Rétvári Bence hangsúlyozza, hogy a diktatúrák fenyegetést jelentenek a szuverenitásra, a családok integritására és a keresztény értékekre. Véleménye szerint ezek a rendszerek aláássák a közösségi és egyéni jogokat, miközben a hagyományos családi struktúrá

A totalitárius rendszerek közös jellemzője, hogy semmibe veszik a nemzetek önrendelkezését, a családok szerepét és az emberi méltóságot. Ezen felül ellentétben állnak a keresztény értékekkel is - fogalmazott a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szombaton Budapesten, az Egyetemisták parkjában található Memento, 1945-56 emlékműnél tartott megemlékezésen, amely a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjára összpontosított.

Amikor valaki tagadja a család fontosságát, a nemzetek önrendelkezése helyett a nemzetköziséget hirdeti és az európai identitást jelentő kereszténységet egy másfajta konstruált ideológiával akarja leváltani, akkor veszélyt kell szimatolni, fontos a szuverenitás a család és a kereszténység védelme - közölte Rétvári Bence.

A 20. században mindkét önkényuralmi rendszer a gyűlölet fundamentumaira építkezett, legyen szó faji vagy osztályalapú megkülönböztetésről - tette hozzá.

A politikus emlékeztetett arra: az Európai Unió 2011-ben az első magyar uniós elnökség idején fogadta el azt a határozatot, amely a totalitárius diktatúrák emléknapjává nyilvánította augusztus 23-át, azt a napot, amikor 1939-ben megszületett a Molotov-Ribbentrop-paktum. Vagyis egészen 2011-ig kellett várni, hogy uniós szinten legyen egy emléknapja annak a sok millió embernek, akiket a kommunista ideológia jegyében meggyilkoltak, bebörtönöztek, akiktől elvették a jövőjüket.

Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a sztálini Szovjetunió és a náci Németország a háború kezdetén még szoros szövetségben álltak, közösen igyekezve megszüntetni a szuverén államok önállóságát. A paktum aláírását követően a két diktátor ideológiai szempontból is egy irányba mutattak, mintha egyetlen dallamra játszottak volna.

Felhívta a figyelmet arra: az emléknap annál is inkább fontos a Kelet-Közép-Európában élők számára, mert csökkentheti az Európán belüli "kettős mércét". Vagyis fontos, hogy ne csak, például magyarok, lengyelek és litvánok emlékezzenek a kommunizmus időszakára, hanem az váljon egész Európa történelmének részévé.

Ugyanakkor - folytatta - továbbra is azt érezzük, hogy nekünk ismernünk kell a nyugat-európai tragédiákat, miközben mintha Nyugat-Európa nem érezné kötelességének, hogy Európa keleti felének a tragédiáját megismerje és osztozzon az áldozatok iránti kegyeletben. Vagyis az emléknap arra is figyelmeztet, hogy a nyugat-európai országok vegyék figyelembe a kelet európai országok történelemből fakadó adottságait, igényeit és elvárásait.

Soha többé nem engedhetjük meg, hogy Európát gyilkos eszmék uralják, amelyek nem tisztelik az emberek méltóságát és a nemzetek önrendelkezését. "Olyan Európát álmodunk, ahol a család és a nemzet értékeit senki nem kérdőjelezi meg, senki nem próbálja elvenni" - hangsúlyozta Rétvári Bence a beszédében.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet vezetője emlékeztetett arra, hogy 1989-ben az emberek abban bíztak, hogy a kommunizmus bűneivel kapcsolatban hasonló igazságkeresés valósul meg, mint ami a második világháborút követően a náci rezsimmel szemben történt. Azonban az idő múlásával kiderült, hogy ez a várakozás sajnos nem teljesült.

A világból ugyanis hiányzott a bátorság és a becsület ahhoz, hogy a kommunizmus korszakát bűntettei feltárásával és elítélésével zárja le, a rendszerváltoztatás után pedig több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy az Európai Unióban 2011-től emléknapon hajthassunk fejet a totális diktatúrák áldozatai előtt.

Azonban a közös tiszteletadás helyett, a nyugat-európaiak távollétében csupán mi vagyunk, akik fejet hajtunk - hívta fel a figyelmet.

Felidézte, hogy mi, magyarok saját bőrünkön tapasztaltuk meg a nemzeti szocializmus és nemzetközi szocializmus eleven valóságát. Szuverenitásunkat elvették, függetlenségünket megszüntették, gyűlöleten és kirekesztésen alapuló terrorrendszert vezettek be. A mértéket egyik rendszer sem ismerte, és a kimeríthetetlen faji- és osztálygyűlölet, az erkölcsi törvények semmibe vétele, a cinikus, emberellenes magatartás tíz- és százmilliók halálához vezetett.

Szerinte nekünk, magyaroknak komoly dolgunk és felelősségünk van abban, hogy felnyissuk Európa nyugati felének szemét, mert mi még emlékszünk, mi még ismerjük a szabadság árát.

A megszerzett tudás felelősséggel jár, és arra ösztönöz minket, hogy tiszteletünket fejezzük ki az áldozatok és hőseink iránt. Kötelez minket arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk másokat is, hogy áldozatuk ne vesszen kárba, hanem figyelmeztető példává váljon - hangsúlyozta Fekete Rajmund.

Az emlékezés résztvevői tiszteletüket fejezték ki az emlékműnél, ahol virágkoszorúkat helyeztek el, hogy méltó módon róják le kegyeletüket.