"Szándékosan végezett a klub életével" - minden idők egyik legapróbb, mégis drámai cselekedete.


Az olasz futballt kedvelők számára sokkoló hír érkezett: a Brescia, a másodosztályú csapat, végleg bezárja kapuit. Bár a csapat a bajnokságot elfogadható pontszámmal zárta, a tulajdonos ügyletei egyre súlyosabb gondokat okoztak. Az üzletember végül olyan kicsinyes döntést hozott, hogy inkább lemond a klubról, mintsem hogy kifizessen hárommillió eurót egy olyan büntetésért, amelyet nem tart igazságosnak. A szurkolók szívében óriási űr tátong, miközben a futballtörténelem egy újabb szomorú fejezete kezdődik.

Ennek a szezonnak már semmi értelme. A felkészülést befejeztük, de egyik csapatunk sem tér vissza a pályára. A mérkőzések zárt kapuk mögött zajlanak, és a sportolók egészségét is komoly veszély fenyegeti. Számomra a folytatás teljesen őrült ötletnek tűnik! Ha arra kényszerítenek minket, hogy folytassuk, akkor hajlandó lennék nem pályára küldeni a csapatot, de csak a bresciai polgárok és a szeretteik iránti tiszteletből. Akik már nem is lehetnek jelen a játékok során.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta Massimo Cellino, a Brescia elnöke 2020-ban, amikor a csapat legutóbb az olasz élvonalban játszott.

Az idézett megszólalás a koronavírus-járvány által félbeszakított idény során hangzott el, ám abban a pillanatban az üzletember még nem sejtette, hogy...

Beszélgetése közben a klub történetének utolsó Serie A-s idényéről is megemlékezett.

A 114 éves múltra visszatekintő egyesület ellen ugyanis június nyolcadikán csődeljárást indított az olasz szövetség (FIGC). A pályán elért eredmények alapján ugyan megőrizte volna a másodosztályú tagságát, azonban egy pitiáner ügy miatt előbb pontlevonással sújtották, amivel a Serie C-be hullott volna, majd a tulajdonos közölte, hogy inkább be sem nevez a következő szezonban a bajnokságra. Ez végül így is történt, a patinás klub csupán hárommillió euró miatt süllyed el, talán végleg.

A Brescia futballklub, noha gazdag hagyományokkal bír, nem csupán a sikerei miatt vált fontos szereplővé az olasz labdarúgás krónikájában. 1911-ben alakult, és már két évvel később az első osztályban kezdte meg szereplését, ráadásul a Serie A alapító csapatai között is ott volt 1929-ben. Érdekesség, hogy a klub története során sokkal hosszabb időt töltött a Serie B-ben, összesen hatvanhat évet, míg az élvonalban csupán harminchárom évet játszott. Mindezek ellenére dicséretes, hogy csak két alkalommal, 1938-ban és 1982-ben süllyedt a harmadosztályba.

A klub történetének dicsőségei között csupán néhány trófea található, de a legnagyobb diadala kétségtelenül az 1994-es Anglo-Italian Cup megnyerése. Ezen a különleges versenysorozaton, ahogyan a neve is sugallja, angol és olasz együttesek mérték össze tudásukat. Habár a közvélemény mára már elfeledkezett erről a tornáról, a kezdeményezést kétszer is újjáélesztették, azonban 1996-ra a két nemzet végleg feladta a próbálkozásokat, mivel a résztvevő csapatok és az időpontok egyeztetése egyaránt komoly nehézségekbe ütközött.

Figyelemre méltó, hogy egy ilyen torna megnyerése a klub csúcsteljesítményének számít, de érdemes megemlíteni a Bresciát is. A kétezres évek elején a világbajnok Roberto Baggio vezetésével a lombardiai csapat igazi erőre kapott. Egy Serie A-s idény végén elért hetedik helyezés révén bejutottak az Intertotó Kupába, ahol egészen a döntőig meneteltek. A fináléban a Paris Saint-Germain csak egy idegenbeli góllal tudta megverni őket, hiszen akkoriban a torna a visszavágós formátum szerint zajlott. A bresciai 1-1-es döntetlennel zárult első mérkőzést követően következett a párizsi, ahol gól nélküli döntetlennel zárták a találkozót.

Baggio négyéves bresciai pályafutása alatt a klub elérte a leghosszabb folyamatos tartózkodást a Serie A-ban, ami különösen figyelemre méltó, hiszen a feljutást követő negyven évben nem tudtak stabilan megmaradni az élvonalban. Az egyesület a 10-es mezszámot Baggio tiszteletére visszavonultatta, ezzel is jelezve, hogy ő a klub történetének egyik legnagyobb alakja. Baggio mellett a Bresciában más neves játékosok is pályára léptek, akik szintén hozzájárultak a csapat hírnevéhez és sikeréhez:

Nem csak a válogatott jelenlegi edzőjének pályafutása az egyetlen magyar szál a klubnál: Schöffer Imre (1921-1923, 1928-1932), Payer Imre (1923-1925), Hlavay György (1932-1935), Bánás József (1942-1944), Senkey Imre (1948-1950) és Sárosi György (1960-1961) is irányította a csapatot. Játékosként megfordult Vass Ádám, Varga Roland, Feczesin Róbert és Szőke László is a klubban, így aztán sokan emlékezhetnek jó szívvel erre az egyesületre.

Fontos, hogy ilyen alaposan emlékezzünk vissza ezekre az eseményekre, hogy mindenki valóban megérthesse annak a szégyenteljes történéssornak a súlyát, amelynek következtében most véget ér ez a klub.

Akkor még nem lehetett tudni, de utólag úgy tűnik, a Brescia sorsa 2017-ben pecsételődött meg, amikor Massimo Cellino lett a tulajdonosa, egyben elnöke is. Az üzletembert korábban a Cagliari első embereként ismerhették Olaszországban, ám az a projektje aligha nevezhető sikeresnek. Cellino ugyanis új stadiont akart felhúzni a csapatának, ám hosszú tervezgetés után kiderült, hogy túl közel lett volna a reptérhez, ezért nem került sor az építkezésre - addigra viszont már elkészült az új edzőközpont.

A Cagliari tulajdonosa kártérítést követelt és azt szajkózta, hogy valójában a reptér, amely terjeszkedni akar, torpedózta meg szándékosan a stadion tervét. Az ügy annyira elmérgesedett, hogy a város polgármesterét és Cellinót is letartóztatták sikkasztási kísérlet és ideológiai hamisítás gyanújával, a hosszú pereskedés végén nem jutott eredményre a bíróság sem.

Nem csupán a szardíniai klubnál végzett tevékenysége miatt került a figyelem középpontjába, hanem 1996-ban a cégét érintő vádak is rávilágítottak a problémákra: a meglévő búzakészleteknél kisebb mennyiség megvásárlásával vádolták meg. Később, 2001-ben, könyvelési csalás miatt került újra a hírekbe. Két év elteltével bejelentette, hogy egy dokumentumot tervez kiadni a labdarúgás világáról, amely rengeteg súlyos igazságot tárna fel a sportág működésével kapcsolatban. Ám ez a kiadvány azóta sem látott napvilágot. 2005-ben Cellino elismerte, hogy jogtalanul részesült európai támogatásban a gabonatermékek exportja kapcsán, és azóta is kétszer súlyos adócsaláson kapták. Ezek a körülmények pedig magyarázzák, miért nem őt választották, amikor a West Ham United új tulajdonosát keresték.

A Leeds United már elnézőbbnek bizonyult, így a klubban Cellino 2014-ben többségi tulajdonrészt vásárolt, de nagyon hamar, három év után kicsekkolt ebből a vállalkozásából is - komoly eredmények nélkül. Ezek után érkezett meg a Bresciához, ahol ugyanúgy kezdett hozzá a munkához, mint 1992-ben a Cagliarinál: meg akarta újítani az infrastruktúrát. Új stadionra ezúttal nem került sor, de ahogyan Szardínián, úgy Bresciában is felhúzott egy vadonatúj edzőközpontot.

A problémák gyökere nem annyira a fejlesztési törekvésekben rejlik, hanem inkább Cellino karakterében. Már korábban is világossá vált, hogy nem éppen a legegyszerűbb természetű ember, hiszen 22 év alatt 27 edzőt váltott a Cagliarinál, míg a Bresciánál nyolc év alatt 16 szakember került a kispadra. Ráadásul rendkívül babonás is: a Cagliari stadionjában minden egyes 17-es számú széket átnevezett 16B-re, és a pletykák szerint Paddy Kenny távozása a Leeds csapatából is összefüggésben állt azzal, hogy május 17-én született.

A Leedsnél végzett munka valóban a szakmai pályafutásom egyik legfurcsább tapasztalata volt. Néha úgy éreztem, mintha egy őrültek házában végeznék a feladataimat, és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vajon megéri-e itt maradni. Az indulatkitörései olyanok voltak, mintha egy elkényeztetett gyermekkel próbálnék bánni. Ez az időszak rendkívül kimerítő és stresszes volt számomra.

- osztotta meg tapasztalatait Graham Bean, aki tanácsadóként dolgozott, és feladata az volt, hogy összekapcsolja a szövetséget (FA) a különböző folyamatokkal, biztosítva ezzel a zökkenőmentes működést.

A dühkitörések és a gyerekes viselkedés egy dolog, de a hűtlen kezelés már egészen más tészta. Miután a Brescia csapatának megépítette a lenyűgöző központját, újabb botrány kerekedett, amikor felmerült a gyanú, hogy az építkezéssel kapcsolatban nemcsak a kifizetésekkel, hanem az elszámolásokkal is manipulált. Ráadásul nem csupán a saját vagyonát kockáztatta, hanem a klub tartalékait is felhasználta. A gyanú először egy büntetőeljárást, majd egy évekig elhúzódó vizsgálatot vonzott maga után, ennek következtében ideiglenesen lemondott a pozíciójáról.

A csapat megérezte a tulajdonos hiányát. Ugyan a koronavírus-járvánnyal terhelt idény végén kiesett a Serie B-be, ezt követően kétszer is a rájátszásban bukta csak el az újabb élvonalbeli szezon lehetőségét. Ezután jött Cellino botránya, a Brescia pedig apránként egyre rosszabb eredményeket ért el, amihez az is hozzájárult, hogy nem sikerült eleget költeni az erősítésekre. Az ügy vége az lett, hogy februárban arra szólították fel a tulajdonost: fizessen ki összesen nyolcmillió eurót, amit eredetileg elcsalt az építkezéskor.

A Brescia hivatalosan is bejelentette, hogy minden érintett sportági és nem sportági szervhez fordul álláspontja megvédése érdekében, mivel meggyőződésük, hogy helyesen teljesítették a szövetségi határidőket. Cellino pedig világossá tette, hogy nem szándékozik anyagi kompenzációt fizetni.

Valóban elérte a végső határt, hogy bizonyítsa ártatlanságát, de sajnos nem tudta megvédeni magát. Az első, hárommilliós részlet befizetésének határideje június hatodikán lejárt, és a nyolcból ez volt az első komoly akadály. A felmerülő szabálytalanságok és a vitatott tartozások következtében végül négy pontot vontak le a csapat teljesítményéből, ami a Serie C-be való kieséshez vezetett. Az elnök viszont világossá tette, hogy nem kíván benevezni semmilyen versenysorozatba, mivel úgy véli, hogy a klub a csalók áldozataként szenvedett. Ezzel gyakorlatilag saját döntése alapján szüntette meg a Brescia létezését.

Súlyos helyzet állt elő. 3 millió euróról van szó, ami egy Serie B-s csapat számára még kezelhető összegnek számít. Egy elnök, aki nem képes ilyen mértékű kiadást vállalni, nem kerülhet ilyen kritikus helyzetbe! Különösen sajnálatos, hogy egy olyan büszke klub, mint a Brescia, csődbe jutott ennyi pénz miatt. A legnagyobb vesztesek pedig a bresciai közösség tagjai, különösen azok, akik a háttérben dolgoznak: az alkalmazottak és az utánpótlásban tevékenykedők, akik egyik napról a másikra munka nélkül maradtak.

Antonio Filippini, a Brescia egykori játékosa, hangot adott nemtetszésének a Mondoprimavera felé, kifejezve frusztrációját.

Bár egy elkötelezett szponzor segítségével tárgyalásokat folytatott egy amerikai alapítvánnyal, a dolgok végül nem a tervek szerint alakultak. Cellino Londonból lekapcsolta a telefonokat, és egy csapásra elbocsátotta ügyvédeit, könyvelőit és tanácsadóit. A játékosokat, a Brescia stábját, sőt azokat a néhány hívőt is, akik az utolsó pillanatban keresték őt jó hírek reményében, mind eltávolította. Az elmúlt napokban - egy szokásos dührohamának következményeként - hozott döntés végül valósággá vált: Cellino nem regisztrálta a Bresciát. A La Gazzetta dello Sport tudósítása szerint így zárult az este eseményeinek sora.

A napilap azt is megírta, hogy a város vezetése azonnal találkozót szervezett a környékbeli csapatokkal, hátha valamilyen módon, például egy összeolvadással még menthető a helyzet. A Gazzetta azonban szkeptikus a kérdésben, mivel nem kimondottan lelkesek a csapatok, ráadásul a helyi befektetők eddig sem akarták támogatni a Bresciát.

114 évnyi történelmet tapostak sárba, de a Brescia nem csupán Cellino, a Brescia mi vagyunk, és soha nem fogunk eltűnni.

- posztolta Dimitri Bisoli, a csapatkapitány az Instagram-történetében.

Nehéz lenne vitát nyitni a kijelentésével kapcsolatban. A rendőrség felügyeli a klub üzlethelyiségét és a sportközpontot, amelyek nem a Brescia, hanem egy Cellino érdekeltségébe tartozó cég, az Eleonora Immobiliare birtokában állnak. Miközben a klub szurkolói a klubház előtt demonstrálnak, az elnök Londonban újabb irodaház építésére készül. Akadtak volna alternatívák, de őt láthatóan nem foglalkoztatta a helyzet. Ahogy a La Gazzetta dello Sport megjegyezte: "szándékosan tette tönkre a klubot."

A helyi közösség mindent latba vet, hogy talán sikerül egy új egyesületet alapítani, amely méltóképpen őrzi a régi klub hagyományait. Az amatőr ligából, a legmélyebb pontokról kezdenek, de a lelkesedésük határtalan.

Related posts