Szele Tamás „Rock and roll az aknamezőn” című műve egy lenyűgöző és provokatív alkotás, amely a zene és a háború világát ötvözi. A történet során a rockzene ereje és a háború kegyetlensége találkozik, bemutatva, hogyan tudja a zene megváltoztatni a helyze

Ismét itt van Tusványos, újra Orbán beszédet mond, én pedig ismét a rock and rollt járom az aknamezőn. Az Orbán-beszéd megírása évről évre különösen kockázatos vállalkozás. A leirat sokszor késlekedik, és gyakran csak az MTI összefoglalója érkezik meg, miközben emberünk szabadon mondhatja a magáét. Az utókor viszont már csak ezt az összegzést ismeri, és ha a sajtómunkás netán valami lényeges részletet rögzít, ami a rezüméből kimaradt, akkor harminc farkasfalka fogja szétmarcangolni, miközben egy emberként hazugsággal vádolják.

Régebben a leirat szinte azonnal, egy órán belül felkerült Orbán hivatalos weboldalára, szó szerint, ami ma már elképzelhetetlen. Talán azért, mert így utólag lehetőség nyílik a kényesebb gondolatok "finomhangolására". Jelenleg az embereknek össze kell gyűjteniük a beszédet a helyszíni tudósítók által, akik "percről percre" frissítik a lapjaikat. Nem meglepő, hogy az Origóban mintha teljesen más mondanivalóval álltak elő, mint például a Telexben. Ezért is olyan zűrzavaros ez az egész, mint egy rock and roll koncert az aknamezőn. De nézzük csak, mit is mondott ez a drága ember.

A beszéd hallgatása során az az érzésem támadt, hogy Orbán Viktor olyan, mint a viccbeli Kohn bácsi veje, aki mindig ügyesen lavíroz a helyzetek között. Emlékszem a történetre: egyszer Kohn bácsi megkérdezi a vejét, hogy miért nem hoz neki a boltba friss kenyeret. A vő azt feleli: "Mert kedves apósom, a friss kenyérnek először meg kell sülnie!" Így hát a vő mindig talál valami magyarázatot, hogy miért nem úgy történnek a dolgok, ahogy Kohn bácsi szeretné. Orbán is hasonlóan ügyesen alakítja a szavakat, hogy mindig a saját álláspontját erősítse, függetlenül attól, hogy mi is a valóság.

Kohn a kávéház sarkában ült, a fülledt levegőben keserű könnyek csillogtak a szemében, ahogy a dupláját nézte. A kávé gőze keveredett a fájdalmával. Ekkor lépett oda Grün, akinek aggodalommal teli arca azonnal felkeltette Kohn figyelmét.

Orbán is csak két dologhoz nem ért, úgymint a kül- és belpolitikához, ezért aztán lelkesen irányítja őket. De térjünk a konkrétumokra. Ehhez forrásként a Telex, a 24.hu és a Magyar Nemzet tudósításait használom, meg a saját emlékezetemet, mert azért én is meghallgattam az orációt (előtte két erős kávé, közben szintén kettő, hogy el ne aludjak). Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt közlöm, a bekezdések végén.

A beszédét azzal indította, hogy a mostani előadás a kormányzati ciklus végéhez közeledik, míg a következő évben már a ciklus új kezdetére készülhetünk. Kiemelte, hogy a legfontosabb politikai esemény a közelgő parlamenti választás. - A saját belső felméréseink alapján 106 egyéni választókerületből körülbelül nyolcvanat sikerülne megnyernünk, ami jelentős fölényt jelentene. Azonban ezt nem tartom elegendőnek, és arra kérek mindenkit, hogy önök se nyugodjanak meg ezzel - mondta.

*Ez a nyitás valóságos garancia arra, hogy a választások nem lesznek tiszták. A nyolcvan biztos választókerület említése, százhatból, de ami ennél is fontosabb: Tusványoson történő említése - azt jelenti, hogy ennyinek meg kell lennie, ha az ég a földdel egybeszakad is, ez mostantól alapkövetelmény, szentírás a fideszesek számára, így hát akármennyit is vesztett a népszerűségéből az elmúlt másfél-két év folyamán a kormánypárt, ezt teljesíteniük kell. Esetleg többet is, de ezt mindenképpen. Ilyen arányú, négyötödös győzelmet csalás nélkül a jelenlegi helyzetben nem lehet produkálni.

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a második fontos téma a szomszédsági politika. Megosztotta, hogy a napokban találkozott Románia miniszterelnökével, és kiemelte, hogy a román politikai rendszer stabilitása elsősorban az államelnökön múlik. A miniszterelnök úgy véli, hogy a román vezető egy jelentős politikai személyiség, aki Nagyváradon született, és akivel közös gondolkodásmódot osztanak meg, hiszen hasonló kódrendszerben látják a világot, mint Magyarország. Emellett hazafias érzülete vezérli, hiszen a román érdekek védelme mellett törekszik egy szorosabb magyar-román együttműködés kialakítására is. Erre a lehetőségre akkor nyílhat esély, ha Románia sikeresen megbirkózik a jelenlegi nehéz gazdasági kihívásaival.

A magyar gazdasági helyzetéről pedig inkább hallgatott. Életem során megadatott, hogy találkozhassak és beszélhessek Ilie Bolojan román miniszterelnökkel, valamint Orbán Viktorral is. Ha nem is mélyrehatóan, de mondhatni, hogy van némi rálátásom rájuk. Éppen ezért nem meglepő számomra a közöttük tapasztalható látszólagos egyetértés, de az sem, ha ennek az ellentéte valósulna meg. Dan Nicușor elnök bölcs döntést hozott, amikor elkerülte Orbánnal való találkozását, így a kapcsolat megmaradt a miniszterelnöki szint keretein belül. Mindenesetre ne túlbecsüljük a bukaresti munkavacsora jelentőségét.

A kormányfő ezután a Kneecap-ügy részleteibe merült, hangsúlyozva, hogy a szervezőknek lett volna annyi józan eszük, hogy ne hívjanak meg olyan előadót, aki antiszemita terrort támogat. Kiemelte Azahriah és Majka nevét is, megjegyezve: "Az egyikük gyalázatos módon lehülyézi azokat, akikkel nem ért egyet, míg a másik a színpadon a miniszterelnököt célozza meg fegyverrel. Úgy tűnik, hogy a választások előtti időszakban valami nagyon félresiklott a magyar szórakoztatóiparban. Megértem, hogy mindenkinek szüksége van a megélhetésre, de a pénz ennyire nem lehet a legfontosabb."

*Ebből az összemosásból arra következtetek, hogy a választási kampány egyik negatív hőse a fiatalság lesz (a másik meg az LMBTQ+ közösség). Persze csak az a fiatalság, amelyik nem felel meg tökéletesen a tőle elvártaknak, és legyünk őszinték, melyik fiatal ilyen? Mindegyik. Mi sem feleltünk meg a magunk idejében.

Ezután Orbán Viktor bejelentette a Digitális Polgári Körök (DPK) elindítását. Szó szerint így fogalmazott:

"Az első számú Digitális Polgári Kört már meg is alapítottuk, amikor leteszem a mikrofont a mai előadásom végén, akkor annak honlapja már megindul, minden információ ott érhető el. A DPK megalakításának van választási jelentősége, de jóval túlmutat azon. Önök is észrevehették, hogy az elmúlt másfél évtizedben valami megváltozott a világban. Ami ebben sajátosan magyar, az a trollkodás, a durvaság. Aki nem liberális, azt megalázzák, erre épülő digitális körök uralják a teret. Tudomásul kell venni, hogy egy közösség digitális lábbal működik, a hazaszeret kultúráját kell létrehozni. A tiszás erővel szemben már létrehoztuk a Harcosok Klubját, de kell egy tér azoknak is, akik nem akarnak a politikai síkon részt venni ebben. A nemzeti szuverenitás szempontjából is van jelentősége, a háborúpártiak már ott garázdálkodnak a digitális térben, erre kell nemzeti digitális algoritmus."*

Pontosan a megfelelő pillanatban, minielnököm, pont a megfelelő pillanatban. Úgy tűnik, hogy a Fidesz egy nagyszabású online kampányra készül, ám talán érdemes lett volna egy kicsit jobban figyelni a napi hírekre a tervezés során. A Meta, ahogyan azt tegnap bejelentette, októbertől nem engedélyez politikai, választási vagy társadalmi témájú hirdetéseket az Európai Unió területén. Magyarországon pedig a Facebook a legnépszerűbb közösségi platform. Hogyan tervezik eljuttatni a Harcosok Klubja vagy a DPK üzeneteit a célcsoporthoz? Fizetett hirdetésekkel már biztosan nem, hiszen bár maguk a posztok megjelenhetnek, azok kiemelése tilos, így ez igazi kihívás elé állítja a kormánymédia influencereit és manipulátorait. Most meg kell mutatniuk, hogy mit tudnak elérni anélkül, hogy a háttérben naponta milliók állnának mögöttük, mármint forintban.

Most lépjünk át a beszéd külpolitikai dimenziójára. Kérlek, készítsétek fel magatokat, mert izgalmas és kihívásokkal teli időszak vár ránk!

A miniszterelnök véleménye szerint Donald Trump megválasztása lehetőséget teremtett arra, hogy egyelőre elkerüljük a világháború kitörését. Az amerikai kormányzat lépései, mint például a hazánk ellen irányuló politikai diszkrimináció és a Paks ellen alkalmazott szankciók megszüntetése, pozitív irányba mozdították el a két ország kapcsolatát, és elindították az amerikai befektetések áradatát Magyarországon. Bár Trump hivatalba lépése csökkentette a világháború esélyeit, a jövő kérdései továbbra is nyitottak maradnak. A miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy a vihar előtti csend nem mindig jelenti a vihar teljes elmaradását, hiszen a nemzetközi színtéren továbbra is aggasztó jelek mutatkoznak. Az előző világháború előtti időszakra utalva hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak közötti rivalizálás fokozódása figyelmeztető jel lehet.

Jelenleg három nagyhatalom dominálja az égboltot: Oroszország, Kína és az Egyesült Államok. A történelem tanulságai szerint világháborúk előtt gyakran nő a fegyveres konfliktusok száma, és jelenleg 184 ilyen konfliktus zajlik a világ különböző pontjain. Ezen kívül a nemzetek közötti viták száma is megduplázódott, ami aggasztó jelenség. A fegyverkezési verseny, amely a háborúk előszelét jelzi, ismét felerősödött. A mai fegyveres fejlesztések gyakran hitelekből finanszírozódnak, és a visszafizetésük érdekében háborúra lehet szükség. További aggasztó jel a világgazdaság egyre inkább megosztottá válása, valamint a népvándorlás növekedése, amely ma körülbelül háromszázmillió embert érint. A világháború kockázata tehát folyamatosan nő, és ez komoly figyelmet érdemel.

Orbán Viktor leszögezte: a magyaroknak csigavér, higgadtság, és stratégiai nyugalom kell, Ukrajnát akkor sem szabad felvenni az EU-ba, ha a világ a feje tetejére áll. A békéért erőfeszítéseket kell tenni - állította.*

Ó, Istenem... Először is, hagyjuk a történelmi párhuzamokat, mert az csak zavaros. Az első világháború előtt nem volt ennyi, és ilyen jelentőségű feszültség a világ különböző tájain. Ha három napig zavaros az ég, akkor a napórákat nyugodtan elfelejthetjük. Az, hogy miért lenne szükség háborúra a gazdasági problémák megoldásához, rejtély marad számomra. A világgazdaság blokkosodásáról szerencsére később kiderült, hogy az Oroszország és más országok ellen bevezetett szankciókra utal. És persze, migráció nélkül nincs Tusványos, ahol Orbán beszédet tart. Ha valaki találna ilyesmit a világban, azonnal értesítsen, mert akkor az hamisítvány.

"A világ hat erőközpontjából öttel jóban vagyunk. Ezek az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India és a türk világ. Akivel nem vagyunk rendben, az Brüsszel."*

*Eléggé önkényes ezeknek az "erőközpontoknak" a kijelölése, kapásból hozzá tudnék tenni még akárhányat, de az, hogy a hatból öttel jónak mondható a viszonyunk (vagy inkább közömbösnek), négy esetben csakis annak köszönhető, hogy nincsenek velük létfontosságú kereskedelmi és politikai kapcsolataink. A maradék kettő pedig - a kiemelkedően jó viszony Moszkvával és a kiemelkedően rossz Brüsszellel - valóban Orbán Viktor "érdeme". Ha ez érdem.

Most következik az ukrán helyzet és a kapcsolódó politikai diskurzus, amelyet talán felesleges részletezni, hiszen nem különbözik a mindennapi, már-már unalmas ismétlésektől. Brüsszel költségvetése nyilvánvalóan háborúpárti, de mit is várhatunk egy olyan Unió hátában, amely folyamatosan Oroszországgal egyezkedik egy európai konfliktus árnyékában? Talán ideje lenne inkább csattogós lepkéket beszerezni a fegyverek helyett? Magyarország jövője szép ígéreteket tartogat, és bár területileg nem bővül, a várható függőleges növekedés és terebélyesedés izgalmas lehetőségeket sejtet. Vajon egyszer csak Himalájákat emelünk az Alföldön? De hát, a logikát ne ezen az emberen kérjük számon. Most pedig folytassuk a migrációval kapcsolatos témákat.

Tíz év elteltével az akkori hazának és kormányfőjének kulcsfontosságú feladata a nyugati határok védelme lesz a migrációval szemben. A nyugati országokkal szemben a magyar alkotmány hangsúlyozza a kereszténység nemzetfenntartó szerepét. Most kezdenek ráébredni erre, de sajnos már késő. Nem voltak figyelmesek a figyelmeztetésekre, így a régi, jól ismert hazájuk eltűnt a történelem süllyesztőjében.

Volt egy olyan európai pillanat, amikor az európaiaknak élő hite volt, ezt a szekularizáció leszorította. Az élő hit zsugorodik, de a keresztény hitből a kultúra továbbra is megvan az európaiak számára. Ez egy átbillenési pont, amikor elfogadják az azonos neműek házasságát, ráadásul a Nyugatot ekkor érte utol még a migráció is. Hogy vissza tudunk-e kapaszkodni az élő hit megtartó erejének a világába, az rajtunk és a gyermekeinken múlik. Feladatunk megőrizni, amink van, megszerezni, ami még nincs. Nemet mondani arra, amire nincs is szükségünk. Most majd eldől, hogy milyen szülők voltunk."*

Egyetlen szóval kifejezhetem: mostohák. Egyre inkább azokká váltok. Hogyan lehetne összeegyeztetni a migrációt és a melegházasságot a Nyugat kitalált végével, amikor a valódi problémát az orosz és más nagyhatalmak ambíciói, valamint a konkrét fegyveres fenyegetések jelentik? Miért lenne fontos, hogy ki kivel osztja meg az ágyát? Vagy hogy ki hová menekül a harcok és a politikai feszültségek elől, amikor manapság egyre nehezebb bárhova is eljutni? Ne már! Ez csak olcsó demagógia, amely csupán arra szolgál, hogy a 2025-26-os választási kampány fő irányvonalát kijelölje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Idén is elérkezett az a pillanat, amikor Orbán Viktor Tusványos színpadán megmutatta magát. A neves előadó most ismét a régi, jól bevált slágerekkel szórakoztatta a közönséget, felidézve korábbi, emlékezetes fellépéseit. Megemlítette, hogy "nem engedi meg" az ellenzék győzelmét a következő évben, ami nem meglepetés, hiszen eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem szándékozik önként visszavonulni. Az elhangzott poénok sajnos nem hozták meg a várt hatást, az újdonságok pedig elmaradtak: felkészülhetünk egy mocskos választási kampányra, tele komoly csalásokkal.

Csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy örömmel látnám, ha Magyarország következő miniszterelnöke Orániai Vilmos lenne – persze figyelembe véve, hogy már régóta nem él. Az ő becenevéből, "A Hallgatag"-ból sokat tanulhatnánk a mai politikai diskurzusban.

Ha ő irányítaná az országot, elkerülhetnénk az ilyen hosszan elnyújtott, és legyünk őszinték: üres, ostoba, népbutító közhelyek elemzését.