Schiffer András: Zelenszkij gyújtotta be a lángot, Trumpék nem készültek látványos előadásra.

Volodimir Zelenszkij abban a szerepben tűnt fel, amelyet a "globális bábmesterek" számára szántak, azonban Donald Trump "irányvonalat" adott neki, jelezve az Ukrajnát támogató globális progresszív hálózatnak, hogy a játék véget ért – nyilatkozta Schiffer András ügyvéd, korábbi országgyűlési képviselő az Indexnek, az amerikai elnök és az ukrán elnök között zajló, nagy port felvert találkozóról. A lapnak emellett arról is kifejtette véleményét, hogy Trump hatalomra jutása óta a progresszív hálózat olyan, mint egy levágott fejű csirke, amely össze-vissza rohangál a világban, bár a nyugati központi országokban még mindig megőrzi befolyását.

Schiffer András azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy kiemelte: az Egyesült Államok imperialista természetét jól példázza az a ritkaföldfém-bányászatról szóló megállapodás, amelyet Donald Trump amerikai elnök Ukrajnára kényszerített, és amit végül mégsem írtak alá. Ez nem csupán egy egyszerű üzleti egyezség volt, hanem egy "alantas és gyomorforgató diktátum", amely világosan megmutatta az amerikai érdekérvényesítés módját.

Schiffer szerint Trump igazságosabb lett volna, ha nem Ukrajnától, hanem az ott üzletelő, az országot kizsákmányoló amerikai cégektől - köztük a Biden-család érdekeltségeitől - próbálja visszaszerezni a pénzt. De inkább Ukrajna kifosztására törekedett, ahelyett hogy a háborúból hasznot húzó magánvagyonokat vette volna célba.

A Trump és Zelenszkij közötti találkozóról elmondta, hogy nem csupán a körülbelül tízperces, a "haladó közvélemény" által vitatott részletet nézte meg, hanem a teljes, csaknem egy órás videót is. Schiffer kiemelte, hogy Trump egyedi stílusa ellenére a sajtótájékoztató döntő többsége zökkenőmentesen zajlott, sőt, az amerikai elnök meglepően udvarias volt, hiszen többször is előreengedte Zelenszkijt a válaszadás során. A találkozó atmoszférája nem különbözött a Magyarországon megszokott protokolláris sajtóeseményektől, mint amilyenek a Karmelitában vagy a Sándor-palotában szoktak zajlani.

Schiffer András véleménye szerint a sajtótájékoztató egy váratlan konfliktusba torkollott, miután J.D. Vance nyugodt hangon osztotta meg az Egyesült Államok álláspontját az ukrajnai háború befejezésével kapcsolatban. Az esemény azonban egy szokatlan fordulatot vett, amikor Zelenszkij váratlanul félbeszakította az amerikai alelnököt, és megkérdezte, hogy lenne-e lehetősége feltenni egy kérdést.

Vance egy pillanatnyi zavarodottsággal, de mégis udvariasan bólintott, mire az ukrán elnök azonnal érdeklődni kezdett, hogy pontosan milyen diplomáciai lépésekről van szó.

- mutatott rá Schiffer, hozzátéve, a kanócot Zelenszkij nyújtotta meg ezzel a visszakérdezésével, és szó sincs arról, hogy az amerikai fél rohanta le az ukrán elnököt, "nem látszik, hogy Trumpék bármiféle show-műsorra készültek volna." Az más kérdés, és erre az amerikai elnök egyik utolsó mondata is utal, hogy ha már így alakult, Trump maximálisan kihasználta a helyzetet az amerikai közvélemény irányába is.

Schiffer véleménye szerint Zelenszkij valójában nem lépett ki abból a szerepből, amelyet a "globális bábmesterek" már az elnökválasztási kampánya idején megálmodtak számára.

Zelenszkij az elmúlt években hozzászokott ahhoz, hogy Brüsszelben, Londonban vagy Párizsban ő diktálja a napirendet. Most azonban Schiffer szerint világosan látszott, hogy Trump "igazította el őt". De ez az üzenet nem is annyira Ukrajnának szólt, hanem a mögötte álló globális progresszív hálózatnak és az amerikai politikai ellenfeleknek, hogy vége a játéknak.

A konfliktusból és a következményekből világosan kiderült, hogy a nemzetállami keretekből régóta kiágyazódott globális progresszív hálózat, amely mögött a nagy tőke áll, folyamatosan a morális értékek védelmezőjeként tetszeleg a nemzetközi politikai színtéren. Nézzük meg, mi történt ezután - nemcsak Magyarországon és a hazai online térben, hanem szerte Európában. Az európai vezetők hat-tíz órán belül szinte azonos üzeneteket osztottak meg az X-en, a Facebookon és más közösségi platformokon. Azonnal megjelentek az egységes profilképek és a vizuálisan koherens kampányok Ukrajna támogatására. Ne mondja nekem senki, hogy ez a jelenség spontán tiltakozás volt Európa minden nyelvén. Éppen ezért úgy vélem, hogy amikor Trump erőt demonstrált Zelenszkij irányába, az nemcsak az ukrán elnöknek szólt, hanem a mögötte álló hálózatnak és tőkés érdekcsoportoknak, akik ezt az elnöki pozíciót megteremtették.

- nyilatkozta Schiffer.

Továbbá rámutatott - "a haladó médiából most ez valahogy kimaradt" -, de a korábbi amerikai elnöknek, Joe Bidennek is volt már egy csörtéje Zelenszkijjel. "Egy ponton ő is megelégelte az ukrán elnök követelőző stílusát, és ezzel akkoriban a média is foglalkozott. Biden ugyanis határozottan kikérte magának azt a hangnemet, ahogyan Zelenszkij beszélt vele" - idézte fel Schiffer.

Az eset 2022 júniusában történt: amikor az Egyesült Államok újabb katonai segélycsomagot jelentett be Ukrajna számára, Biden és Zelenszkij telefonon beszéltek. Az amerikai sajtó szerint Biden elvesztette a türelmét, mert Zelenszkij nem mutatott elég hálát a segítségért, és rögtön további támogatást kért. Biden ekkor állítólag határozottabban közölte vele, hogy az Egyesült Államok már jelentős támogatást nyújtott, és az ukrán vezetésnek ezt jobban el kellene ismernie.

Schiffer András véleménye szerint az Egyesült Államok és Európa közötti jelenlegi feszültségek mögött komplex gazdasági és hatalmi dinamikák állnak. A XX. században a nemzetállami érdekek és a tőkés érdekek viszonya jellemzően harmonikus volt, ám a globális kapitalizmus fejlődése révén kialakult egy új tőkefrakció, a globális nagytőke. Ez a frakció saját ideológiai alapokra helyezkedett, és létrehozta a maga falanxát, amely tovább bonyolítja a nemzetek közötti kapcsolatokat és a gazdasági versenyt.

Trump hatalomra lépése óta a geopolitikai szövetségek drámai és hirtelen változásai figyelhetők meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Európán belül is ez a változatos dinamika formálja az országok közötti viszonyokat: egy-egy kormányváltás után a hagyományos szövetségek gyengülése tapasztalható, miközben új és meglepő együttműködések bontakoznak ki.

Ki gondolta volna, hogy Orbán Viktor Európán belül éppen a kisantant országok vezetőivel - Ficóval, Ciolacuval és Vučićcsal - alakít ki szorosabb kapcsolatokat? Külön kiemelendő Marcel Ciolacu, mert a rendszerváltás óta - legyen szó Horn Gyuláról, Antall Józsefről vagy más magyar kormányfőről - soha nem volt olyan szívélyes viszony egy magyar és egy román miniszterelnök között, mint most közte és Orbán Viktor között.

Schiffer véleménye szerint az Európai Unió geopolitikai pozíciója gyengülni látszik, mivel a globális progresszív hálózat nyomására Oroszországgal való kapcsolatait – beleértve a gazdasági, sport, kulturális és tudományos együttműködéseket is – teljesen megszakította. Ez a helyzet egy mesterségesen kiváltott folyamat eredménye, amely ellentmond annak a korábbi álláspontnak, miszerint ugyanez a hálózat a klímavédelem élharcosaként lépett fel.

"Hogyan képzelik a bolygó megmentését Oroszország és a BRICS-államok nélkül? Majd Kaja Kallas (az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője) kijelenti, hogy csak akkor foglalkoznak a bolygó megmentésével, a permafroszt problémájával és a klímavédelemmel, ha Putyin megbukik? Mégis, hogyan gondolják ezt?" - tette fel a kérdést Schiffer, rámutatva, hogy mostanra a környezetvédelem háttérbe szorult, miközben az Európai Unió gazdasági kiszolgáltatottsága nőtt, például az amerikai LNG-függőség miatt, és amiatt, hogy "valamilyen ügynökök" felrobbantották az Északi Áramlatot.

Schiffer hangsúlyozta, hogy Donald Trump győzelme következtében a globális progresszív hálózat elveszítette az amerikai államgépezet támogatását, ami miatt most egyfajta stratégiai zűrzavar uralkodik.

Korábban a globális progresszív hálózat főként az Egyesült Államok állami intézményeire - mint a CIA, a National Endowment for Democracy és a USAID - épített. Azonban Donald Trump január 21-i beiktatása után ez a támogatás drámaian megszűnt, és a hálózat most olyan, mint egy levágott fejű csirke, amely céltalanul rohangál a világban.

Schiffer szerint Európa pozíciói gyengék, hiányoznak azok az erőforrások - ásványkincsek, energiaforrások, katonai potenciál -, amelyek korábban naggyá tették. A tudatipar és az évtizedeken át folytatott ideológiai befolyásolás révén a globális progresszív hálózat pedig továbbra is képes megtartani pozícióit a nyugati centrumországokban, ugyanakkor persze maradtak kereskedelempolitikai kártyák európai kezekben.

Schiffer véleménye szerint a világpolitikai feszültségek már nem csupán a hagyományos nemzetállamok határain belül zajlanak, hanem egyre inkább a globális nagytőke és a nemzetállami érdekekkel rendelkező gazdasági szereplők között kibontakozó, fokozódó konfliktusok formájában nyilvánulnak meg.

Schiffer András véleménye szerint az ukrajnai helyzet kapcsán a leglényegesebb cél egy sürgős tűzszünet kialakítása lenne. Ez nemcsak az emberi életek megóvása érdekében lenne elengedhetetlen, hanem lehetőséget teremtene az ország jelenlegi állapotának alapos felmérésére, a politikai struktúrák stabilizálására, valamint a béketárgyalások elindítására is.

Ukrajna számára a legoptimálisabb helyzet az lenne, ha a lehető legkevésbé sérülne területi szempontból, miközben megőrizné függetlenségét, és elkerülné, hogy a Nyugat és Oroszország összecsapásainak színhelyévé váljon. Ilyen körülmények között lehetősége nyílna gazdasági és intézményi struktúrájának stabilizálására és fejlődésére.

A geopolitikai érdekek továbbra is domináló szerepet játszanak, függetlenül attól, hogy a Fehér Házban a hatalom és a tőkefrakció megváltozott. A nagyhatalmak továbbra is éhesen keresik Ukrajna gazdag erőforrásait, ami a régió stabilitását és jövőjét is befolyásolja.

Schiffer András véleménye szerint az európai és progresszív nézőpontok rávilágítanak egy lényeges problémára: függetlenül attól, hogy a háború hogyan zárul le - akár egy rendkívül valószínűtlen ukrán győzelem esetén is - Kelet-Európában nem lehet tartós békét elérni, amíg nem létezik egy átfogó kisebbségvédelmi rendszer. Az Európai Unió viszont eddig elkerülte ezt a kérdést, holott a Kelet-Európa és a Nyugat-Balkán stabilitása szempontjából ez alapvető fontosságú.

Schiffer véleménye szerint a posztszovjet térség problémáinak gyökerei mélyen a Szovjetunió szétesése utáni megoldatlan határkérdésekben keresendők. A határokat egy totalitárius rezsim, mint például Lenin, Sztálin vagy Hruscsov határozta meg, és a nemzetközi közösség sem tett lépéseket az új államhatárok rendezésére. Az államszocializmus időszakában az orosz ajkú népesség tudatos betelepítése tovább súlyosbította a feszültségeket a térségben. Ennek következtében Ukrajna mellett más területek, mint Transznisztria, Gagauzia, Abházia, Dél-Oszétia, a Fergana-völgy és a Karabah-i régió is folyamatosan konfliktusforrássá váltak.

Schiffer úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok az unipoláris világrend időszakában szándékosan nem foglalkozott a határvitákkal, mivel az Oroszország határainál kialakult konfliktusok lehetőséget nyújtottak a destabilizáló hatások előidézésére. Azonban ennek az időszaknak ideje lezárulni, és mind az orosz, mind az amerikai fél, valamint a globális közösség számára is közös érdek fűződik ahhoz, hogy a posztszovjet térség konfliktusait rendezni tudják, továbbá egy átfogó kisebbségvédelmi rendszert kellene kialakítani Európában.

Schiffer András véleménye szerint a Trump és Zelenszkij közötti találkozó után kialakult magyarországi viták és reakciók színvonala aggasztó. Ez a jelenség azonban nemcsak a magyar politikai színtér sajátossága; Európa számos országában megfigyelhető, hogy a politikai szereplők – a magukat baloldalinak valló pártoktól kezdve a kereszténydemokratákig – egyfajta varázsütésre a progresszív érdekek mögé sorakoznak fel. Érdekes módon, mára Trump és Putyin is azonos szintre került, ami arra utal, hogy a politika mintha egy valóságshow részévé vált volna, ahol az emberek csupán szurkolói szerepet játszanak, akár egy Fradi-Újpest mérkőzésen.

Ez az agyhalál. Ezt tudom mondani. És senki ne próbálja meg elhitetni velem, hogy mindössze néhány órával azután, hogy az Ovális Irodából kiszivárgott videók napvilágra kerültek, minden európai országban - köztük Magyarországon is - véletlenszerűen, ugyanazokkal a dizájnelemekkel és kifejezésekkel reagálnak az emberek. Hagyjuk már ezt a színjátékot!

Schiffer hangsúlyozta, hogy szerinte egyértelműen egy tudatosan irányított folyamatról van szó. A "globális bábmesterek" már másfél évtizede folyamatosan azon fáradoznak, hogy az új médiatechnológiák és a hangulatformálás művészetének kihasználásával befolyásolják a közvéleményt. Emellett megjegyezte, hogy az utóbbi napokban csúcsra járatták azt az abszurd narratívát, amely Oroszországot, Kínát, és immár a Trump-adminisztrációt is pusztán nyers érdekek által motivált "gonosz hatalmakként" tünteti fel, míg a Nyugat - különösen Európa - kizárólag morális megfontolásokból áll ki Ukrajna mellett, akár a nukleáris konfliktus kockázatát is vállalva.

Magyarország mozgásterével és az Orbán-kormány Trump-barátságával összefüggésben kifejtette: Európa egyre inkább elszigetelődik a világban, hiszen szövetségesei alig maradtak, Latin-Amerikát és Afrikát már régen elveszítette, és még Ázsiában, valamint a Közel-Keleten is kérdéses a pozíciója, továbbá a kontinens keleti részén is, különösen a Nyugat-Balkán és Törökország érzi magát méltánytalanul mellőzve. Miközben őket évtizedek óta hitegetik, Ukrajnának és Moldovának EU- és NATO-tagságot ígérnek.

Nyilvánvaló, hogy a progresszív hálózat és a mögöttük álló tőkés érdekcsoportok imperialista terjeszkedési szándékkal különbséget tesznek a nyugat-balkáni országok, Törökország, valamint Ukrajna és Moldova között.

- jelentette ki Schiffer.

Kérdésünkre válaszolva, arról is beszélt, hogy Orbán Viktor már nem nagyon tud Magyarország európai pozícióin rontani. Az elmúlt tizenöt évben a magyar külpolitika számos felesleges hibát és túlzást követett el, amelyek tovább rontották az ország európai mozgásterét. Schiffer azonban rámutatott, hogy Orbán Viktor kezdetben kifejezetten jó kapcsolatokat akart ápolni az Egyesült Államokkal, még az Obama-kormányzattal is. 2010-ben az amerikai nagykövetség is nyitott volt az új magyar kormány iránt, még akkor is, amikor az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése és az alkotmányozás zajlott.

Schiffer véleménye szerint Orbán Viktor kezdetben azt hitte, hogy megszerezheti a progresszív amerikai elit támogatását, és a gazdasági együttműködés erősítését is szorgalmazta az Egyesült Államokkal. Azonban 2011-2012 fordulóján egyértelművé vált számára, hogy az amerikai demokrata vezetés – részben az IMF hazaküldése és a nemzeti többség követelései miatt a stratégiai szektorokban – végleg elfordult tőle. Ekkor Orbán Viktornak már nem maradt sok lehetősége; számolnia kellett az Egyesült Államok és a globális progresszív elit ellenséges hozzáállásával, így új taktikát kellett kidolgoznia.

Az Európai Unió bármilyen retorikai lufikat is ereget most, teljesen ki van szolgáltatva az Egyesült Államoknak, és ez nyolc évtized kemény munkája. Ha pedig Magyarországnak vagy a miniszterelnöknek jók a pozíciói a Fehér Házban, akkor könnyen lehet, hogy az európai nagyipar - különösen a német autóipar számára Orbán egy megkerülhetetlen tényező lesz

- nyilatkozta Schiffer.

A beszélgetés során hangsúlyozta, hogy Magyarország számára külgazdasági szempontból kedvező lehet, ha kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Törökországgal. Ez különösen fontos egy olyan egyre feszültebb nemzetközi környezetben, ahol a diplomáciai kapcsolatok stabilitása kulcsfontosságú. Ugyanakkor az elsődleges nemzetstratégiai feladat továbbra is a hazai termelőkapacitások fejlesztése és a helyi gazdaság erősítése, hiszen ez segíthet csökkenteni az ország külső kitettségét.

Ugyanakkor számos túlzás és felesleges provokáció jellemezte a kormány politikáját, például a Brüsszel-ellenes plakátkampányok vagy a társadalmi feszültséget keltő intézkedések, mint a 2021-es homofób törvény, és most a Pride betiltásának felvetése. Ezek nemcsak belföldön váltottak ki ellenérzéseket, hanem az európai közvéleményben is felesleges feszültséget keltettek, jelentősen hozzájárulva ahhoz a negatív Magyarország-képhez, amely ma jellemzi a nyugat-európai országokat. De Schiffer úgy látja, hogy ezek ellenére sem volt Orbán Viktor számára reális alternatívája a Trump-barátságnak. Ha nem állt volna ki Trump mellett, és inkább csöndben marad, vagy Joe Biden és Kamala Harris kegyeit kereste volna, azzal aligha volna ma beljebb.

Ha pedig felmerül a kérdés, hogy négy év múlva irányváltás következhet-e az Egyesült Államokban, Schiffer erre azt vetette fel: honnan tudhatnánk, mi történik addigra Németországban, Franciaországban vagy akár Ausztriában? Megvan a kockázata, hogy Amerikában politikai fordulat következik be, de ugyanígy Európában is kiszámíthatatlan a helyzet. Nem tudhatjuk, hogy Németországot egy Söder-kormány vezeti-e majd Alice Weidel alkancellárságával, Marine Le Pen lesz-e Franciaország elnöke, vagy Herbert Kickl kerül-e kancellári pozícióba Ausztriában. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, Schiffer András szerint ezek a forgatókönyvek egyáltalán nem elképzelhetetlenek.