Ezek a kiadások nemcsak közvetlenül a hadműveletekhez kapcsolódnak, hanem hosszú távú következményekkel is járnak, mint például a veteránok ellátása és a háború utáni újjáépítési költségek. A költségvetés szempontjából ez azt jelenti, hogy a háborús kiadások gyakran jelentős mértékben befolyásolják az éves költségvetési tervezetet, növelve a hiányt vagy csökkentve a szociális programokra fordítható pénzeszközöket. Egy ilyen összeg nagyságrendje tehát nemcsak a katonai stratégiát, hanem a gazdasági helyzetet is formálja, és hosszú távon hatással van az ország pénzügyi egészségére. A háborús költségek alapos elemzése segíthet megérteni, hogyan hatnak ezek az összegzések a jövőbeli költségvetési döntésekre és prioritásokra.

- Különböző számítások vannak arról, hogy hogy milyen pénzösszegek mentek "közvetlenül Ukrajnába"; ezek a becslések mintegy 60-90 milliárd dollárról szólnak, három év leforgása alatt. Az Egyesült Államok éves katonai költségvetése pedig 900 milliárd dollár. Tehát az éves költségvetés egy töredékébe került, hogy egy politikai szempontból "kihívó felet", Oroszországot, ha nem is padlóra küldtek, de jelentősen meggyengítsék a katonai kapacitását. S mindehhez egyetlen amerikai katona élete sem kellett.

Tehát ez a háború Washington számára nem is annyira kedvezőtlen üzlet. Legalábbis addig, amíg nem kényszerülnek katonai áldozatokra is a vállalkozás során.

Trump nem tervez katonai erőket küldeni, de a fegyverek szállításával az Egyesült Államok ügyesen serkenti a saját katonai és védelmi iparát. Ezzel párhuzamosan a hadsereg modernizálása zajlik, míg Oroszország katonai kapacitásait éppen leépíti. Szerintem a befektetett források és a várható eredmények között nincs aránytalanság.

Kijev számára ez az üzlet már nem tűnik annyira kedvezőnek.

- Ukrajna számára valóban nem hozta meg az eredményt ez a politika: az Egyesült Államok egyetlen F-16-os gépet nem küldött Ukrajnának. Ilyen felajánlások eddig csak Dániából, Hollandiából, Norvégiából érkeztek. Vagy elküldtek 32 Abramset - miközben több ezer ilyen harckocsi áll az amerikai raktárakban. Ukrajna számára tehát - sajnos - ez a segítség nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekben bíztak.

Amennyiben a tárgyalásokra sor kerülne, Ön a nemrégiben tett nyilatkozatában Budapestet említette mint egy lehetséges helyszínt. Miért lenne éppen a magyar főváros az ideális választás arra, hogy Vlagyimir Putyin és Donald Trump a tárgyalóasztalhoz üljenek?

Egy Putyin és Trump közötti találkozó kapcsán több lehetséges helyszín is szóba jöhet, így nem állítom, hogy Budapest lenne a legvalószínűbb választás a világ szintjén. Azonban, ha Európát vesszük figyelembe – ahol a háború jelenleg is zajlik, és Trump is utalt arra, hogy Európának aktívabb szerepet kellene vállalnia – Budapest racionális opcióként felmerülhet. Különösen egy Putyin-Trump találkozón, de akár a béketárgyalások színhelyeként is. Tehát, ha európai helyszínekről beszélünk, Magyarország esélyei kifejezetten kedvezőek lehetnek.

- Európán belül mi adná nekünk ezt a kitüntetett helyzetet?

- Egyrészt Budapestnek jó kapcsolata van Donald Trumppal, aki viszont fontosnak tartja ezeket a személyes kapcsolatokat, megvannak a kommunikációs csatornák Oroszország felé is, s emellett szomszédosok vagyunk Ukrajnával. Bár Magyarország EU- és NATO-tagállam, emiatt Oroszország nem fogja félresöpörni ezt a lehetőséget. Más, Európában felmerülő helyszíneket ilyen vagy olyan okból kizárhatunk, például legutóbb Trump Finnországban találkozott Putyinnal (2018. július 16-án - a szerk.), de Helsinki azóta NATO-tagállam lett, ráadásul igen harcias retorikát folytatnak Oroszország irányában.

- Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki. Ez is fontos tényező lehet, amikor a lehetséges találkozó helyszínét mérlegeljük.

- Mivel Magyarország tagja a nemzetközi büntetőbíróságnak, nekünk kötelességünk lenne kiadatni az orosz államfőt, de nyilván mindig lehet egyfajta kivételeket tenni, hogy "csak a béke érdekében" nem teszünk eleget ennek a kötelezettségnek. De jure nem állja meg a helyét, ám ha Putyin, ha bizonyos garanciákat kapna, számára azért is vonzó lehet egy ilyen helyszín, hogy az eset precedens értéket teremtsen. Egyébként a nemzetközi precedens megvan már, hiszen Putyin Mongóliában is járt tavaly, amikor már kiadták az elfogató parancsot, és Mongólia tagja a nemzetközi büntetőbíróságnak, mégsem adták ki őt. Szerbia is esetleg szóba jöhetne, de nem tudok arról, hogy meglennének ehhez a kommunikációs csatornák Trump irányában.

Milyen izgalmas helyszínek léteznek Európán kívül, amelyek felfedezésre várnak?

Törökország hagyományosan népszerű választás egy ilyen típusú tárgyalási helyszínnek, azonban a legutóbbi időkben a Szíriával kapcsolatos feszültségek miatt a kapcsolatai Oroszországgal nem éppen a legjobbak. Emellett más közel-keleti államok, mint például Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek, szintén esélyesek lehetnek arra, hogy otthont adjanak egy ilyen fontos találkozónak. India és Vietnám sem marad ki a sorból, különösen Vietnám, amely a vietnámi háború ötvenedik évfordulójának apropóján szimbolikus jelentőséggel bírhatna.

Ha végül a mellettünk való döntésre esne a választás, Magyarország számára számos előny származhatna ebből. Milyen lehetőségek nyílhatnának meg előttünk?

Bármely olyan találkozó, amely a háború lezárását célozza, vagy akár Vlagyimir Putyin és Donald Trump közötti megbeszélést biztosítana, jelentős mértékben növelné Budapest diplomáciai presztízsét. A történelem iránt érdeklődő szakértők, valamint az események tanúiként jelen lévő politikai vezetők számos alkalommal hivatkoznak például a Reagan és Gorbacsov között Reykjavíkban zajlott találkozóra. Ezen a rendezvényen a nemzeti leszerelésről és a hidegháború lezárásáról esett szó, amely ma már ikonikussá vált helyszínként él a köztudatban.

Hol is legyen a helyszín, de vajon mikor várhatjuk el a komoly béketárgyalások megkezdését az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban?

- Ennek az esztendőnek az első félévében ez meg fog történni. Trump azért is tette kvázi háttérbe a béketárgyalásokat: szerinte azokat meg kell előzni a kétoldalú találkozóknak. Le akar ülni tárgyalni személyesen Putyinnal, hiszen szerinte csak ezután történhetnek meg a háború lezárásáról szóló tárgyalások. Tehát úgy gondolom, az a prioritás most Amerika számára külpolitikai szempontból, hogy ezt a találkozót összehozzák.